Egyedi ügyek

A peres felek társasházi tulajdonostársak, jogvitájuk a felperesek által épített garázsok tulajdonjogával és annak bejegyzésével kapcsolatban több mint 20 éve kezdődött. Több peres eljárás volt folyamatban, az eljárt bíróságok, közöttük a Legfelsőbb Bíróság az alapító okirat garázsépítésre vonatkozó rendelkezéseit több esetben értelmezve hozták meg érdemi döntésüket az előzményi iratok a jelen per iratanyagának részét képezik, ismeretük a jelen ügyben meghozott döntéshez szükséges volt.

Az adott ügy elbírálását különösen munkaigényessé a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú jogi érvelés és az iratanyag nagy terjedelme tette.

Az alperes önkormányzat az 1993. évi II. törvény (Fkbt.) 12/D.§ (1) bekezdése alapján tulajdonjogának bejegyzését kérte a perbeli, „kivett saját út” megjelölésű ingatlanra, amelyre a felperes szövetkezet jogelődjének termelőszövetkezeti közös használata volt bejegyezve. Az alperes a bejegyzési kérelemhez azt a – téves tartalmú - igazolást mellékelte, hogy a felperesnél a részarány-földkiadás befejeződött. A földhivatal megszüntette a felperes földhasználati jogát és bejegyezte az alperes tulajdonjogát.

Az adós ingatlanilletőségét a végrehajtási eljárásban megtartott ingatlanárverésen a végrehajtást kérő (aki külföldi székhelyű pénzintézet) vásárolta meg, azonban az ingatlanügyi hatóság elutasította a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet, mert a végrehajtási joggal terhelt ingatlan zártkert, amelynek tulajdonjogát a külföldi jogi személy árverésen sem vásárolhatja meg. Az árverési vevő végrehajtási kifogását a bíróságok elutasították, mivel időközben letelt a végrehajtási kifogás benyújtására nyitva álló objektív határidő.

Mfv.II.10.505/2013

Különösen munkaigényes, a Kúria M.II. számú tanácsa által 2014. március 26-án megtartott tárgyaláson elbírált Mfv.II.10.505/2013. számú ügy.
A felperesek a módosított keresetükben a rendkívüli felmondásuk jogszerűségének megállapítását, a jogkövetkezmények alkalmazását és a külföldi munkavégzésük idejére járó munkabérük, valamint az állásidőre járó juttatás megfizetését kérték.
A munkaügyi bíróság a felperesek keresetének nagyobbrészt helyt adott és a szakértői véleményben foglalt számítás alapján marasztalta az alperest.

Mfv.I.10.377/2013/9.

Mfv.I.10.319/2013/6.

A felperes 2004. július 1. és 2011. május 31-e közötti időszakban 12 alkalommal kötött, határozott ideig tartó kinevezéssel állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, piacfelügyelő munkakörben.

Mfv.I.10.353/2013/6.

A felperes egyéni vállalkozóként üzemeltetési szerződés alapján működtetett egy üzemanyagtöltő állomást és ott alkalmazta az alpereseket. A munkavállalóknak a nekik juttatott borravalóból napi 1.000,- Ft-ot kellett leadniuk a munkáltatónak, a fennmaradó összeggel maguk rendelkeztek.

A 2005-ben, házasság felbontása és házassági vagyonjogi igények rendezése iránt indult perben a felek számos, a vagyonmegosztásból, különvagyonaik felhasználásából, az életközösség 2005 júliusában történt megszűnése óta lakás- valamint iroda céljára használt ingatlanaik használatából és hasznosításából, rezsi- és szolgáltatási költségeik viseléséből, bankszámláikról kölcsönösen felvett pénzösszegek elszámolásából eredő igényt érvényesítettek egymással szemben. A felek között még az életközösség megszűnésének időpontja is vitatott volt.