Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének Állásfoglalásai

CKOT2012.02.22:8. A jogosult jogszerű elállása esetén a kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítésére főszabályként egységesen, kétoldalúan kell, hogy sor kerüljön. Nem gyakorolhatja az elállást szavatossági jogként a jogosult, ha a szolgáltatást nem hajlandó visszatéríteni. Ha azonban a jogosult a dolgot a hibás teljesítés miatt vagy a kötelezett érdekkörébe tartozó bármely más okból csak lényegesen értékcsökkent állapotban vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni, ez nem akadálya az elállási jog gyakorlásának. Az alperesnek visszajáró szolgáltatásról a bíróságnak az alperes erre irányuló ellenkérelme vagy viszontkeresete hiányában is, hivatalból kell döntenie. Az ítélet rendelkező részében az elállás jogszerűségét nem kell megállapítani, ez az indokolásra tartozó kérdés.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:7. A kijavítási költség ún. "második lépcsőbe" tartozó szavatossági jog, amely a kijavítás helyett, az árleszállítás illetve az elállás alternatívájaként választható a Ptk. 306. § (3) bekezdés szerinti feltételek megléte esetén. A jogosult jogszerűen érvényesíthet kijavítási költség megtérítése iránti igényt akkor is, ha a hibás teljesítés körülményei illetve a kötelezett magatartása miatt okkal rendül meg a bizalma abban, hogy a kötelezett a javítást az ő méltányos érdekeinek sérelme nélkül, megfelelő határidőn belül el tudja végezni. A kijavításhoz fűződő érdekmúlás bekövetkezhet akkor is, ha a kötelezett a hibát többször eredménytelenül javította.
[1959-es Ptk. 306. §, 306. § (3) bekezdés]

CKOT2012.02.22:6. A jogosult a kijavítás mellett árleszállításra is igényt tarthat, ha a hibás szolgáltatás értéke és ellenértéke közötti egyensúly csak így állítható helyre.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:5. A Ptk. 308/C. § szerinti szavatossági kifogás csak a kereseti követelés elutasítását eredményezheti, de nem vezethet a felperes marasztalására. Ebből következően a felperes pénzkövetelésével szemben beszámításra nem alkalmas kijavítás, kicserélés szavatossági jogok kifogásként nem érvényesíthetők, hanem helyettük az e szavatossági jogokhoz kapcsolódó, a Ptk. 306. § (4) bekezdése szerinti visszatartási jog érvényesíthető. [1959-es Ptk. 308/C. §, 306. §]

CKOT2012.02.22:4. Az arányossági feltétel vizsgálata a szavatossági jogok érvényesítésekor
A Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontjában írt az arányossági feltételnek a teljesülését a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésében említett szavatossági jogok közötti választás során is vizsgálni kell.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:3. Az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok érvényesítésének feltételei
Az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok érvényesítésének a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjának és (3) bekezdésének helyes értelme szerint nem szükségképpeni előfeltétele az, hogy a jogosult előzetesen eredménytelenül felhívja a kötelezettet a dolog kijavítására vagy kicserélésére. A jogosult ugyanis ilyen előzetes felhívás hiányában is bizonyíthatja, hogy a kötelezett a kijavítási vagy kicserélési kötelezettségének a Ptk. 306. § (2) bekezdésében írt feltételekkel nem tudna eleget tenni.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:2. A hibás teljesítés megítélésének esetei
A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás bármely okból nem alkalmas a jogosult által a szerződéssel elérni kívánt és a kötelezett tudomására hozott célnak megfelelő felhasználásra. Hibás a teljesítés akkor is, ha a szolgáltatás nem felel meg a rá vonatkozó minőségi követelmény (szabvány) előírásainak, valamint ha a kötelezett nem tesz eleget a szolgáltatáshoz kapcsolódó ún. járulékos kötelezettségeknek.
[1959-es Ptk. 305. §]

CKOT2012.02.22:1. A jogosult szerződéskötéskori magatartásának megítélése hibás teljesítés esetén
Az 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 1. pontjának helyes értelmezéséből nem következik, hogy a jogosultat a szerződéskötéskor megvizsgálási kötelezettség terhelné, csak az, hogy nem hibás a teljesítés olyan okból, amelynek teljesítéskori fennállta már a szerződéskötéskor felismerhető volt a jogosult számára.
[1959-es Ptk. 305/A. § (1) bekezdés, 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény)

