Az önkormányzat a kórházi szolgáltatás biztosítása tekintetében fennálló kötelezettségét oly módon teljesítette, hogy a korábbi költségvetési szerv helyett közhasznú társaságot hozott létre, majd törvényi kötelezettségének eleget téve a közhasznú társaság helyett 2009. január 1-jétől egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapított (Kft.). Az önkormányzat a Kft.-t a kórházi működés következtében a közhasznú társaságnál felhalmozódott veszteséggel alapította meg. A Kft. működése során a veszteséget sikerült csökkenteni, azonban 2011 májusában az önkormányzat a kórházi feladat ellátására ismét költségvetési szervet hozott létre és a feladatot az új költségvetési szervre ruházta át. Az annak ellátásához szükséges vagyontárgyak vonatkozásában részben megszüntették az önkormányzat és a Kft. között fennállt vagyonkezelési szerződéseket, részben pedig az ingóságok az önkormányzat által megvételre kerültek.
Az önkormányzat által alapított egyszemélyes Kft.-vel szemben megindult felszámolási eljárásban nyilvántartott 9 hitelező – a Kft. vagyonából ki nem elégíthető hitelezői igényükre hivatkozással – pert indított az önkormányzattal szemben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63. § (2) bekezdése alapján. Keresetükben kérték az alperes – mint a Kft. egyedüli tulajdonosa – teljes és korlátlan felelősségének megállapítását a Kft. tartozásaiért arra hivatkozva, hogy az adós társasággal szemben tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott. Ezen felül az egyik felperes – tartalmában eshetőleges keresetként – kérte a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint annak megállapítását, hogy az alperes felelőssége, mint „árnyékigazgatóé” fennáll a jogszabályban írt feltételek megvalósulására tekintettel.
Az elsőfokú bíróság terjedelmes bizonyítási eljárás lefolytatását követően az alperes felelősségét megállapította a Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította, mert arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felperesek nem tudták bizonyítani a hátrányos üzletpolitika folytatását. Az elsőfokú bíróság által érdemben nem vizsgált, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított kereseti kérelmet is elbírálta és azt is elutasította.
A kilenc felperesből nyolc felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen – többek között – a Pp. 206. § (1) bekezdésének és a Cstv. 63. § (2) bekezdésének megsértését állítva. A Kúria részítéletében a felpereseknek az alperes adós Kft. felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára alapított keresetét elbíráló jogerős ítéleti rendelkezést hatályában fenntartotta. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított keresetet a másodfokú bíróság által elsőként elbíráló jogerős ítéleti rendelkezést azonban a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a részben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az ügy elbírálása a felek nagy számára, a terjedelmes bizonyítási anyagra, valamint az üzletpolitika fogalmának egy sajátos helyzetben történő vizsgálatára tekintettel különösen munkaigényes volt.
Budapest, 2016. december 1.
A Kúria Sajtótitkársága