A felperesek általános forgalmi adó (áfa) bevallásaikban Közösségen belülre történő adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítést szerepeltettek. Az adóhatóság mindkét ügyben a felperesek terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntéseit azzal indokolta, hogy a felperesek nem igazolták értékesítéseik adómentességét, nem tettek meg minden ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az ügyletek ne vezessenek adókijátszáshoz, javukra kellően körültekintő magatartás nem állapítható meg. A felperesek egy nemzetközi értékesítési láncolatban vettek részt, amelyben az egyik cég azért nem fizette meg az értékesítést terhelő adót, mert a terméket a közösség más tagállama, Magyarország területére szállította, és adót a magyarországi beszerzők sem fizettek. A felperesek levonásba helyezték a beszerzéseiket terhelő adót, de az értékesítést terhelő adót már nem fizették meg, mert ezt adóbevallásaikban adómentes Közösségen belüli értékesítésnek tüntették fel. Adót a felperesek vevője sem fizetett, mivel valós gazdasági tevékenységet nem végzett, vagy maga is továbbértékesített egy valóságban nem létező cég számára.
A Kúria hatályában fenntartotta a felperesek kereseteit elutasító jogerős ítéleteket, és a következőkre mutatott rá:
Az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. törvény 99.§ (2) bekezdése értelmében, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal, vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007.évi CXXVII. törvény 89.§ (1) bekezdése értelmében mentes az adófizetési kötelezettség alól a belföldön küldeményként feladott, vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére egy másik olyan adóalanynak, aki ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el.
Az előzőekben ismertetett szabályozásból következik, hogy abban az esetben, ha az adómentesség törvényi feltételei hiányoznak, akkor az adózót az általános szabályok szerinti áfa megfizetése terheli. Nem önmagában egy fuvarozás (kiszállítás) létesít adómentességet, hanem egy belföldi küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék valós, igazolt értékesítése belföldről kívülre, de a Közösség területére. Nem hagyható tehát figyelmen kívül, hogy történt-e valós termékértékesítés a számla szerinti fél számára és ennek közvetlen következményeként igazoltan jutott-e ki más tagállamba a termék. A Közösségen belüli adómentesség igazolására nem elegendő pusztán egy formailag megfelelő CMR fuvarlevél felmutatása, az EXW paritásra hivatkozás. Szükséges az is, hogy a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszálljon a vevőre és az eladó igazolja, hogy e terméket eladták, vagy elszállították más tagállamba, bizonyítsa, hogy a terméke a feladás vagy szállítás során ténylegesen elhagyta a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét.
A felperesek, ahogyan erre az elsőfokú bíróság iratszerűen, helytálló, okszerű a logika szabályainak is megfelelő ténybeli és jogkövetkeztetéssel rámutatott nem tanúsítottak kellően körültekintő magatartást, és nem tettek meg minden elvárható és ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy az ügylet, amelyben részt vettek ne vezessen adókijátszáshoz. A fuvarparitásban, a CMR adatainak hitelességében való alaptalan bizakodás ugyanis nem tekinthető ilyen magatartásnak. Az adóhatóság nem rótt a felperesekre többlet bizonyítási terhet, mivel az általuk csatolt számlákat, CMR-eket vizsgálta meg, illetve ezek hitelessége kapcsán maga folytatta le a bizonyítást, nemcsak nemzetközi megkeresésekkel, hanem a közvetítői, beszerzői, értékesítési lánc valamennyi tagjának vizsgálatával, tanúvallomások és nyilatkozatok beszerzésével, amelyek megdöntésére a felperesek bizonyítást a perben nem ajánlottak fel. Az adóhatóság bizonyította a határozataiba foglalt tényállást, bizonyítékértékelése okszerű, éppúgy, mint az elsőfokú bíróságé, mely utóbbi megfelel a Pp. 206.§ (1) bekezdésében, 221.§ (1) bekezdésében foglaltaknak, tehát felülmérlegelésre a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhetett sor.
Az első fokú jogerős ítéletekbe foglalt érdemi döntés összhangban áll a közösségi joggyakorlattal is, mely szerint ezzel nem ellentétes az, ha megtagadják az eladótól a Közösségen belül értékesítés adómentességét, feltéve, hogy objektív körülmények alapján bizonyítást nyer, hogy ez utóbbi nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, illetve hogy tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ügyletével adócsaláshoz, adókijátszáshoz járul hozzá, és nem tett meg minden tőle telhető ésszerű intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az ebben való részvételt. Az pedig jelen ügyben fel sem merült, hogy az adóhatóság vagy a bíróság olyan magatartást kért volna számon a felperesektől, aminek teljesítése a kellő körültekintés vagy az ésszerű intézkedések körében elvárhatatlan, teljesíthetetlen lett volna. (C-409/04., C-273/11.).
Budapest,2013. július
A Kúria Sajtótitkársága