CKOT2011.02.23:23. A telekalakítás lefolytatása a jelzálogjogosult közreműködésével
A résztvevők többségi álláspontja szerint a telekalakítás lefolytatása – akár szerződésen, akár bírósági vagy más hatósági határozaton alapul – nem képzelhető el anélkül, hogy abban a jelzálogjog jogosultja ne venne részt, és a jelzálogjog sorsát ne rendeznék. Az Inytv. kizárja, hogy a jelzálogjog egy tulajdoni hányad egy részén álljon fenn, ezért ha a telekalakítás folytán olyan új telek jön létre, amely 1/1 arányban a jelzálog-kötelezett tulajdonában áll, és a jelzálogjogot erre terhelik, akkor a jelzálogjog az egész ingatlant fogja terhelni, függetlenül attól, hogy e tulajdoni hányad értéke esetleg meghaladja a korábban terhelt tulajdoni hányad értékét.
[85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet]

CKOT2011.02.23:22. A jogtanácsosi nyilvántartás korszerűsítésének szükségességéről
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jogtanácsosok nyilvántartására vonatkozó 1983. évi joganyag elavult, a megváltozott adatok törlésére vonatkozó eljárás a gyakorlatban nem működik, ezért e tárgyban indokolt, hogy a Legfelsőbb Bíróság hívja fel a jogalkotó figyelmét a vonatkozó jogszabályok korszerűsítésének szükségességére.
[1983. évi 3. tvr.]

CKOT2011.02.23:21. Közjegyzői díj számítása egyetemleges adóstársak esetén
A résztvevők egyhangú álláspontja szerint, ha egyszerre több, egyetemleges adóstárs ellen kérik a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, a közjegyzőt az ügyérték után csak egyszer illeti meg a közjegyzői díj.

CKOT2011.02.23:20. A költségátalány mértéke a szakértői díj megállapítása körében
A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) bekezdésében meghatározottnál nagyobb mértékű költségátalányt a szakértő nem számíthat fel. Ennek indokaként elhangzott, hogy ha a 2005. évi XLVII. törvény 17. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szakértő a díját maga állapítja meg, és a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése szerint a szakértő díja munkadíjból és költségtérítésből áll, de a költségtérítés összegét – főszabályként, tekintettel az adózási szabályokra – tételesen igazolni kell. A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) bekezdése lehetőséget ad a tételes elszámolás nélkül költség-igény érvényesítésére, de csak az abban meghatározott körben. A szakértő tehát csak a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (5) bekezdése értelmében, a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) bekezdésében meghatározott korlátok között igényelhet költségátalányt.
[3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (5) bekezdés, 10. §, 2005. évi XLVII. törvény 17. § (3) bekezdés]

CKOT2011.02.23:11. Részjogerő megállapításával, annak elmaradásával kapcsolatos kérdések a kisértékű perekben
A bíróság az aktanyomat megküldését követően megvizsgálja, hogy az ellentmondást határidőben terjesztették-e elő, az a jogosulttól származik-e, és az valóban ellentmondásnak tekinthető-e.
Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az ellentmondás elkésett, nem az arra jogosulttól származik, vagy az nem hat ki valamennyi kötelezettre, akkor a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján a szükséges körben megszünteti és megállapítja, hogy a fizetési meghagyás részben – a meghatározott kötelezetteket illetően – vagy teljes egészében jogerőre emelkedett.
A jogerős végzést a bíróság megküldi a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző részére és felhívja a közjegyzőt, hogy a meghagyást a szükséges jogerősítő záradékkal lássa el az Fmhtv. 36. § (2) bekezdése szerint.
[1952-es Pp. 157. § a) pont, 387. §, Fmhtv. 36. § (2) bekezdés, 37. § (4) bekezdés]

CKOT2011.02.23:10. A tárgyaláson történő megjelenési, nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztásával összefüggő kérdések a kisértékű perekben
A megjelenési, nyilatkozattételi kötelezettség nem önmagában, önállóan a Pp. Ötödik része speciális rendelkezéseinek rendszerében, hanem a Pp. általános rendelkezései és különös rendelkezései összekapcsolt, komplex rendszerében értelmezendő, ezért nem elegendő csupán a megjelenési (nyilatkozattételi) kötelezettség elmulasztását értékelni a jogkövetkezmény alkalmazása szempontjából. Ha a tájékoztatási kötelezettség teljesítése indokolttá teszi, a tárgyalás elhalasztása szükséges lehet e pertípus esetében is.
[1952-es Pp. 388. §]

