A felperesek szakképzett ápolóként, vezető műtősnőként, műtős asszisztensként, kardiotechnikusként, műtőssegédként, sterilizálóként, intenzív szakápolóként, segéd laborasszisztensként, gazdasági nővérként dolgoztak az alperesnél. A felperesek a többször módosított keresetükben az alperest egészségkárosító kockázati pótlék megfizetésére kérték kötelezni a Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján 1999. augusztus 10-étől 2011. október 31-éig terjedő időszakban. Hivatkozásuk szerint a munkájukat legalább a munkaidejük 50 %-ában jogszabályban meghatározott különböző (kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichés) egészségkárosító kockázat mellett végezték. Az elsőfokú bíróság részítéletével a felülvizsgálattal érintett felperesek közül a LXXVIII., LXXXIII., CXLIX., CL., CLI., CLIV., CLXXIX., CLXXXI., CXCV., CXCVIII., CCI., CCXIII., CCLI., CCLII., CCLXXV., CCLXXVI., CCLXXXVII., CCXCII., CCCXXXV., CCCXXXVII. rendű felperesek vonatkozásában az alperest a kereset szerint marasztalta, a XXXIV., XXXVI., L., LX., LXXXI., LXXXII., CXV., CXXII., CLV., CLX., CXXV., CLXXVIII., CLXXX., CLXXXIII., CLXXXIV., CLXXXVI., CLXXXIX., CXC., CXCI., CXCVII., CCII., CCXII., CCXXVI., CCLIII., CCLIV., CCLIX., CCLXIV., CCLXVI., CCLXVII., CCLXVIII., CCLXIX., CCLXXI., CCLXXIII., CCLXXVII., CCLXXXI., CCLXXXV., CCXCI., CCXCV., CCXCVI., CCXCVII., CCXCVIII., CCXCIX., CCC., CCCIV., CCCXXI., CCCXXIX., CCCXXXVIII., CCCXL., CCCXLIII. rendű felperesek keresetét részben alaposnak találta, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság részítélete kereseteket részben elutasító rendelkezéseivel szemben az érintett felperesek, míg a marasztaló rendelkezésekkel szemben az alperes élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet a perköltség viselésre vonatkozóan részben megváltoztatta, de egyebekben helybenhagyta a CCLI. rendű felperesre vonatkozó rendelkezés pontosításával. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi szabálysértések, valamint az anyagi jogi jogszabálysértésként hivatkozott Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján vizsgálhatta felül a jogerős részítéletet figyelembe véve az alperes jogszabálysértésre vonatkozóan előadott jogi érvelését [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. Emiatt a felülvizsgálati eljárásnak nem volt a tárgya az I. és II. KSZ vonatkozásában kifejtett ítéleti érvelése, továbbá a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában a perben vizsgált időszakra vonatkozó előadást, valamint az egyes kockázati tényezők vonatkozásában előadottakat csak a konkrétan megnevezett felperesekre vonatkozóan vizsgálhatta a Kúria. A döntése ezért nem érintette a XLI., LXXXVI., CXV., CXXIII., CXXXIII., CCIII., CCVIII., CCXXVIII., CCXXIX., CCXXX., CCLXXII., CCLXXV., CCLXXXII., CCCIII., CCCXIV., CCCXXIII., CCCXXVII., CCCXXXIX. rendű felperesekre vonatkozó ítéleti rendelkezést. Annak megállapítása, hogy egyes munkakörökben az egyes munkavégzési helyeken a felperesek milyen egészségkárosító kockázatnak vannak kitéve és a munkaidejük hányad részében, szakértelmet igénylő kérdés. Ezért ezekben a kérdésekben az eljáró bíróságok jogszerűen vontak be szakértőt a bizonyítási eljárásba.
