A T. Törvényszék elsőfokú és az F. Ítélőtábla másodfokú ítélete 49 vádlottat érintett, közülük 46 vádlottal szemben az ítélet első- vagy másodfokon jogerőre emelkedett. A harmadfokú eljárásban az I., II. és III. r. vádlottak voltak érintettek.
A peres felek 2002-ben kötött házasságát a bíróság 2005-ben felbontotta. Házassági vagyonjogi viszonyaik rendezése érdekében – még az életközösség alatt – kér szerződést kötöttek: a 2003. decemberében kelt szerződés két ingatlan tulajdoni hányadainak arányát változtatta meg, a bejegyzett 1/2-1/2 illetőségekkel szemben, az alperes különvagyoni ráfordításaira figyelemmel, reá kedvezőbb 80-20 %-ra. A 2004 decemberében kelt „házassági vagyonjogi szerződés kiegészítés” az alperes egyszemélyes tagságával működő kft.
Kfv.VI.35.014/2013
A felperes 2006-ban eladta magyarországi lakását, melyhez kapcsolódóan ingatlanértékesítésből származó jövedelem után személyi jövedelemadót fizetett. Bevallását 2007-ben önellenőrzéssel módosította és lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással a bevallott adót visszaigényelte. Álláspontja szerint mivel 2006-ban Ausztriában lakást vásárolt, ezért lakásszerzési kedvezményre jogosult.
Az alperes a Közúti Közlekedési Alágazatban megkötött kollektív szerződés (AKSZ) és a helyi kollektív szerződés hatálya alatt állt. A helyi kollektív szerződés a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezményt az AKSZ vonatkozó rendelkezéseire utalva szabályozta azzal, hogy tagonként havonta havi egy óra munkaidő kedvezményt biztosított. A felperes az AF Szakszervezetének elnökének volt, s a szakszervezet úgy döntött, hogy a tisztviselőit megillető valamennyi munkaidő-kedvezményt az elnök jogosult igénybe venni.
A Kúria elvi döntése szerint a felülvizsgálat a Pp. 340/A.§ (2) b) pontja alapján kizárt, ha a felülvizsgálattal érintett ítéleti döntés olyan önállóan értékelt bírságot kiszabó határozati rendelkezésre vonatkozik, amely bírságösszeg az 1 millió forintot nem éri el.