A CCLXIII. rendű felperes 1999. augusztus 16-ától 2003. június 30-áig, 2003. július 1-jétől 2011. október 31-éig az alperes II. számú Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Szívsebészeti Osztály Intenzív Részlegén szakképzett ápolóként dolgozott. Teljes munkaidejét a betegek között töltötte, egy műszakon belül 1-2000 métert közlekedett, munkaideje több mint 50 %-ában súllyal terhelt, illetve más terhelő testhelyzetben dolgozott. Az intenzív részlegen a működő készülékek állandó alapzajt okoznak. A rendkívüli helyzetekből adódóan, valamint az életfunkciók fokozott figyeléséből következően az intenzív osztályon az ápolók pszichés terhelése jelentős. A CCCLII. rendű felperes 2001. október 1-jétől 2007. június 30-áig az I. O. Intézetben gyakornoki, majd orvosi munkát végzett. 2007. január 1-jétől fizetett a részére az alperes egészségkárosító kockázati pótlékot. Feladatai közé tartozik a szakértői, boncolási munka és a szöveti metszetek vizsgálatának elvégzése. Ebből adódó biológiai egészségkárosító kockázat fennállta e tevékenység teljes munkaidőhöz viszonyított aránya szerint alakul. Az I. O. Intézet és a P. Intézet egy légtérben van, mely utóbbi intézetben a szervek, a szövetek konzerválásához formaldehidet alkalmaznak. Az egyes helyiségek nincsenek légmentesen elzárva, ezért a formaldehid egészségkárosító kockázati tényezőként a munkaidő több mint 50 %-ában jelen van. A felperesek kockázati pótlék megfizetésére kérték az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy a munkájukat legalább a munkaidő 50 %-ában jogszabályban meghatározott különböző egészségkárosító kockázatok között végzik. A CCLXIII. rendű felperes ergonómiai és pszichés kóroki tényezőkre, míg a CCCLII. rendű felperes biológiai és kémiai kóroki tényezőkre hivatkozott. Az elsőfokű bíróság részítéletével kötelezte az alperest – többek között – a CCLXIII. rendű felperes javára 2.308.000 forint elmaradt kockázati pótlék és 1.160.292 forint késedelmi kamat, míg a CCCLII. rendű felperes javára 1.129.800 forint elmaradt kockázati pótlék és 1.023.846 forint késedelmi kamat megfizetésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével e felperesekre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogszabálysértések, valamint az anyagi jogi jogszabálysértésként hivatkozott Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján vizsgálhatta felül a jogerős részítéletet figyelemmel az alperes jogszabálysértésre vonatkozóan előadott jogi érvelését. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásnak nem volt tárgya az alperes I. és II. Kollektív Szerződése vonatkozásában kifejtett ítéleti megállapítás [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. Az alperes megalapozatlanul sérelmezte az „egyéniesítés” elmulasztását. Az eljáró bíróságok a Kjt. 72. § (1) bekezdésben foglalt feltételek meglétének vizsgálata során a fennálló kóroki tényezőkről és az expozíció idejéről a megállapításaikat az OMFI szakvéleményeit, továbbá a felperesek munkakörét, munkavégzési helyét, a különböző munkakörökben és munkavégzési helyeken töltött időtartamokat, a felek egyeztetett nyilatkozatait, a munkaügyi dokumentumokat, a munkaköri feladatokkal, a munkakörülményekkel kapcsolatos megállapításokat, a kockázatértékeléseket, a munkaköri leírásokat, a tanúk vallomását, és a munkaidőtükör adatait értékelve tették meg. Az adott munkavégzési helyen az adott munkaköri feladatok ellátása során a kockázati tényezők átlagosan azonos terheléssel vannak jelen, ezért ezt figyelembe véve – és megfelelően megindokolva – jogszabálysértés nélkül vizsgálták a bíróságok a Kjt. 72. § (1) bekezdésben foglalt feltételek meglétét, az egyes munkavégzési helyeken dolgozó, azonos munkakörű felperesekre vonatkoztatva (Mfv.I.10.269/2016/11.).
