A 2005-ben, házasság felbontása és házassági vagyonjogi igények rendezése iránt indult perben a felek számos, a vagyonmegosztásból, különvagyonaik felhasználásából, az életközösség 2005 júliusában történt megszűnése óta lakás- valamint iroda céljára használt ingatlanaik használatából és hasznosításából, rezsi- és szolgáltatási költségeik viseléséből, bankszámláikról kölcsönösen felvett pénzösszegek elszámolásából eredő igényt érvényesítettek egymással szemben. A felek között még az életközösség megszűnésének időpontja is vitatott volt. Mindezeknek a tisztázása rendkívül terjedelmes bizonyítást tett szükségessé, ami több kötetre rúgó peranyagot eredményezett.
A másodfokú bíróság a jogvita legalább részbeni lezárása érdekében részítéletet hozott. amelyben számos kérdést jogerősen eldöntött. A jogerős részítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelemmel élt. Az ügy különös munkaigényességét az adta, hogy a felek a felülvizsgálati kérelmeikben szinte minden elbírált tételt vitássá tettek, így a Kúriának állást kellett foglalnia a feleket terhelő többlethasználati díjak jogalapja, időtartama és mértéke, az ingatlanok fenntartásával felmerült kiadások viselési aránya, a különböző szolgáltatási díjak, a bankszámlákról felvett összegek, az adósságok elszámolása kérdésében. A periratok áttanulmányozása az előadó bíró számára két hetet, a döntés kialakítása a tanácsban – az egyes tételeket egyenként vizsgálva – többszöri tárgyaláson kívüli megbeszélést tett szükségessé. A Kúria végül a jogerős részítélet felülvizsgálati kérelmekkel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta, mert a mindkét fél részéről hivatkozott számos anyagi- és eljárási jogszabálysértés közül egyet sem látott megvalósultnak. Mindezeknek a megtárgyalása azonban jelentős időt vett igénybe, és a hasonló ügyekben szokásoshoz képest igen terjedelmes, 57 oldalas indokolást tett szükségessé.
Budapest, 2014. március 27.
A Kúria Sajtótitkársága