Mfv.I.10.319/2013/6.
A felperes 2004. július 1. és 2011. május 31-e közötti időszakban 12 alkalommal kötött, határozott ideig tartó kinevezéssel állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, piacfelügyelő munkakörben.
Az elsőfokú bíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 21. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes 12 alkalommal történő határozott idejű közalkalmazotti kinevezése nem felel meg a Kjt. 21. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak, vagyis a foglalkoztatása határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonynak minősül. Megállapította, hogy a jogviszony megszüntetése során a munkáltató eljárása nem volt jogellenes figyelemmel arra, hogy a képviselő-testület 15 fős létszámleépítésről döntött, amely a felperes munkakörét is érintette.
A munkaügyi bíróság a felperes szabadságmegváltás és túlmunkadíj igényét is elbírálta, kötelezte az alperest 77.000 forint felmentési bér, 154.000 forint végkielégítés, 424.776 forint szabadságmegváltás, 935.385 forint túlmunkadíj, 60.000 forint munkaszüneti napon végzett túlmunkadíj, továbbá ezen összegek különböző időponttól járó késedelmi kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, míg fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és az alperes által szabadság megváltás címén fizetendő összeget 93.360 forintra, míg a túlmunkadíj címén megfizetendő összeget 834.806 forintra leszállította. A perköltség viseléssel kapcsolatos rendelkezést részben és akként változtatta meg, hogy a felperest 200.000 forint részperköltség viselésére kötelezte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és rögzítette, hogy a fellebbezési eljárási költségét mindegyik fél maga viseli.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Megalapozatlan az a felülvizsgálati érvelés, amely a Pp. 249. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott. A másodfokú bíróság vizsgálta a felperes hivatkozását O. N. foglalkoztatását illetően, és a rendelkezésre álló adatok alapján jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy ezen személy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését követően egy évvel került alkalmazásra, és nem piacfelügyelő, hanem segédmunkás munkakörben.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság téves következtetésre jutott a szabadságmegváltása és a túlmunkadíj számítása során. Ebben a körben azonban jogszabálysértést és jogszabályhelyet nem jelölt meg, az általa hivatkozott Pp. 253. § (2) bekezdése a jogsértés indokául nem szolgálhat, mivel az kizárólag a fellebbezési eljárásban hozható határozatokról ad eligazítást. Erre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek ezen részét nem vizsgálhatta [Pp. 272. § (2) bekezdés].
A felperes a Pp. 24. § (2) b) pontjának megsértésére is hivatkozott, mivel álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen számította ki a perköltség összegét. A Kúria egyetértett a törvényszék ítéletének ebben a körben tett okfejtésével is, az megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
A munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett perben valóban az egy éves átlagkereset összege a pertárgy mértéke [Pp. 24. § (2) bekezdés b) pont], és ebbe nem kell beszámítani a jogviszony megszüntetéshez kapcsolódó egyéb juttatások összegét (végkielégítés, felmentési időre járó bér, stb.). Az egyéb igények azonban – amelyek nem a jogviszony megszűnéséhez kapcsolódnak –, mint a jelen esetben a szabadságmegváltás, helyettesítési díj, túlmunka, ünnepnapokon végzett munka ellenértéke, fürdő területén végzett tevékenység, a pertárgy érték meghatározásakor önálló igényként merülnek fel. Ebből következően a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül határozta meg a pertárgy értékét, a pernyertesség arányát, és jogszabálysértés nélkül indokolta az eljárási költséget.
Budapest, 2014.03.31.
A Kúria Sajtótitkársága