Sajtó

I. A megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtábla elutasította a terhelt perújítását, és végzése szerint azzal szemben fellebbezésnek nincs helye.

II. A legfőbb ügyész jogorvoslatot jelentett be a törvényesség érdekében. Indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, miszerint a támadott végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő.

III. A Kúria megállapította, hogy a támadott végzés fellebbezést kizáró rendelkezése törvénysértő, és ezáltal a végzés nem emelkedett jogerőre.

A törvényszék a 2015. június 25. napján kelt ítéletével a vádlottat az ellene a Btk. 316. §-ába ütköző terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjában írt okból, mert a cselekmény nem bűncselekmény felmentette.

A nyomozás elrendelése – az arról készített feljegyzés tartalmától függetlenül – a feljelentésben leírt valamennyi bűncselekményre kiterjed, ha az adott cselekmény tekintetében a nyomozó hatóság a feljelentést nem utasítja el. A nyomozás során foganatosított eljárási cselekmény pedig a bűncselekmény valamennyi ismert elkövetőjével szemben megszakítja az elévülést, akár név szerint ismert a hatóság előtt, akár a kilétének felderítés érdekében folyik a nyomozás.

I. A jogerős ítélet vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése a terhelt és a védő által felülvizsgálati indítvánnyal támadható.
II. A vagyonelkobzás kötelező alkalmazásának nem akadálya, hogy a sértett a büntetőeljáráson kívül, és azt követően is érvényesítheti polgári jogi igényét; akkor sem, ha az erre irányuló szándékát már a büntetőeljárás során is bejelenti. Az utólagosan érvényesített polgári jogi igény miatt a jogerős határozat módosítására sem kerülhet sor.

I. A kerületi bíróság az I. rendű terhelt bűnösségét kimondta, és vele szemben büntetést szabott ki. A másodfokon eljárt törvényszék az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.