Sajtó

Kfv.VI.35.014/2013

A felperes 2006-ban eladta magyarországi lakását, melyhez kapcsolódóan ingatlanértékesítésből származó jövedelem után személyi jövedelemadót fizetett. Bevallását 2007-ben önellenőrzéssel módosította és lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással a bevallott adót visszaigényelte. Álláspontja szerint mivel 2006-ban Ausztriában lakást vásárolt, ezért lakásszerzési kedvezményre jogosult.

Az alperes a Közúti Közlekedési Alágazatban megkötött kollektív szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta azzal, hogy tagonként havonta havi egy óra munkaidő kedvezményt biztosított. A felperes az AF Szakszervezetének elnökének volt, s a szakszervezet úgy döntött, hogy a tisztviselőit megillető valamennyi munkaidő-kedvezményt az elnök jogosult igénybe venni.

A Kúria elvi döntése szerint a felülvizsgálat a Pp. 340/A.§ (2) b) pontja alapján kizárt, ha a felülvizsgálattal érintett ítéleti döntés olyan önállóan értékelt bírságot kiszabó határozati rendelkezésre vonatkozik, amely bírságösszeg az 1 millió forintot nem éri el.

A terheltet az elsőfokú bíróság szemérem elleni erőszak bűntette [1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] és tiltott pornográf felvétellel visszaélés bűntette [1978. évi IV. törvény 204. § (3) bekezdés] miatt halmazati büntetésül hat év börtönbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta; a terhelt cselekményeit a Btk. (2012. évi C. törvény) 197. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdésre figyelemmel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő szexuális erőszak bűntettének, valamint  a 204.

Az I. r. alperes 1983 májusában beköltözött a felperes lakásába, 1983. júniusában házasságot kötöttek, életközösségük 1995 tavaszáig állt fenn. Az életközösség létrejöttekor az I. r. alperes tulajdonában állt egy félig kész házas ingatlan, amelyet ő és szülei még az 1970-es években vásároltak, és a ház építése az I. r. alperes előző házasság alatt kezdődött meg. Az I. r. alperes édesapjának halálát követően,  1992-ben „osztályos egyezségnek” nevezett megállapodás jött létre a leszármazók között, melyet 1996-ban módosítottak, és amelynek értelmében az I. r. alperes testvére, a III. r.