A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a bizonyítási kötelezettség általában azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamely állítását valónak fogadja el. Jelen munkaügyi perben azonban helyesen vették figyelembe a bíróságok, hogy a munkavállalóknak nem volt módjuk az egyes perbeli időszakokban az igényüket megalapozó, akkreditált laboratóriummal hitelesített méréseket végeztetni, mely a kockázatértékelés készítési kötelezettsége [Mvt. 54. § (2) bekezdés] alapján az alperes feladata lett volna, hiszen ez szükséges a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok feltárásához. A kockázatértékelés ugyanis ebből a szempontból értékeli az alkalmazott munkaeszközöket, anyagokat, a munkavállalókat érintő terheléseket, a munkahelyek kialakítását, és ennek során azonosítja a várható veszélyeket, a veszélyeztettek körét felbecsülve a veszély jellegét, illetve a veszélyeztetettség mértékét. Ezen felmérés alapján határozhatja meg a munkáltató azokat a teendőket, amelyek az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését elősegítik. Miután a munkajogi anyagi szabályok a Polgári perrendtartástól eltérően határozzák meg a bizonyítási érdek tartalmát, ezért a bizonyítékok, valamint a bizonyítási kötelezettség értékelése során erre is figyelemmel kell lenni. A CCLXIII. rendű felperes esetében az eljáró bíróságok helyesen értékelték az OMFI 246. sorszámú szakvéleményét, amely a Szívsebészeti Osztály Intenzív részlegén a szakképzett ápolóknál ergonómiai és pszichés kóroki tényezők miatt a munkaidő több mint 50 %-ában egészségkárosító kockázat fennálltát véleményezte.
Alapos az alperes érvelése, miszerint a CCCLII. rendű felperes orvosgyakornokként, majd orvosként nem volt a munkaidő 50 %-át meghaladó biológiai kockázatnak kitéve a munkavégzése során. A bíróságok a szakértő megállapításait erre nézve tévesen értékelték. Megalapozatlan azonban a CCCLII. rendű felperest érő kémiai kockázattal kapcsolatos felülvizsgálati érvelés. A 118. sorszámú szakvéleményben a szakértő a III. pontban kifejti, hogy a formaldehid szenzibilizáló, 3. kategóriájú daganatkeltő hatású vegyi anyag, amelynek a munkahelyi légtérben csak eltűrhető koncentrációja létezik. A Patológiai Intézetben dolgozók esetén a V. pont rögzíti, hogy tényleges egészségkárosító kockázatot jelent a légtérben a helyszíni vizsgálat során érzékszervileg jelenlévő formalin, ennek károsító hatása fokozottabban érvényesült a formalinba helyezett boncolási anyagok közvetlen közelében történő munkavégzés során, és a kockázatot növelte, hogy megfelelő egyéni védőeszközt nem használtak. V.T. 394. sorszámú nyilatkozatából kitűnően az intézet egyes helyiségei nem légmentesen lezártak, ezért a felperes az irodájában is veszélynek volt kitéve különös tekintettel a 136. sorszámú szakvélemény 12. pontjában foglaltakra (e szerint a formaldehid érzékszervileg megállapíthatóan jelen volt a munkahelyek légterében, amely a hatékony elszívás biztosítása és a légtérvizsgálatok elvégzése mellett is megfelelő védőképességű egyéni légzésvédő eszköz szükségességét is megkívánná). E veszélyes kémiai anyagnak tulajdonságai miatt hatástalan dózisa nincs, ezért megalapozottan következtettek a bíróságok arra, hogy légtérvizsgálati jegyzőkönyv nélkül is a CCCLII. rendű felperes részére az alperes e kockázati tényező miatt kockázati pótlék fizetésére köteles.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős részítéletnek felülvizsgálattal támadott (CCLIII. rendű és a CCCLII. rendű felperesekre vonatkozó) rendelkezéseit hatályában fenntartotta, egyebekben nem érintette.
Budapest, 2017. május 31.
Kúria Sajtótitkársága