Jelentős ügyek

A szolgálati találmányi díj és a gyártási, műszaki ismeretek (know-how) felhasználása után járó részesedés megfizetése iránt érvényesített követelések jogalapja különböző. A szolgálati találmány ugyanis annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki. Amennyiben azonban valamely műszaki ismereteket jelentő megoldás létrehozása munkaköri kötelezettség, a dolgozó a munkáltatóval szemben a Ptk. 87. § (2) bekezdése alapján nem érvényesíthet díjigényt. A Ptk. ugyanis az un.

Az ügy egy olyan elvi kérdést vetett fel, amelyben a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) korábban még nem foglalt állást, nevezetesen, hogy mi a biztosítéki célú vételi jog és a dologi hatályú vételi jog egymáshoz való viszonya. Az elvi kérdésben a Kúria úgy foglalt állást, hogy az eredetileg biztosítéki céllal kikötött vételi jog is dologi hatályúvá válik az ingatlannyilvántartási bejegyzéssel (tehát az ingatlan tulajdonosával szemben gyakorolható akkor is, ha az már más személy mint aki a vételi jogot engedte).

A törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 198. § (1), (2) bek. a) és b) pont, (3) bek.], folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [régi Btk. 197. § (1) és (2) bek. b) pont], valamint lőfegyverrel visszaélés bűntettében [régi Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont]. Ezért halmazati büntetésül 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.

A városi bíróság bűnösnek mondta ki az I. rendű terheltet tettesként, a  II. rendű és a III. rendű terheltet bűnsegédként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 316. § (1) és (2) bek. II. ford. d) pont], és ezért az I. rendű és a III. rendű terheltet egyaránt 100 napi tétel, napi tételenként 480 forint, összesen 48.000 forint pénzbüntetésre, a II. rendű terheltet pedig 35 napi fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte.

Az első fokon eljárt Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2009. október 1-jén meghozott 7.B.II.1771/2008/35. számú ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. bűnsegédként elkövetett hamis tanúzás bűntettében [1978. évi IV. tv. 238. § (1) bek., (4) bek. I. tétele], és ezért őt halmazati büntetésül 350 napi tétel, napi tételenként 800 forint, összesen 280.000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 2011. szeptember 9. napján kihirdetett 1.B.106/2009/72. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §], 10 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §], 2 rendeli társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés a) pontja] és 10 rendbeli bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV.

Az elsőfokú bíróság a felperes 2012. július 3-án előterjesztett keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította arra hivatkozással, hogy az alperes EGT-államban székhellyel rendelkező pénzügyi szektorhoz tartozó külföldi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepe, mely - figyelemmel a Kúria 1/2012 PJE határozatában kifejtettekre - nem rendelkezik perbeli jogképességgel.

A másodfokú bíróság 2012. december 11.én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

Kfv.II.37101/2013.
 
A vizsgált esetben az elsőfokú hatóság ellenőrei – társhatósággal együtt – ellenőrzést tartottak a felperes üzletében (amely egyébként bejelentett magánvámraktár is), ahol külföldről származó és két fémjellel ellátott ékszereket találtak. A hatóság az előzetes engedélyezés hiánya – fémjelzési kötelezettség elmaradása – miatt a nemesfém tárgyakat lefoglalta és összetöretésüket rendelte el. A döntéssel a másodfokú hatóság egyet értett.

Kfv.V.35.362/2012/7.

A felperes közigazgatási eljárásban a fellebbezési eljárási illetéket nem fizette meg, mert álláspontja szerint az a bírósági eljárás, amelyben a bíróság illetékfizetésre kötelezte, és amely miatt (a közigazgatási eljárásban) az illeték törlését kezdeményezte, illetékmentes eljárás volt.

Kfv.VI.35.575/2012/8.
A felperes eleve a cégcsoport külföldi tagjai társasági tőkéjének növelése érdekében vett fel hitelt, majd azt 0,1%-os kamatfelár mellett átengedte az anyavállalatnak. A finanszírozást már az anyavállalat hajtott végre. Az ellenőrzött időszakban a felperesnél az ügylet következtében a társassági adóalap a kapott kamatfelárnak több mint 16 szorosával csökkent. Az adóhatóság értékelése szerint az ügylet célja a magyar társasági adókedvezmény elérése volt.