A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 317. § (1) bekezdés II. fordulat, (2) bekezdés c) pont], (7) bekezdés b) pont] és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 317. § (1) bekezdés II. fordulat, (2) bekezdés c) pont, (6) bekezdés b) pont], s ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A terhelt az irányadó tényállás szerint könyvvizsgáló szakképzettségű, és a felszámolóként kijelölt cég képviselőjeként járt el, ezért nem kétséges, hogy az irányadó jogszabályokat ismeri és ismert a terhére rótt cselekmények elkövetésekor is. A Csődtv. ugyan kifejezetten nem szól a bánatpénzről, de a 49/A. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a felszámoló a pályázati felhívásban ajánlati biztosítékot köthet ki, amit a (4) bekezdés utolsó mondata alapján az ártárgyaláson önhibájából részt nem vevő, vagy visszalépő pályázó elveszít.
A bánatpénzt tehát ajánlati biztosíték. A Ptk. 320. §-ának (2) bekezdése szerint az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik. A Legfőbb Ügyészség által felhívott BDT 2006/1311. szám alatt – az alapügybeli cselekmény elkövetés előtt közreadott – jogeset ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a pályázók által befizetett bánatpénz nem része az adós vagyonának.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt pályázati felhívása tartalmazta, hogy a pályázónak a kikiáltási összeg 10 százalékát bánatpénzként be kell fizetnie a felszámolás alatt álló cég bankszámlájára, és a bánatpénz a pályázat elnyerése esetén foglalóvá válik, amit már a Ptk. 243-245. §-a szerződést biztosító mellékkötelezettség gyanánt szabályoz.
A bánatpénz sorsa a pályázati ajánlat sorsát osztja, annak függvényében alakul, addig azonban fogalmilag kizárt, hogy betudható legyen a felszámolás alatt álló cég vagyonában, miután átmenetileg bizonytalan, hogy az utóbb kit illet majd.
Mindezeknek megfelelően a bánatpénz a terhelt, mint felszámoló számára rábízott idegen dolgot képezett.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A felrótt cselekményeket 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének [Btk. 317. § (1) bekezdés egy esetben 1. és 2. fordulat, (2) bekezdés c) pont, (7) bekezdés b) pont, egy esetben 1. fordulat, (2) bekezdés c) pont, (6) bekezdés b) pont] minősítette, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A Kúria 2013. június 12. napján megtartott tanácsülésen meghozott Bfv.II.332/2013/4. számú végzésével a terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasította.
Budapest, 2013. július 29.
Kúria Sajtótitkársága