A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes 2013. december 11-én kelt határozatát – amellyel a felperes által 2013. október 14-én előterjesztett rokkantsági járadék igényt a rehabilitációs szakigazgatási szerv elsőfokú szakértői bizottságának a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 2013. december 3-tól 50%-ban megállapító szakhatósági állásfoglalása alapján azért utasította el, mert az ellátásnak a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII.27.) MT. rendelet (MTr.) 1. § (1) bekezdésében írt feltételei nem állnak fenn – helybenhagyta. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatát azért kérte, mert az ellátásra való jogosultság MTr. 1. § (1) bekezdése szerinti feltételei – álláspontja szerint – teljesültek. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest – a Kúria ítéletben felsorolt határozatai szerinti gyakorlatára utalva – új eljárásra, annak keretében az MTr. 1. § (1) bekezdés első fordulatában írt, a társadalombiztosítási szervek által eljárásuk során nem vizsgált azon feltétel vizsgálatára kötelezte, hogy a felperes a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált-e. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak „megváltoztatásával” a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 19. § (1) bekezdése, 44. § (1) bekezdése és 121. § (1) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozva. A Kúria megállapította, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként eljáró megyei kormányhivatal alperes felülvizsgálati kérelmében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságról szóló 73/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdés szerint alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság – a Ket. 19. § (1) bekezdésébe, a Ket. 44. § (1) bekezdésébe ütközően és a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint megsemmisítendő döntést eredményezően – az ellátásra való jogosultság olyan feltételének (munkaképtelenség) vizsgálatára kötelezte, amelyre nem rendelkezik hatáskörrel. Az alperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra is, hogy a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel a bíróság által elrendelt eljárásban azért nem vizsgálható, mert a 2015. április 1-től hatályos Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III.30.) Korm. rendelet (Kr.) a rokkantsági járadék-ügyekben csak az egészségkárosodás mértékének vizsgálatát írja elő. Az MTr. 1. § (3) bekezdése és a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet (Kormr.) 13. § (2) bekezdése szerint a társadalombiztosítási szerveknek a rokkantsági járadék igény elbírálásához nem csak az egészségkárosodásra, hanem a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel teljesülésének tisztázásához is szakhatósági állásfoglalást kellett beszerezniük, amely kötelezettség elmulasztását a munkaügyi bíróság helytállóan tekintette a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú szerv új eljárásra kötelezését megalapozó lényeges, a bírósági eljárásban nem pótolható eljárási szabálysértésnek. A Kormr-t 2015. április 1-től hatályon kívül helyező Kr. nem írta elő, hogy rendelkezéseit a jogerős bírósági ítélettel elrendelt, vagyis a megismételt közigazgatási hatósági eljárásokban is alkalmazni kellene. Olyan a jogszabályi előírás, illetve olyan jogértelmezés elfogadása azonban, ami az anyagi jogszabályban (MTr.) előírt jogosultsági feltételnek (munkaképtelenség) a bíróság által elrendelt új eljárásban történő vizsgálata mellőzését eredményezné, a Kúria álláspontja szerint ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság és az abból levezetett hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogértelmezés tilalmával. A Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontja, amely a jogszabályi rendelkezést – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a hatályba lépését követően megkezdett eljárási cselekményekre rendeli alkalmazni, szintén nem ad lehetőséget arra, hogy a közigazgatási szerv a bíróság által a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, anyagi jogi [MTr. 1. § (1) bekezdés] és lényeges eljárási szabálysértés [MTr.1. § (3) bekezdés] miatt elrendelt új eljárásban a jogszabálysértés kiküszöbölését az eljárásjogi szabály változása miatt mellőzze. A bíróság által elrendelt, a Pp. 339. § (1) bekezdése szóhasználatában új, valójában megismételt eljárásban a közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára – a bíróság által megjelölt körben – korábban elkövetett jogszabálysértések felszámolásával köteles. A jogerős ítélet megalapozatlansága ezért a Kr. 7. § (1) bekezdés c) pontjával és a Jat. 15. § (1) bekezdés b) pontjával sem támasztható alá, azt a Kúria – a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. június 27.
A Kúria Sajtótitkársága