Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a felperesnél 2003.-2005. évekre személyi jövedelemadó /szja/ és százalékos egészségügyi hozzájárulás /eho/ adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként meghozott határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A másodfokú adóhatóság-alperes által helybenhagyott elsőfokú határozatban az elsőfokú hatóság alkalmazta a Magyar Köztársaság Kormánya és Kínai Népköztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályoztatására a jövedelemadó területén Pekingben, 1992. június 17-én aláírt Egyezmény /a továbbiakban: Egyezmény/ kihirdetéséről rendelkező 1999. évi XV. törvényt, amelynek 1. és 4. cikke alapján, továbbá figyelemmel arra, hogy a kínai állampolgár magánszemély-felperes 1992. év óta tartózkodik életvitelszerűen Magyarországon, 1995. évben a magyar hatóságoktól jövedelemszerző tevékenység folytatása céljából bevándorlási engedélyt kért és kapott, továbbá a vizsgált időszakban a hatósági nyilvántartás szerint Magyarországon férjével azonos címen bejelentett állandó lakcímmel rendelkezik és itt munkaviszonyban állt, továbbá férjével közösen céget alapított - figyelemmel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /Szja tv./ 3.§ 2. és 3. pontjaira is - azt állapította meg, hogy a felperes belföldi illetőségű magánszemélynek minősült, így Magyarországon teljes körű adókötelezettség terhelte. Adózó a vizsgált időszakban társaságot alapított, a tulajdonában álló társaság részére jelentős összegű tagi kölcsönöket nyújtott, több banknál vezetett lakossági forint és deviza számláira jelentős összegű befizetéseket eszközölt, bankszámlái javára a vizsgált időszakban egy magánszemély valutában több alkalommal nagy összegű készpénzes befizetéseket teljesített, különböző magánszemélyektől, illetőleg gazdasági társaságoktól is jelentős átutalások érkeztek. Az adóhatóság megállapította, hogy az Egyezmény 22. cikkének /1/ bekezdése alapján az egyik szerződő államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény megelőző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme bárhol is keletkezzen, csak ebben a szerződő államban adóztatható, így az adózó részére a bevétel eltitkolásból eredő egyéb jövedelem nem sorolható az Egyezmény 6., 21. cikkeiben, illetve egyéb cikkeiben meghatározott külön nevesített jövedelemtípusok közé, és Magyarországon teljes körű adókötelezettség alá esik.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította, indokolása szerint az adóhatóság eljárási és anyagi jogszabálysértés nélkül hozta meg megalapozott határozatait.
A Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélete szerint a felperes családi és gazdasági kapcsolataira vonatkozóan beszerzett és okszerűen értékelt bizonyítékok alapján az adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy felperes az Egyezmény 4. cikke, illetve az Szja tv. 3.§ 2. pontja alapján belföldi illetőségű magánszemélynek minősül, mert állandó lakóhelye és létérdekének központja a vizsgált időszakban Magyarországon volt. A felperes e bizonyított megállapítást nem cáfolta meg, így az Egyezmény sérelme nélkül Magyarországon adóztatható, amelyet az elsőfokú bíróság helyesen állapított meg. A Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelem további kérdéseiben megjelölt egyéb jogszabályhelyeket sem sértette meg, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kfv.V.35.320/2012/4. számú ítélet)
Budapest, 2013. szeptember 2.
A Kúria Sajtótitkársága