Jelentős ügyek

Az elsőfokú bíróság – a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. XXII. törvény (Mt.) 153. §-a, valamint a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V.12.) Korm. rendelet 2. §-a és 3. § (1) bekezdése alapján – utazási költségtérítés címén marasztalta az alperesi munkáltatót. Az irányadó tényállás szerint az alperesnél követett gyakorlat volt, hogy csak kivételesen fizette a munkavállalók számára a munkába járás költségeit, arról, hogy mely munkavállalók számára fizet költségtérítést, az alperes diszkrecionális jogkörében döntött.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a felperesnél 2003.-2005. évekre személyi jövedelemadó /szja/ és százalékos egészségügyi hozzájárulás /eho/ adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként meghozott határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a felpereseknél 2003.-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként határozataiban a felpereseket adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

Az adós által kezdeményezett, mintegy 660 hitelezőt érintő csődeljárásban az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta, és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.  Hitelezői fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette.

A felperes, akinek termékdíj fizetési kötelezettsége a csomagolásra terjedt ki, 2010. június 9-én a Vám - és Pénzügyőrség Regionális Ellenőrzési Központjához (Hatóság) nyújtotta be a 2005-2007. évekre vonatkozó havi bevallásait, a 2006-2007. évekre vonatkozó újrahasznosítással kapcsolatos bejelentését azonban a Vidékfejlesztési Minisztérium (Minisztérium) felé 2010. december 10-én tette meg. A 2008-2009.

A felperesek általános forgalmi adó (áfa) bevallásaikban Közösségen belülre történő adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítést szerepeltettek. Az adóhatóság mindkét ügyben a felperesek terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntéseit azzal indokolta, hogy a felperesek nem igazolták értékesítéseik adómentességét, nem tettek meg minden ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügyletek ne vezessenek adókijátszáshoz, javukra kellően körültekintő magatartás nem állapítható meg.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art) 24/A. § (1) bekezdése szerinti adószám felfüggesztés - az ezt hatályba léptető jogszabályhoz fűzött indokolás szerint- „rendkívül szigorú jogkövetkezményekkel járó”, „adójogi jogviszonyokban alkalmazandó jogkövetkezmény”.

(Kfv.III.37.726/2012.)

A felperes munkaerő kölcsönzési szerződések alapján kölcsönzött szakembereket foglalkoztatott. A per tárgyát képezte annak eldöntése, hogy az adóhatóság jogszerűen minősítette-e a felperes által tulajdonosi kapcsolatban lévő illetve független felek viszonyában megkötött szerződéseiben foglalt ellenértékeket, az ármeghatározás meghatározás módját, határozatainak meghozatala során az eljárási jogszabályokat megtartotta-e. A Kúria az adóhatóság által vizsgált 2006. évre vonatkozóan a jogerős, keresetet elutasító ítélet/rész/t hatályában fenntartotta, míg 2007.

A felperes a résztulajdonában álló ingatlanon lévő lakóépületen engedély nélkül építési tevékenységbe kezdett, majd a bontást elrendelő hatósági határozat meghozatalát követően, 2004. június 24. napján fennmaradási engedély iránt kérelmet nyújtott be. Az eljárás felfüggesztésének megszüntetését követően a felperes 2009. április 14. napján újabb, módosított fennmaradási engedélykérelmet nyújtott be.