A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a bizonyítási kötelezettség általában azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamely állítását valónak fogadja el. A jelen munkaügyi perben azonban helyesen vették figyelembe a bíróságok, hogy a munkavállalóknak nem volt módjuk az egyes perbeli időszakokban az igényüket megalapozó akkreditált laboratóriummal hitelesített méréseket végeztetni, ez a kockázatértékelés készítésének kötelezettsége [Mvt. 54. § (2) bekezdés] alapján az alperes feladata lett volna, hiszen ez szükséges a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok feltárásához. Az eljáró bíróságok azonban a kémiai kockázatok között nemcsak a formaldehid légtérbe kerülését, hanem a műtétek során az altatógáz-koncentráció miatti kockázatot is megállapították. Az eljáró bíróságok a Sebészeti Klinika 2002., 2004., és 2008. évi kockázatértékeléseiben rögzített altatógázelvezetési problémákat, I.A. szakértő által 2005-ben helyszínen tapasztaltakat, a 61. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatát, valamint a kémiai biztonságról szóló 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 3. § p) pontjára vonatkozó munkáltatói kötelezettség elmulasztását helytállóan értékelték a Pp. 3. § (3) bekezdése, 163. § (2) bekezdése, 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási szabályok, valamint az Mvt. 54. § (2) bekezdés szerinti munkáltatót terhelő kockázat értékeléséhez kapcsolódó mérési kötelezettség folytán. Erre tekintettel a műtők állandó személyzete (műtős asszisztens, szakasszisztens, műtőssegéd) esetén a kémiai kockázat munkaidő 50 %-át meghaladó megállapítása jogszerűen történt.
Ugyanakkor a formalin formaldehid légtérbe kerülésével kapcsolatosan az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a formalin légtérbe kerülése nem bizonyított. Ugyanakkor a formalin, formaldehid légtérbe kerülésével kapcsolatosan az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a formalin légtérbe kerülése nem bizonyított. I.A. szakvéleményében ugyanis a Bőrgyógyászati Klinika Szövettani Laboratóriumában formaldehid használatot igazolt, ezért a CCXXVI. rendű felperes esetében (aki itt dolgozott) ez megállapítható.
Az alperes arra alappal hivatkozott, hogy a műtős szakasszisztensek és asszisztensek a munkaidő 50 %-át meghaladóan biológiai kockázatban történő munkavégzésére vonatkozó szakértői megállapításokat tévesen értékelték. E felperesek esetében az ergonómiai kóroki tényező is fennáll, ezért a kockázati pótlék fizetésére az alperes ezért köteles. A műtős asszisztensek vonatkozásában a Központi Szívsebészeti Osztály Szívsebészeti műtőjében történő helyszíni szemle tapasztalatai és a 222., valamint a 228. sorszámú munkaidő-tükör megállapításai alapján helytállóan következtettek a bíróságok a Szívsebészeti Osztályon, valamint a Szívsebészeti Intenzív Osztályon dolgozó szakképzett ápolók és segédápolók, valamint a Szívsebészeti Műtőben dolgozó műtős asszisztensek esetében arra, hogy a munkaidő nagyobb részében ergonómiai egészségkárosító kockázatok között végzik a munkájukat.
Az alperes megalapozatlanul állította a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettség megsértését a bíróságok részéről. Mindkét fokon ugyanis a bíróságok a tényállás megállapítására a bizonyítékok megjelölésével értékelésére vonatkozóan indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, a figyelembe vett bizonyítékok mérlegeléséről részletesen számot adtak.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal támadott körben a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta, egyebekben (XLI., LXXXVI., CXV., CXXIII., CXXXIII., CCIII., CCVIII., CCXXVIII., CCXXIX., CCXXX., CCLXXII., CCLXXV., CCLXXXII., CCCIII., CCCXIV., CCCXXIII., CCCXXVII., CCCXXIX. rendű felperesekre vonatkozó rendelkezéseket) nem érintette.
Budapest, 2017. június 20.
A Kúria Sajtótitkársága