CKOT2011.02.23:9. Költségkedvezmények és a költségek viselése fizetési meghagyásos eljárásban
A közjegyzői eljárásban a személyes költségfeljegyzési jogon kívül egyéb kedvezmény nem érvényesíthető. Ha a közjegyző a jogosultnak személyes költségfeljegyzési jogot engedélyez, e kedvezmény az Fmhtv. 48. § (2) bekezdése szerint a közjegyzői díj előlegezése, a közjegyző határozata ellen benyújtott fellebbezés illetékének, illetve ellentmondás benyújtását követően a perré alakult eljárás illetékének viselése alól mentesíti a felet. A 24/2010. (V. 7.) IRM rendelet 10. § (1) bekezdése szerint a jogosult a végrehajtási díj előlegezése alól is mentes.
A közjegyzői eljárási díjat a feleknek kell viselniük. A közjegyzői eljárási díj az eljárási költség részét képezi. Ellentmondás esetén a pervesztes felet kötelezi a bíróság a közjegyzői eljárási díj megfizetésére is.
A 24/2010. (V. 7.) IRM rendelet 1. §-a értelmében a fizetési meghagyásos eljárás során érvényesülő személyes költségfeljegyzési jog engedélyezésének feltételeire, engedélyezésére, megvonására, valamint a költségek előlegezésére, illetve az előlegezett, nem előlegezett költségek megfizetésére és behajtására a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) szabályai az irányadók. Polgári perben a bíróságot a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján változatlanul terheli tájékoztatási kötelezettség az igénybe vehető költségkedvezményekről és a pártfogó ügyvéd igénybevételének feltételeiről.
[Fmhtv. 14. §, 48. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet, 24/2010. (V. 7.) IRM rendelet 1. §, 10. §]

CKOT2011.02.23:8. A tárgyalás kitűzése fizetési meghagyásos eljárást követő perben
A Pp. 319. § (1) és a 388. § (2) bekezdésében írt határidők a jogosulti (felperesi) előkészítő irat és az aktanyomat hiánytalan beérkezésétől számítandók.
A pert meg kell szüntetni, amennyiben a felperes a közjegyzői felhívás ellenére illetéket nem rótt le. Ha nem megfelelő összegben rótta le a felperes az illetéket, hiánypótlásra kell felhívni, függetlenül attól, hogy jogi képviselővel jár-e el, vagy anélkül.
A pert meg kell szüntetni abban az esetben is, ha a felperes a közjegyző felhívására benyújtott iratában tényelőadást egyáltalán nem tesz, bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem terjeszt elő.
Nincs helye hiánypótlásnak vagy a per megszüntetésének, ha a felperes (akár személyesen, akár jogi képviselővel eljárva) az iratában tényállítást ugyan előterjeszt, de a bíróság megítélése szerint nem megfelelő körben vagy terjedelemben, mivel a Pp. 121. §-a szerinti keresetlevél előterjesztése nem követelhető meg, és általános szabályokat sem lehet felállítani arra nézve, hogy a tényelőadásnak mennyire kell részletesnek lennie.
[1952-es Pp. 319. § (1) bekezdés, 321. §, 388. § (2) bekezdés, 121. §]

CKOT2011.02.23:7. Az aktanyomat tartalma, példányszáma, kézbesítése
A közjegyzői fizetési meghagyásos eljárást követően a bírósághoz megküldött aktanyomat tartalmazza a közjegyzői eljárás teljes iratanyagát, beleértve a kézbesítésre vonatkozó dokumentumokat is. Amennyiben a megküldött aktanyomat mégsem teljes körű, a bíróság megkeresi az eljárt közjegyzőt a hiányzó iratok megküldése végett.
A közjegyzőnek az aktanyomatot egy példányban kell megküldenie a bíróság részére, függetlenül attól, hogy papír alapon, vagy elektronikusan kerül az megküldésre.
A bíróság a Pp. 319. § (1) bekezdésének 2. mondata szerinti eljárásakor értelemszerűen az aktanyomat azon iratait küldi meg az idézéssel együtt a felek részére, amelyeket a megelőző eljárásban, vagy a peres eljárásban még nem kaptak meg.
[Fmhtv. 38. §, 1952-es Pp. 319. § (1) bekezdés]

CKOT2011.02.23:6. Kezdőirat, aktanyomat megküldése kisértékű perekben
Akár az aktanyomat, akár a jogosult (felperes) beadványa érkezik előbb a bíróságra, azt kezdőiratként peres számra kell iktatni és az utóbb érkező iratot kell utóiratként kezelni. Az aktanyomat megküldésére akkor kerülhet sor, ha a közjegyzőhöz a jogosultnak kiadott értesítés átvételét igazoló tértivevény visszaérkezik, és az aktanyomat teljes körű.
[Fmhtv. 38. §]

