A felperes 2014. március 19-én kérelmet nyújtott be a kormányhivatal munkaügyi központjánál egy mongol állampolgár betanító képzés keretében történő foglalkoztatása engedélyezése iránt varrómunkás munkakörben. A munkaügyi központ a kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy a foglalkoztató nem igazolta azon körülmények fennállását, amelyekre tekintettel az engedély a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kiadható lett volna. A másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete folytán eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási szervnek kötelessége volt vizsgálni, hogy fennállnak-e Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbéli állampolgárságúak magyarországi foglalkoztatásának bejelentéséről, és a munkabér megtérítéséről szóló 445/2013.(XI.28.) Korm. rendelet (R.) 9. §-ában meghatározott körülmények, amelyek a munkaerő-piaci helyzet vizsgálatának mellőzését tennék lehetővé. E feltételek valamelyikének fennállta nem jelenti a munkavállalási engedély automatikus megadását, ebben az esetben csupán mellőzni kell a megfelelő magyar munkaerő és munkaerőigény meglétének vizsgálatát. A bíróság megállapítása szerint a betanító képzés lényege, hogy a külföldi munkáltató a munkavállalóját valamilyen speciális munka elvégzéséhez szükséges begyakorlottság megszerzése érdekében Magyarországra küldhesse, és nem az, hogy a munkavállaló megismerhesse az általa a magyarországi munkavégzés során alkalmazott gépekkel kapcsolatos tudást, mivel azt a munkaviszony kezdetén is megteheti.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Kúria kifejtette, hogy az általános szabályok szerint a harmadik országbeli állampolgár Magyarországon munkavállalási engedély alapján foglalkoztatható, melynek kiadása előtt a hatóság megvizsgálja a jogszabályban részletesen rögzített feltételek fennálltát, azok alkalmazhatóságát. A R. 9. § (1) bekezdés 14. pontja szerint a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kell kiadni az engedélyt abban az esetben, ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatására meghatározott munka elvégzéséhez szükséges begyakorlottság megszerzését célzó képzés (betanító képzés) során kerül sor, és annak időtartama naptári évenként nem haladja meg a három hónapot. Az adott esetben a munkaügyi központnak tisztáznia kellett a tényállást és vizsgálnia azt, hogy fennállnak-e ezen jogszabályi rendelkezésben meghatározott körülmények. Ezek fennálltát a kérelmet benyújtó felperesnek kellett igazolnia és bizonyítania, hogy a foglalkoztatás célja a betanító képzés, melynek időtartama nem haladja meg a három hónapot. A felperes e tényt csupán állította, azt bizonyítékokkal nem tudta alátámasztani. A betanító képzésnek nem az a célja, hogy a magyar munkaviszony létesítéséhez szükséges ismeretek átadását kiváltsa és megismertesse az adott munkáltatónál alkalmazott technológiát. A felperes nem bizonyította, hogy a perbeli paplanvarrás olyan speciális betanulást igénylő tevékenységnek tekinthető, amihez a varró képzettséggel rendelkező munkavállalót külön képzésben kellene részesíteni.
Budapest, 2015. december 2.
A Kúria Sajtótitkársága