Jelentős ügyek

Mfv.III.10.422/2012

További információk

A felperes 2008. december 15-én különböző, nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte. A hatóság a kért vámeljárást határozattal - a vámáru-nyilatkozatokon megadott vámtarifaszámon - elvégezte, kötelezte a felperest ipari vám, általános forgalmi adó (áfa) és környezetvédelmi termékdíj megfizetésére.

További információ

Az általános forgalmi adóról szóló 1992.évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 2005-ben hatályos rendelkezései értelmében az állami támogatásban részesülő adóalany a támogatott projekthez kapcsolódó beszerzéseknél, kiadásoknál nem érvényesíthette az áfa levonási jogát.

A D. Logisztikai és Ipari Park megvalósítandó I. ütemének előzetes vizsgálati dokumentációja benyújtásra került az elsőfokú környezetvédelmi hatósághoz. Eljárása során a hatóság azt állapította meg, hogy ezen I. ütem megvalósításának jelentős környezeti hatása nincs, környezeti hatásvizsgálati eljárás lefolytatása nem szükséges.
A másodfokú hatóság részletesen elemezte a beruházás kapcsán felmerülő hulladék-gazdálkodási, vízvédelmi, természetvédelmi, levegőtisztaság-védelmi, zajvédelmi szempontokat.

Megalapozott az összesen 3.650.000 forint pénzbüntetés [1978. évi IV. törvény 51. § (1) és (2) bekezdés] kiszabása a vagyoni haszonszerzés céljából visszaélés kábítószerrel bűntettének elkövetőjével szemben, akinek bár csak 80.000 forint a bevallott havi jövedelme és vagyonát csupán egy 12 éves gépkocsi képezi, ám életkörülményei, a tőle lefoglalt javak és nagyobb összegű készpénz alapján megalapozott következtetés vonható le arra, hogy megfelelő vagyona van.

Ekként a Kúria a felülvizsgálattal támadott jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

Nem a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét [1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdés, 230. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat 1. tétel], hanem a zaklatás vétségét [1978. évi IV. törvény 176/A.

A megyei bíróság bűnösnek mondta ki   a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 166. § (1) bekezdés és (2) bekezdés f) pontja], testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1) bekezdés és (4) bekezdés I. tétele], folytatólagosan elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 175. § (1) bekezdés és (3) bekezdés c) és h) pontja], testi sértés vétségében [Btk. 170. § (1) bekezdés], valamint zaklatás vétségében [Btk. 176/A. § (2) bekezdés].

A megyei bíróság  a terheltet bűnösnek mondta ki  folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 317. § (1) bekezdés II. fordulat, (2) bekezdés c) pont], (7) bekezdés b) pont] és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 317. § (1) bekezdés II. fordulat, (2) bekezdés c) pont, (6) bekezdés b) pont], s ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A városi bíróság a terheltet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] mondta ki bűnösnek. Ezért őt 1 év 10 hónap – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte.

A perben eljárt bíróságok az I. r. alperes jogelődje, valamint a felperes mint hitelfelvevők (a felperes egyben mint zálogkötelezett) és a II. r. alperes mint hitelnyújtó közötti hitel- és zálogszerződés érvénytelenségét állapították meg a Ptk. 14/B. §, illetve a Ptk. 215. § (1) és (3) bekezdése alapján, mivel az I. r. alperes jogelődje cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állt az ügyletkötéskor. Az eljárt bíróságok az eredeti állapot helyreállítása körében egyetemlegesen kötelezték a felperest és az I. r.