Egyedi ügyek

A per 2012. februárban indult, az újszülött egészségkárosodásával kapcsolatos bonyolult szakkérdések, valamint a több alperes eltérő tevékenysége és megítélése miatt hosszadalmas szakértői bizonyítás volt szükséges. Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította a III. rendű alperes kártérítési felelősségét, míg az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a határozatot helybenhagyta.

A Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

Budapest, 2017. december 6.

A felperes 2011. április 5-én kötött megállapodást az M. H. T. D-vel szerződéses katonai szolgálat létesítéséről, 2011 őszén a felperesnél hát- és gerincfájdalmak jelentkeztek. A felperes 2012. március 5-én megjelent a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal I. fokú szakértői bizottságánál, amely az össz-szervezeti egészségkárosodását 14 %-ban határozta meg, foglalkozási vagy üzemi baleseti egészségkárosodást nem véleményezett. A felperes 2012.

A felperes hivatalvezetőként tevékenykedett a II. rendű alperesnél, és ez alapján a hivatal üzemeltetésében lévő személygépkocsi, illetve mobiltelefon korlátozás nélküli használatát biztosították számára határozott időre. A munkáltatói jogkör gyakorlója visszavonta a vezetői megbízását, s mivel a felperes nem fogadta el a számára felajánlott munkakört, közszolgálati jogviszonyát megszüntették.

Az alperes munkavállalók külföldi munkavállalás reményében és ígéretében létesítettek munkaviszonyt az I. rendű felperes munkáltatóval betonacél szerelési és betanított munkák  ellátására. A munkáltató rövid ideig Ausztriában foglalkoztatta a munkavállalókat, majd időszakosan Magyarországon foglalkoztatta őket, a kieső időre azonban állásidőre járó bért nem fizetett számukra.

A felperes keresete előterjesztésével közigazgatási pert kezdeményezett, amelynek következtében az elsőfokú bíróság kötelezettsége (polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény – a továbbiakban: Pp.

Tájékoztató a Kúria Kfv.V.35.673/2016/10. számú ügyéről: Az egyik országos kereskedelmi televíziót érintő adóperben több határozatrész jogszerűségéről döntött az elsőfokú bíróság. A felperes, illetve az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelmek folytán a Kúria is több jogkérdésben vizsgálta felül a jogerős ítéletet: közöttük koncessziós díjhoz tartozó értékcsökkenés elszámolása, befogadott számlákra alapított adólevonás és költségelszámolás jogszerűsége, a ValóVilág5 című műsor záró bulijának költségelszámolása, az RTL Kábeltelevízió Kft.

A perben nem álló haszonbérbeadó és az alperesi beavatkozó, mint haszonbérbevevő 2015. évben 5 évre szóló haszonbérleti szerződést kötöttek a haszonbérbeadó szántó művelési ágú, külterületi ingatlanai meghatározott tulajdoni hányadára. A haszonbérbevevő a szerződésben a Földforgalmi törvény előírása szerint nyilatkozott az előhaszonbérleti jogosultságáról is. A szerződés kifüggesztése ideje alatt a felperes tett elfogadó nyilatkozatot, mely szerint helyben lakó szomszéd, családi gazdálkodó földművesként őt illeti meg az előhaszonbérleti jog, mellyel élni kíván.

A hivatali visszaélés célzatos bűncselekmény, ezért csak egyenes szándékkal követhető el; az egyenes szándék pedig bizonyított tények hiányában, pusztán logikai alapon nem állapítható meg.

Az első fokon eljárt törvényszék a 2016. október 7-én kelt ítéletével az I. rendű vádlottat az ellene hivatali visszaélés bűntette (1978. évi IV. törvény 225. §) miatt emelt vád alól felmentette.

A felperesek egy része és az alperesi önkormányzat településrendezési szerződést kötöttek, amelyben az önkormányzat vállalta, hogy a szerződés hatályban léte alatt olyan adópolitikát folytat, amely a szerződéssel érintett földrészletek tekintetében a szerződés aláírásakori adóterheket (az önkormányzat által kivethető adók vonatkozásában) nem növeli. E kötelezettségének megszegése esetére a többi szerződő fél jogosult volt az önkormányzat által kivetett adó mértékével megegyező kötbérkövetelést érvényesíteni.

A felek közötti több évre szóló stratégiai szállítási keretszerződésből eredően a szállító fél egy korábban indult és folyamatban lévő perben közel 10 milliárd forint összegű kötbérigényt érvényesít a megrendelővel szemben, aki védekezésében – egyebek mellett – a mennyiségi és a kötbérkikötés létre nem jöttére, illetve érvénytelenségére hivatkozott. Időközben a szállítóval szemben versenyfelügyeleti eljárás is indult.