Az első fokon eljárt Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2009. október 1-jén meghozott 7.B.II.1771/2008/35. számú ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. bűnsegédként elkövetett hamis tanúzás bűntettében [1978. évi IV. tv. 238. § (1) bek., (4) bek. I. tétele], és ezért őt halmazati büntetésül 350 napi tétel, napi tételenként 800 forint, összesen 280.000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte.
A kétirányú fellebbezések alapján eljárt Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 2010. október 6-án meghozott 27.Bf.II.5561/2010/14. számú jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy 1 rb. bűnsegédként elkövetett hamis tanúzás bűntette miatt emelt vád alól felmentettnek tekintette [1978. évi IV. tv. 238. § (1), (4) bek. I. ford.].
A Kúria a II. r. terhelt által – védője útján – benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a 2013. október 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozott Bfv.II.436/2013/5. számú végzésével a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 7.B.II.1771/2008/35. számú, illetőleg a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 27.Bf.II.5561/2010/14. számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
Az irányadó tényállás szerint L. I. a jelen ügy I. r. terheltje ellen csalás bűntette miatt büntetőeljárás indult, melyben védelmét ügyvédként a jelen ügy II. r. terheltje látta el.
L. I. első gyanúsítotti meghallgatásakor, kettő nappal a II. r. terheltnek adott ügyvédi meghatalmazást megelőzően – tehát önállóan – valótlan tartalmú vallomást terjesztett elő.
E vallomás valótlan voltának ismeretében a II. r. terhelt meghatalmazását követően L. T.-t felvilágosította arról, hogy a vallomása az eredménye védekezéshez önmagában nem elégséges, eredményre csak más bizonyítékokkal történő alátámasztása vezethet.
L. T. a hamis tartalmú vallomása alátámasztását képező valótlan tartalmú tanúvallomások megtételét a II. r. terhelt tudomása mellett barátnőjén, a jelen ügy III. r. terheltjén keresztül szervezte meg, akit a szervezésre vonatkozóan a hozzá kijuttatott leveleken keresztül instruált. E levelek egy részét – azok tartalma ismeretében – a II. r. terhelt juttatta el L. T.-től a III. r. terhelthez. A későbbiekben II. r. terhelt a tanúk meghallgatására indítványt tett, meghallgatásukon jelen volt.
A Kúria határozatában rögzítette, hogy a büntetőeljárásban a terhelt védekezési joga és védelmének joga alkotmányos alapjog, Magyarország Alaptörvényében és a büntetőeljárási törvényben is biztosított. A terheltnek az ellene folyó eljárásban igazmondási kötelezettsége nincs, védekezése törvényes korlátját újabb bűncselekmény elkövetésének tilalma jelenti.
A védőnek a terhelt védelmét abban az esetben is biztosítania kell, ha a terhelt védekezése valótlanságával tisztában van. Nem nyújthat azonban segítséget e körben újabb bűncselekmény elkövetéséhez, és ilyet maga sem valósíthat meg.
E keretek között a Kúria a II. r. terhelt verbális tevékenységét nem látta büntetőjogi felelősséget megalapozónak, azonban egyetértett azzal, hogy a terhelt a levelek adott körülmények közötti kijuttatásával a későbbiekben megvalósult hamis tanúzási cselekményekhez bűnsegélyt nyújtott, ekként büntetőjogi felelősségének megállapítása az anyagi jogi szabályokkal összhangban álló.
Budapest, 2013. november 11.
Kúria Sajtótitkársága