Az I. rendű felperes 1977. július 4-étől állt az alperes alkalmazásában, különböző munkakörökben foglalkoztatták. A 2013 augusztus hónapot követően az ügyvezető és a II. rendű felperes mint szállodaigazgató az I. rendű felperest bízták meg a bérelszámolással többletfeladatként, ezért 2013. október 1-jétől a havi fizetése 270.000 forintra módosult. A II. rendű felperes 2000. május 8-án kelt munkaszerződése szerint szállodaportás. 2013. február 20-án kérték fel a szállodaigazgató munkakör betöltésére. Ekkor az ügyvezető nem volt jelen, később azonban ő vetette fel az új munkaszerződés és ennek megfelelően az új bér szükségességét. A II. rendű felperes és az ügyvezető megbeszélték, kidolgozták, majd P. D. ügyvéd jelenlétében az így elkészített szerződést a tulajdonosnak átadták. Erre „korrekt” kitételt tartalmazó válasz érkezett, kiegészítést a felek nem tettek. Budapestről a szerződés nem érkezett vissza, így azt végül nem írták alá. A csatolt, alá nem írt szerződésen a munkavállaló adatai helyesek, a munkakör szállodaigazgató, a munkabér 440.000 Ft/hó. P.D. 2014. január 15-én feljelentést tett csalás és hamis magánokirat felhasználása miatt ismeretlen tettesek ellen. 2014. január 15-én az ügyvezető a tulajdonos kérésére A-ból Sz-re érkezett, ahol három ismeretlen személy várta. Az ő jelenlétükben kellett aláírni a három-három példányt az azonnali hatályú felmondásokból úgy, hogy az ügyvezető – tekintettel arra, hogy a magyar nyelvet nem ismerte – nem is tudta, mit ír alá. A jognyilatkozattal az alperes az I. rendű felperes munkaviszonyát az Mt. 78. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján szüntette meg azonnali hatállyal. Utalt arra, hogy 2013 októberétől az I. rendű felperes az ügyvezető engedélye és hozzájárulása nélkül egyoldalúan határozta meg a saját bérét és járt el a bérszámfejtésnél. A II. rendű felperes munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondás ugyanakkor kelt, az indokolás rögzítette, hogy 2013. szeptember 1-jétől szállodaigazgató a II. rendű felperes 260.000 forintos havi bérrel. Ezzel szemben 2013. október 1-jétől az ügyvezető engedélye és beleegyezése nélkül, őt megtévesztve és státuszával visszaélve járt el az I. rendű felperessel együtt, és vette fel a neki járó nettó bér többszörösét. Ezzel a munkáltatóját megkárosította. A felperesek a keresetükben az azonnali hatályú felmondások jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az alperes a 2014. január 15-én kelt azonnali hatályú felmondásai jogellenesek, és rendelkezett a jogkövetkezményekről. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az ítéletben foglaltakon túl kötelezte az alperest, hogy 2015. szeptember 10-étől 2016. április 7-éig terjedő időszakra további elmaradt illetményt fizessen a felperesek részére kérelmüknek megfelelően.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a tisztességtelen, elfogult bírósági eljárást állította, és az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésére, 28. cikkére, a Pp. 2. §-ára, 13. § (1) bekezdés e) pontjára, a Bjt. 36. § (2) - (4) bekezdésére, valamint a 14/2004. (V.7.) AB határozatban foglaltakra utalt. A tisztességes eljárással összefüggésben hivatkozott az alperes arra, hogy C. Cs-t, a felperes jogi képviselőjét a tárgyalóban „nem igazoltatták”, míg R.E. alperesi képviselő meghatalmazását illetően körültekintő vizsgálat zajlott. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a Pp. 72. §-ában, illetve a Pp. 135. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a képviseleti jogosultság vizsgálata nincs részleteiben szabályozva. A bíróság részéről nem valósult meg jogsértés azáltal, hogy a bíró az ügyvédi minőségében ismert jogi képviselőtől nem kérte el az ügyvédi igazolványát a személyazonosságának megállapítása érdekében. Az Ütv. 21. § (1) - (2) bekezdése szerint kamarai tagságának megszűnésekor a kamara az ügyvédet törli a nyilvántartásból, és az igazolványát visszavonja. Az ügyvéd kamarai tagságának megszűnését az ügyvéd nevének és irodája címének közlésével a megszüntetést követő tizenöt napon belül a kamara honlapján közzéteszi, kivéve ha a kamarai tagság elhalálozás folytán szűnik meg. Az Ügyvédi Kamara részéről ilyen tájékoztatásra, illetve közlésre nem került sor, az alperes maga sem állította, hogy a felperesek nevében eljáró ügyvéd képviseleti jogosultságával összefüggésben bármilyen hiányosság merült volna fel.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul sérelmezte a Pp. 43. §-ának megsértésére hivatkozással, hogy a bíróságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia a II. és a III. rendű alperes perbenállásának jogszerűségét. A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a felpereseknek kellett megjelölni, kivel vagy kikkel szemben kívánnak keresettel élni. A bíróság a felperesek nyilatkozatai alapján jár el, amennyiben új alperest jelölnek meg, a bíróságnak vizsgálnia kell a hatáskörét, illetékességét, elállás esetén megszünteti a pert, egyéb esetben érdemi döntést hoz. Az elsőfokú bíróság végzésében indokát adta, hogy milyen körben folytatta le az egyébként szükséges bizonyítási eljárást annak megállapítása céljából, hogy a felperesek mely munkáltatónál álltak munkaviszonyban, így a bíróság rendelkezik-e hatáskörrel illetve illetékességgel. A felperesek ennek következményeként álltak el a II. és a III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetüktől. Ennek hiányában a bíróságnak nem lett volna lehetősége az alperesekkel szemben az eljárást megszüntetni, érdemi döntésében kellett volna adott esetben velük szemben a keresetet elutasítani. Mindebből következően a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésre hivatkozása alaptalan.
Nem vitásan az elsőfokú bíróság már akkor intézkedett a nyomozati iratok beszerzése iránt, amikor ezt még egyik fél sem kérte, ez pedig a Pp. 164. § (2) bekezdésébe ütköző. Utóbb a felperesek azonban a nyomozati iratokat kérték a per anyagává tenni (76. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal), így a bíróság eljárásjogi szabálysértése nem olyan súlyú, ami az eljárás megismétlését emiatt indokolttá tehetné.
Nem volt megállapítható eljárásjogi szabálysértés a bíróságok részéről a keresetpontosítás körében sem. A 111. sorszámú jegyzőkönyv 117. sorszámú végzéssel történő kiegészítése következtében történt végleges kereseti kérelem pontos jegyzőkönyvezése semmilyen olyan új elemet nem tartalmazott, amely a felek előtt nem volt ismert. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően hozta meg a döntését. A jegyzőkönyv kiegészítését követően sem volt szükség az ítélet kiegészítésére a keresetleszállításra figyelemmel, ebből következően pedig az elsőfokú bíróság részéről e körben eljárásjogi szabálysértés nem valósult meg, a másodfokú bíróság előírásai szerint eljárva hozott a jogszabályoknak megfelelő döntést, amit a másodfokú bíróság mindenre kiterjedően bírált felül.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. június 22.
A Kúria Sajtótitkársága