A peres felek 1998-tól 2007-ig érzelmi kapcsolatban, közös háztartásban éltek. Az alperes jelentős értékű különvagyoni készpénzzel rendelkezett, volt házastársától – a vagyonjogi elszámolás eredményeként – 3.000.000 DEM-ben részesült. A felperes házassága felbontásakor 1.900.000 forint jutót kapott. A Magyarországra költöző alperes a saját vagyoni készpénzét a felperes tanácsára ingatlanokba fektette. Nagy értékű lakás, illetve telekingatlanokat vásárolt, a telkeken társasházakat építtetett. A felperes kárpótlási jegyek adásvételével foglalkozott. Jelentős mennyiségű földterület tulajdonjogát szerezte meg olyan módon, hogy közreműködése eredményeként – mintegy jutalékként – a megszerzett ingatlanok 1/2 tulajdoni hányadára a tulajdonjogát bejegyezték. Az alperes vagyonából is jelentős nagyságú földterület került a fenti módon megvételre. A per tárgya élettársi közös vagyon megosztása volt. A felperes az élettársi kapcsolatra – mint jogalapra – alapítva kérte minden olyan ingatlan tulajdonjogának 1/2 tulajdoni hányadát, amely az alperes nevén szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. Kérte egyben a közös tulajdon megszüntetését is, perbe vonva 3311 alperest, akik a földterületeken osztatlan közös tulajdonostársként az ingatlan-nyilvántartásban szerepeltek.
Az alperes vitatta a kereset jogalapját, az élettársi kapcsolat fennállásának tényét.
Az ügy különös munkaigényességét az igen széleskörű bizonyítás mellett a feltüntetett közös vagyonelemek száma, a több mint 300 tulajdoni lapon szereplő – ingatlanok, a mintegy 50 ingótétel, valamint a felperes által állított 68.000.0000 forint értékű különvagyona számbavétele, a társasház építkezés elszámolása adta. A másodfokú bíróság kétszer helyezte hatályon kívül, először a permegszüntető végzést, majd az ítéletet. A per kulcskérdése az élettársi kapcsolat megállapításának egyik előírt feltétele, a közös gazdálkodás, a gazdasági célok érdekében végzett együttműködés bizonyítása volt. Ennek keretében folyt részletes bizonyítás a földterületek megszerzésére, a társasház építkezésben végzett felperesi közreműködésre.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a bizonyítás eredményeként a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, döntését a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A Kúria részletesen kifejtette a Ptk. 685/A. §-a alapján a gazdasági együttműködés fogalmának értelmezését és egyben állást foglalt a 3311 alperes kötelező perben állásának kérdésében.
Budapest, 2015. június 30.
A Kúria Sajtótitkársága