A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 2011. szeptember 9. napján kihirdetett 1.B.106/2009/72. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §], 10 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §], 2 rendeli társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés a) pontja] és 10 rendbeli bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés a) pontja]. Ezért a II. rendű terheltet – halmazati büntetésül – három év nyolc hónap börtönbüntetésre, öt év közügyektől eltiltásra és 1.000.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §], 4 rendbeli bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés a) pontja] és 11 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés]. Ezért a III. rendű terheltet – halmazati büntetésül – három év börtönbüntetésre, négy év közügyektől eltiltásra, öt év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §] és 9 rendbeli bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés a) pont]. Ezért a IV. rendű terheltet – halmazati büntetésül – három év hat hónap börtönbüntetésre, négy év közügyektől eltiltásra és 700.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A VI. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §] és 3 rendbeli bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés a) pont]. Ezért a VI. rendű terheltet – halmazati büntetésül – kettő év tíz hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra és ötszázezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Egyben elrendelte a VI. rendű terhelttel szemben a Debreceni Városi Bíróság 13.B.2217/2005/17. számú ítéletével kiszabott egy év hat hónap börtönbüntetés végrehajtását.
A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a 2013. február 11. napján meghozott Bf.II.56/2012/57. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – a hivatali visszaélés bűntettének minősített cselekményeket illetően – megváltoztatta: a II. rendű terheltnél 10 rendbeli, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. tétel]; a III. rendű terheltnél 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. tétel]; a IV. rendű terhelt esetében 6 rendbeli, bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. tétel]; míg a VI. rendű terhelt cselekményeit 3 rendbeli, bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. tétel] minősítette.
A II. rendű és a IV. rendű terhelteknek – a tényállás 7. pontjában rögzített cselekményeit – egységesen közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. törvény 275. § (1) bekezdés a) pont] minősítette, melyet bűnsegédként követtek el. A III. rendű terhelt terhére rótt 11 rendbeli okirattal visszaélés vétségének jogszabályi hivatkozását a 277. § (1) bekezdésére pontosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű és a VI. rendű terheltek tekintetében helybenhagyta.
A Kúria a 2013. október 8. napján tartott nyilvános ülésen hozott Bfv.I.444/2013/20. számú végzésével a hivatali visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt, a III. rendű terhelt és védője, a IV. rendű terhelt által védője útján, valamint a VI. rendű terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.B.106/2009/72. számú ítéletét és a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.56/2012/57. számú ítéletét a II. rendű, a III. rendű, a IV. rendű és a VI. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
A Kúria nem találta alaposnak a törvényes vád hiányára, mint abszolút hatályú eljárási szabálysértésre vonatkozó érveket sem, a Legfőbb Ügyészség álláspontjával értett egyet. A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára – egyebek mellett – a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja megsértésével került sor, vagyis ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. A törvényes vád fogalma kizárólag a vádat a bírósághoz benyújtó személyhez és annak vádemelési aktusához kötődik. A Be. 2. § (2) bekezdése szerint a bíróság csak olyan cselekmény alapján dönthet a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről, amelyet a vád tartalmaz. Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A törvényes vád követelménye a benyújtott vád alapján vizsgálandó: a bíróság a benyújtott vád eljárásra való alkalmasságáról, illetve magáról a vádról dönthet, ha a vádirat alaki legitimációja kétségtelen, tartalma pedig eleget tesz az alanyi, tárgyi és büntetőjogi meghatározottság, valamint a személyre konkretizáltság törvényi követelményének. A vádelv nem jelent minden részletre kiterjedő szükségszerű azonosságot a vádban leírt és az ítéletben megállapított történeti tények között, annál is inkább, miután a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez, és az eltérő minősítés eltérő tényelemek megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben [1/2007. Bkv., EBH 2011.2385.]. A Be. felsorolása a törvényes vád fogalmi elemeit tekintve taxatív. A bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyítékból származó tény a Be. 78. § (4) bekezdése értelmében nem értékelhető bizonyítékként, ám az a vád törvényességét nem érinti. A Kúria e körben arra utal, hogy a III. rendű terhelt által törvénysértőnek tekintett bizonyítékok értékelése, bizonyítékként történt elfogadása, mint – feltételezett – eljárásjogi szabálysértés nem esik a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt felülvizsgálati okok körébe, és ezért nem ad okot a felülvizsgálatra.
Az irányadó tényállás alapján megállapítható, az I. rendű és a II. rendű terheltek a fiktív idézésekkel – melynek során adóellenőri és ily módon hivatalos személyük mibenlétét használták fel – jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtették a sértetteket. Függetlenül attól, hogy tényleges adóeljárás a sértettekkel szemben nem indult, az I. rendű és a II. rendű terheltek, mint hivatalos személyek hivatalos eljárást színlelve jártak el és kértek különböző pénzösszegeket annak érdekében, hogy a fiktív eljárásokat ne indítsák meg, illetve azt a sértettek számára kedvező módon zárják le. Ennek alapján a 1978. évi IV. törvény 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének a törvényi tényállási elemei megvalósultak. A terheltek cselekménye azért nem minősül vesztegetés bűntettének, mert valóságban nem volt tényleges adóeljárás, következésképpen hiányzik a vesztegetés bűntettének azon tényállási eleme, hogy a hivatalos személy működésével kapcsolatban kéri a jogtalan előnyt. A cselekmény minősítésénél azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy ha a hivatalos személy hamis közokiratot készít, külön hivatali visszaélést nem valósít meg, ekkor ugyanis a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás megállapításának van helye. Ez az értelmezés áll összhangban a 3/2007. BJE jogegységi határozatban foglaltakkal, melynek indokolásában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a hivatali visszaélés bűntettével egyfelől az egyéb hivatali bűncselekmények, másfelől azok a bűncselekmények állnak a specialitás viszonyában, amelyek a hivatalos személykénti elkövetést akár az alapeseti tényállás körében, akár minősítő körülményként – mint jelen esetben a közokirat-hamisítás bűntette [1978. évi IV. törvény 318. § (2) bekezdés a) és c) pont, (4) bekezdés b) pont] – magukba foglalják. A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy tényleges adóeljárás hiányában a cselekmény azért nem minősül vesztegetésnek, mert hiányzik a vesztegetés bűntettének megállapíthatóságához megkívánt elem, nevezetesen az, hogy a hivatalos személy működésével kapcsolatban kéri a jogtalan előnyt.
Budapest, 2013. november 11.
Kúria Sajtótitkársága