Egyedi ügyek

Az I. rendű felperes 1977. július 4-étől állt az alperes alkalmazásában, különböző munkakörökben foglalkoztatták. A 2013 augusztus hónapot követően az ügyvezető és a II. rendű felperes mint szállodaigazgató az I. rendű felperest bízták meg a bérelszámolással többletfeladatként, ezért 2013. október 1-jétől a havi fizetése 270.000 forintra módosult. A II. rendű felperes 2000. május 8-án kelt munkaszerződése szerint szállodaportás. 2013. február 20-án kérték fel a szállodaigazgató munkakör betöltésére.

Magánszemély által benyújtott Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás iránti kérelem nem utasítható el azon az alapon, hogy az adott erdőrészleten részben az államnak is van tulajdona. Ha a támogatás alapját képező erdőterület részben állami tulajdonban, részben egy magánszemély tulajdonában van, az utóbbi részére nyújtandó támogatás összegének kiszámítása érdekében figyelembe kell venni az ezen állami tulajdonban lévő terület nagyságának a magánszemély tulajdonában lévő terület nagyságához viszonyított arányát.

    A felperesek szakképzett ápolóként, vezető műtősnőként, műtős asszisztensként,  kardiotechnikusként, műtőssegédként, sterilizálóként, intenzív szakápolóként, segéd laborasszisztensként, gazdasági nővérként dolgoztak az alperesnél. A felperesek a többször módosított keresetükben az alperest egészségkárosító kockázati pótlék megfizetésére kérték kötelezni a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján 1999. augusztus 10-étől 2011. október 31-éig terjedő időszakban.

A felperes a keresetében kérte megállapítani, hogy a megnevezett étrend-kiegészítő termék a Ptk. 86. § (3) bekezdése alapján szellemi alkotásnak minősül, melynek alkotója 50 % mértékben a felperes néhai édesapja volt, és az alperes megsértette a szellemi alkotáshoz fűződő jogait, erre tekintettel kérte a Ptk. 84. §- alapján az objektív és szubjektív szankciók alkalmazását.

A jogerős végzés az elsőfokú bíróság végzését az Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala határozatára is kiterjedően részben megváltoztatta, a tárgyi védjegy oltalmát az 1., 2., 3., 5., 7., 8., 9., 11., 12., 16., 18., 28., 29., 30., 31., 32. és 33. osztályba tartozó áruk, valamint a 22. osztályba a csomagoló- és töltőanyagok tekintetében változatlan hatállyal fenntartotta, egyebekben az elsőfokú végzést helybenhagyta és rendelkezett az eljárási költségek viseléséről.

A LXXXIX. rendű felperes a perbeli időszakban 1999. szeptember 12-étől 2007. december 31-éig az alperes Sebészeti Klinikáján sebész orvosként dolgozott. Az alperesnél 1997. február 1-jétől hatályos (I.KSZ.) és a 2004. június 24-étől hatályos (II.KSZ.) egyike sem nevesítette konkrétan azokat a munkaköröket, a közalkalmazottak jogállásáról szól 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 72. § (2) bekezdésének perbeli időszakban 2009. szeptember 31-éig hatályos rendelkezése ellenére, amelyek egészségkárosító kockázati pótlékra jogosítók lennének. Az I.KSZ.

A felperesek a klinika intenzív osztályán szakképzett ápolóként, műtős szakasszisztensként, szakképzett ápolóként, plasztikai sebészeti osztályon szakképzett műtős szakasszisztensként, a kardiológiai központ intenzív osztályán szakképzett ápolóként, a traumatológiai klinikán szakképzett ápolóként, az idegsebészeti klinika intenzív osztályán szakképzett ápolóként, laboratóriumi asszisztensként, szövettani asszisztensként dolgoztak. A felperesek többször módosított keresetükben az alperest egészségkárosító kockázati pótlék megfizetésére kérték kötelezni az 1999. augusztus 10-étől 2011.

A CCLXIII. rendű felperes 1999. augusztus 16-ától 2003. június 30-áig, 2003. július 1-jétől 2011. október 31-éig az alperes II. számú Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Szívsebészeti Osztály Intenzív Részlegén szakképzett ápolóként dolgozott. Teljes munkaidejét a betegek között töltötte, egy műszakon belül 1-2000 métert közlekedett, munkaideje több mint 50 %-ában súllyal terhelt, illetve más terhelő testhelyzetben dolgozott. Az intenzív részlegen a működő készülékek állandó alapzajt okoznak.

A taxiszolgáltatást végző I. rendű felperes mint előfizető és az I. rendű alperes mint szolgáltató 2012-ben előfizetői szerződést kötöttek meghatározott vezetékes telefonszámok használatának biztosítására. Az I. rendű alperes 2013 decemberében a szerződést egyoldalúan módosította, amelynek eredményeként az érintett hívószámok a II. rendű alperes használatába kerültek.

A felperes keresetében a szabadalombitorlással elért 494.063.656 forint gazdagodás visszatérítésére és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A jogerős ítélet 60.473.237 forint és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.