Sajtó

Köf.5017/2013/2.

A kérelmező az 1989. évi XXXVI. törvény alapján az 1966-ban történt elítélése semmissé nyilvánításának igazolását kérte.

A kérelmezőt 1966-ban fegyveres összeesküvés kezdeményezésének és vezetésének bűntettében, valamint bűnsegédként, közveszélyt előidéző módon elkövetett rombolás bűntettében mondták ki bűnösnek az eljárt bíróságok, és őt 11 év szabadságvesztésre, 10 év közügyektől eltiltásra, továbbá vagyonelkobzásra ítélték.

A kártérítés megfizetése iránti perben az eljárt bíróságok az alperes kártérítési felelősségét eltérő okokból nem találták megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen mondta fel a szerződést, de a felperes kára és a jogellenes magatartás között az okozati összefüggés fennálltát nem találta bizonyítottnak. A másodfokú bíróság ezzel szemben a felmondást nem találta jogellenesnek.
 

Megalapozott az összesen 3.650.000 forint pénzbüntetés [1978. évi IV. törvény 51. § (1) és (2) bekezdés] kiszabása a vagyoni haszonszerzés céljából visszaélés kábítószerrel bűntettének elkövetőjével szemben, akinek bár csak 80.000 forint a bevallott havi jövedelme és vagyonát csupán egy 12 éves gépkocsi képezi, ám életkörülményei, a tőle lefoglalt javak és nagyobb összegű készpénz alapján megalapozott következtetés vonható le arra, hogy megfelelő vagyona van.

Ekként a Kúria a felülvizsgálattal támadott jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

Nem a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét [1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdés, 230. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat 1. tétel], hanem a zaklatás vétségét [1978. évi IV. törvény 176/A.