A felperesek a klinika intenzív osztályán szakképzett ápolóként, műtős szakasszisztensként, szakképzett ápolóként, plasztikai sebészeti osztályon szakképzett műtős szakasszisztensként, a kardiológiai központ intenzív osztályán szakképzett ápolóként, a traumatológiai klinikán szakképzett ápolóként, az idegsebészeti klinika intenzív osztályán szakképzett ápolóként, laboratóriumi asszisztensként, szövettani asszisztensként dolgoztak. A felperesek többször módosított keresetükben az alperest egészségkárosító kockázati pótlék megfizetésére kérték kötelezni az 1999. augusztus 10-étől 2011. október 31-éig terjedő időszakra. Hivatkozásuk szerint a munkájukat legalább a munkaidő 50 %-ában jogszabályban meghatározott különböző (kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichés) egészségkárosító kockázatok között végezték. Az elsőfokú bíróság részítéletével az alperest a felperesek keresete szerint marasztalta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. A fentiekből következően a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogszabálysértések, valamint az anyagi jogi jogszabálysértésként hivatkozott Kjt. 72. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján vizsgálhatta felül a jogerős részítéletet.
Annak megállapítása, hogy egyes munkakörökben az egyes munkavégzési helyeken a felperesek milyen egészségkárosító kockázatnak vannak kitéve és a munkaidejük mennyi részében, szakértelmet igénylő kérdés. Ezért ezekben a kérdésekben az eljáró bíróságok jogszerűen vontak be szakértőt a bizonyítási eljárásba. A szakértők pedig a szakvéleményük elkészítése során ezért helyesen értékelték a rendelkezésre álló alperesi kockázatértékelések és a per adatait, a helyszíni szemlén tapasztaltakat.
A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a bizonyítási kötelezettség általában azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság valamely állítását valónak fogadja el. A jelen munkaügyi perben azonban helyesen vették figyelembe a bíróságok, hogy a munkavállalóknak nem volt módjuk az egyes perbeli időszakokban az igényüket megalapozó akkreditált laboratóriummal hitelesített méréseket végeztetni, ez a kockázatértékelés készítési kötelezettsége [Mvt. 54. § (2) bekezdés] alapján az alperes feladata lett volna, hiszen ez szükséges a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok feltárásához.
A CCXXXI., CCCXLIX. - CCCLI. rendű felperesek esetében a formaldehiddel kapcsolatos kémiai kóroki tényezőkkel összefüggő felülvizsgálati érvelés alaptalan. Az OMFI 118. sorszámú szakvéleménye – a 136. sorszámú szakvélemény 12. pontjában megerősítve – III. pontjában kifejti, hogy a formaldehid szenzibilizáló, 3. kategóriájú daganatkeltő hatású vegyi anyag, amelynek a munkahelyi légkörben csak eltűrhető koncentrációja létezik. A Patológiai Intézetben dolgozók esetén a V. pontban rögzíti, hogy tényleges egészségkárosító kockázatot jelent a légtérben a helyszíni vizsgálat során érzékszervileg jelenlévő formalin. Ennek károsító hatása fokozottabban érvényesül a formalinba helyezett boncolási anyagok közvetlen közelében történő munkavégzés során, és a kockázatot növeli, hogy megfelelő egyéni légzésvédő eszközt nem használnak. A szakvélemények alapján tehát helytállóan fogadták el az eljáró bíróságok a sterilizáló asszisztensek és sterilizáló gépkezelők, valamint a Patológiai Intézetben dolgozó laborasszisztensek és a boncmesterek a formaldehid jelenléte miatt a munkaidő egészében történő kémiai egészségkárosító kockázatok közötti munkavégzésére tett szakértői megállapítást, továbbá értékelték az alperes terhére a 25/2000. (IX.30.) EüM-SzCsM együttes rendelet 3. § p) pontjában foglalt légtérvizsgálatok elvégzésére vonatkozó kötelezettség elmulasztását. A 136. számú szakvélemény 12. pontja külön rögzíti, hogy a formaldehid érzékszervileg megállapíthatóan jelen volt a munkahelyek légterében, és e veszélyes kémiai anyag tulajdonságai miatt hatástalan dózisa nincs, ezért megalapozottan következtettek a bíróságok arra, hogy a légtérvizsgálati jegyzőkönyv nélkül is e kockázati tényező miatt is e felperesek esetében az alperes kockázati pótlék fizetésére köteles.
A felülvizsgálati kérelem keretei között a pszichés kóroki tényezőkkel összefüggésben a Kúria csak azt értékelhette, hogy a Kjt. 72. § (1) bekezdés alapján pótlék alapjául szolgáló pszichés kockázati tényező a többi felperes vonatkozásában a peradatok alapján a munkaidő 50 %-át meghaladta-e. Függetlenül attól, hogy nem minden érintett felperesnél történt meg a munkaidőtükör elkészítése, ám az adott munkavégzési helyen az adott munkaköri feladatok ellátása során a kockázati tényezők átlagosan azonos terheléssel vannak jelen, ezért jogszabálysértés nélkül értékelték a szakértői megállapításokat a Kjt. 72. § (1) bekezdésben foglalt feltételek meglétének vizsgálata során az egyes munkavégzési helyeken dolgozó valamennyi azonos munkakörű felperesre vonatkoztatva.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a műtős szakasszisztensek és asszisztensek a munkaidő 50 %-át meghaladóan biológiai kockázatban történő munkavégzésére vonatkozóan a bíróságok a szakértői megállapításokat tévesen értékelték. Azon szakértői előadásból ugyanis, hogy a műtős asszisztenseknél, szakasszisztenseknél a biológiai kóroki tényezők is egészségkárosító kockázatot jelenthetnek, mert az expozíció módjánál a baleseti mechanizmus az elsődleges, amely egyéni védőeszköz használatával sem védhető ki, nem következik, hogy ez az expozíció a munkaidő 50 %-át meghaladó időtartamban éri őket. E felperesek esetében azonban fennáll az ergonómia kóroki tényező, ezért kockázati pótlék fizetésére az alperes emiatt köteles.
Az alperesnek a körülmények változására vonatkozó általános felülvizsgálati előadása a Kúria részéről nem volt értékelhető. A jogvitát a bíróság első fokon a kereseti kérelem és ellenkérelem, másodfokon a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálhatja el. Amennyiben a fél ellenkérelme érdemi védekezést tartalmaz, abban elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat. Ezért adott esetben az alperesnek a kereseti követelés jogalapjának vitatása körében a szakvélemény megállapításaival szemben előadást kellett volna tennie arra, hogy a hosszú pertartam alatt az annak alapjául szolgáló körülményekben mikor milyen változás történt, és az a felperesek keresetét mennyiben befolyásolja, erre vonatkozóan azonban a felülvizsgálat nem tartalmaz érvelést. Az eljáró bíróságok ezért jogszerűen értékelték a rendelkezésre álló szakvélemények adatait a per egyéb adataival összevetve a kockázati pótlék alapjául szolgáló bizonyítékként a per egész tartamára vonatkozóan. A fentiek alapján a Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal támadott körben a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta, egyebekben nem érintette.
Budapest, 2017. június 7.
A Kúria Sajtótitkársága