A tagállamok közötti saját vagyon mozgatása, függetlenül a mozgatás céljától, fő szabály szerint termékértékesítésnek minősül, azaz szolgáltatás igénybevétele céljából történő vagyonáthelyezés is eredményezhet az áfa fizetési kötelezettség szempontjából termékértékesítést.
A felperes a 2011-2012. években a saját maga által előállított termékekre bérmunkaként felületkezelési szolgálgatás vett igénybe a lengyel Szolgáltatótól, majd a terméket közvetlenül a Szolgáltatótól értékesítette a szintén lengyel Vevőnek. A Szolgáltató által kiszámlázottakat a felperes áfa bevallásában mint Közösségen belül igénybe vett szolgáltatás nyújtását tüntette fel, az értékesítést pedig Közösségen belüli, adólevonási joggal járó adómentes értékesítésként vallotta.
A felperesnél a 2011-2012. évekre áfa bevallások utólagos ellenőrzésének felülellenőrzése során megállapították, hogy a lengyel ügyletekben az áfa vonatkozásában két termékértékesítés/árumozgás valósult meg. Az egyik akkor történt, amikor a félkész termék a bérmunka Szolgáltatójához került, elhagyva Magyarország területét, a másik árumozgás akkor, amikor késztermék a Szolgáltatótól a Vevőhöz került. A felperes és a Vevő közötti gazdasági esemény az adókülönbözet szempontjából irreleváns, a termékértékesítés a lengyel teljesítési helyéből következően nem tartozik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) hatálya alá. A Szolgáltató viszonyában azonban a felperes saját vagyonának az Áfa tv. 12.§ (1) bekezdése szerinti mozgatására került sor, mivel a felperes félkészterméke a lengyel Szolgáltatóhoz került bérmunkára, és onnan felpereshez Magyarországra nem került vissza. Az adó alapja az Áfa tv. 68.§-a szerint lett meghatározva azzal, hogy az adó alapja a terméknek a térítésmentes ügylet teljesítésének időpontjában érvényes forgalmi értéke.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria megállapította, hogy a termékértékesítésre irányadó rendelkezések körében speciális szabályt tartalmaz az Áfa tv. 12.§ (1) bekezdése. Eszerint ellenérték fejében teljesített termékértékesítés, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
Az Áfa tv. 12.§ (1) bekezdés szerinti esetekben az un. vagyonáthelyezésre kerül sor. A szabályozás célja annak intézményi biztosítása, hogy az adóalanyok saját vagyonának a tagállamok közötti határokon való átlépése követhető és kezelhető legyen. A tagállamok közötti vagyonmozgatás, függetlenül a mozgatás céljától, fő szabály szerint termékértékesítésnek minősül, azaz szolgáltatás igénybevétele céljából történő vagyonáthelyezés is eredményezhet az áfa fizetési kötelezettség szempontjából termékértékesítésnek minősülő ügyletet. Az Áfa tv. 12.§ alóli kivételeket egyrészt a termékértékesítésre alkalmazandó más adózási előírások (pl. közösségi termékértékesítés, távolsági értékesítés), másrészt a termék áthelyezésének ideiglenes jellege (pl. feltételek melletti 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használat) teszik lehetővé.
A Közösség más tagállamában megvalósult, kizárólag bérmunka szolgáltatás igénybevételének adózása annak függvényében alakul, hogy a bérmunka teljesítése után a termék visszakerül-e, vagy sem a feladás tagállamába, a szolgáltatást igénybe vevő adóalanyhoz (Áfa tv. 12.§ (2) bekezdés f) pontja). Ebben az esetben a bérmunka az adóalany vállalkozásának szükséglete, a termék előállítás része, annak hiányában nincs olyan terméke, melyet a bérmunka időpontjában potenciális partnerei részére értékesíthetne. Amennyiben a terméket a bérmunkát nyújtó tagállamból közvetlenül sikerül értékesíti, akár ebbe-, akár más tagállamba, a termékértékesítésre az Áfa tv. 12.§ (1) bekezdésének megfelelően az adóalany és a bérmunka szolgáltatásának tagállami nyújtója között kerül sor, az adóalany és a vevő tekintetében megvalósuló gazdasági esemény pedig a külföldi teljesítési helyre tekintettel kikerül az Áfa tv. hatálya alól (Áfa tv. 2.§, 4.§, 27.§).
A 77/388/EGK irányelv (Hatodik irányelv) 28a.cikk (5) bekezdés b) pontja a perbeli időszakra irányadó HÉA irányelv 17. cikk (1) bekezdés f) pontjával egyezően szabályozta az adóalanyok vállalkozásából származó termékeinek egy másik tagállamba történő szállítását. A kivételek körében szerepel az az adóalany részére nyújtott szolgáltatás, amely magában foglalja a termékeken fizikailag azon tagállamban végzett munkát, amelyben a termékek feladása, illetve szállítása lezárul, feltéve hogy miután munkát végeztek a termékeken, azok visszajutnak a tagállamba azon adóalanyhoz, ahonnan eredetileg feladásra, illetve szállításra kerültek.
Az EUB C-446/2013. ítéletében a perbelivel – a rendelkezésre álló adatok szerint - azonos tényállás mellett, a Hatodik irányelv hatálya alatt, a teljesítési helyek meghatározása révén foglalt állást vagyonmozgatással járó szolgáltatás nyújtás kérdésében. Az alapügy felperese a 2001. évben Olaszországban gyártott fém alkatrészeket, és úgy értékesítette a franciaországi székhelyű vevő részére, hogy előtte az alkatrészeket egy másik francia társasághoz küldte utómegmunkálásra, és azok innen kerültek a vevőhöz. Az EUB döntése szerint a Hatodik irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy termék valamely tagállamban letelepedett társaság általi, valamely más tagállamban letelepedett vevő számára történő értékesítésének helyét, amely terméken az eladó valamely, ebben a másik tagállamban letelepedett szolgáltatóval e terméket az értékesítésre alkalmassá tévő utómegmunkálást végeztet azt megelőzően, hogy e szolgáltatóval feladatná e terméket a vevő számára, úgy kell tekinteni, mint amely ez utóbbi székhelye szerinti tagállamban található.
Az ítélet 29. pontjában az EUB kiemelte, hogy mindezen megállapításokra azért került sor, mert nem voltak megállapíthatók a Hatodik irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti feltételek: kellő időbeli és tárgyi összefüggés fennállása a szóban forgó termékértékesítés és ezek feladása között, valamint az ügylet lebonyolításának folyamatossága (C-84/09, EU:C:2010:693, 33. pont). A 30. pont szerint ugyanis nem áll fenn ilyen összefüggés és ilyen folyamatosság, amennyiben a termékeknek az eladó általi feladása a szolgáltató részére a vevő részére történő értékesítésüket megelőzően a célból való feldolgozásukra irányul, hogy ezeket az eladó és a vevő közötti szerződéses kötelezettségeknek megfelelővé tegyék. E körülményekre figyelemmel a Hatodik irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett termékértékesítés helye az a hely, ahol a két fél közötti szerződéses kötelezettségeknek megfelelővé tett termékek találhatók.
Alperes határozatában a fentiek szerinti szabályozásnak megfelelő jogi álláspontot foglalt el, de elmaradt a felperesnek a gazdasági esemény valós tartalmára, az ügylet lebonyolításának folyamatosságára, adójogi szempontból releváns tényezőkre vonatkozó előadásának érdemi értékelése. A Kúria ennek a hiánynak a pótlása érdekében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Budapest, 2016. október 13.
A Kúria Sajtótitkársága