CKOT2011.02.23:5. A kisértékű perek szabályainak alkalmazására irányuló tájékoztatás formája, tartalma, határideje, az általános tájékoztatási kötelezettség teljesítése
Kisértékű perekben, ha a felek a 103/b. mintán kaptak idézést, további tájékoztatási kötelezettség a bíróságot nem terheli arra vonatkozóan, hogy a kisértékű perek szabályai szerint jár el.
A Pp. 387. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztéséig a felek közös kérelemmel bármikor kérhetik a per általános szabályok szerinti elbírálását. Erről főszabályként a bíróságnak nincs külön tájékoztatási kötelezettsége, amennyiben azonban az ügy körülményei ezt indokolttá teszik, a bíróság e jogi lehetőségről a feleket tájékoztathatja.
Az általános szabályokra történő áttérést a bíróságnak pervezető végzéssel kell megállapítania, és az áttérés tényét célszerű feltüntetni az iratborítón, vagy a felterjesz¬tőlap megjegyzés rovatában.
Az Fmhtv. és a Pp. hatályos szabályozása alapján a kötelezett (alperes) nem hívható fel hiánypótlás keretében arra, hogy részletesen indokolja az ellentmondását. Ebből következően az indokolás hiánya miatt jogkövetkezmény nem alkalmazható. Ez azonban nem zárja ki a Pp. 124. §. (3) és 126. § (4) bekezdése szerinti eljárási cselekmények foganatosítását.
A kisértékű perekben is érvényesülnie kell a Pp. 3. § (3) bekezdésében, 7. § (1) és (2) bekezdésében, 141. § (2) és (6) bekezdésében, illetve a Pp. 163-164. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségnek, amelynek a kisértékű perek speciális eljárási szabályaival összhangban kell eleget tenni, a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK véleményének az eljárás sajátosságaihoz igazodó, megfelelő alkalmazásával. Irányadó tehát ezen eljárásokra nézve is, hogy a tájékoztatásnak a kereseti kérelemben és az ellenkérelemben közölt tények figyelembevételével, az anyagi jogi szabályok szerint releváns tényekre kell vonatkoznia, és a tájékoztatásnak megfelelően konkrétnak, az adott tényálláshoz igazodóan egyediesítettnek kell lennie. A tájékoztatást a fél részére olyan időpontban kell megadni, amikor a bizonyítandó tények köre már megállapítható, és ezáltal egyértelműen meghatározható a bizonyítási kötelezettség tartalma, terjedelme is.
Az első tárgyalásra szóló kitűző végzésben, vagy ahhoz kapcsolódóan külön iratban nyújtott – a Pp. 3. § (3) bekezdésén, illetve 141. § (2) és (6) bekezdésén alapuló – tájékoztatás az alperes érdemi ellenkérelme (a védekezése alapjául szolgáló tények, azok bizonyítékai) hiányában még nem teljes körű ahhoz hogy, az esetleges jogkövetkezmények megalapozottan levonhatók legyenek, ezért a tájékoztatásnak az első tárgyaláson kell megtörténnie.
Nem sérti a Pp. 390. § (2) bekezdésének rendelkezését, ha a Pp. Ötödik része speciális rendelkezéseinek és az 1/2009. (VI. 24.) PK véleménynek megfelelő tájékoztatásra tekintettel előterjesztett, a jóhiszemű és célszerű pervitel szempontjából indokolt bizonyítási indítványok alapján szükséges a kisértékű perben a folytatólagos tárgyalás elhalasztása. A folytatólagos tárgyalás Pp. 391. §-ban írt határidőn túli kitűzése indokairól a bíróságnak formálisan nem kell tájékoztatást adnia a felek részére.
[1952-es Pp. 3. § (3) bekezdés, 7. § (1)-(2) bekezdés, 141. §, 387. § (4) bekezdés, 390. § (2) bekezdés, 391. §, 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény]

CKOT2011.02.23:4. A kisértékű követelés közvetlenül bíróság előtti érvényesíthetősége
A Pp. 24. és 25. §-a szerint számított, kizárólag pénz fizetésére irányuló, nem munkaviszonyból eredő, 1 millió Ft-ot meg nem haladó lejárt követelés fizetési meghagyásos eljárás lefolytatása nélkül közvetlenül keresetlevéllel a bíróság előtt érvényesíthető, ha a felperes a keresetlevélhez csatolt okiratokkal valószínűsíti, hogy az alperesnek nincs ismert belföldi idézési címe (székhelye, lakóhelye, vagy tartózkodási helye). A bíróság előtt történő igényérvényesítésnek további feltétele, hogy az alperesnek címzett fizetési felszólítást tartalmazó küldemény visszaérkezése, valamint a tudakozó általi közlés időpontja és a keresetlevél benyújtása között csak ésszerű idő teljen el. Amennyiben a felperes a keresetlevélhez az alperes ismert belföldi idézési címének hiányát valószínűsítő okiratokat nem csatolja, a bíróság rövid határidő tűzése mellett hiánypótlásra hívja fel a keresetlevél Pp. 130. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti okból való elutasítására, mint jogkövetkezményre való figyelmeztetéssel. A cégnyilvántartásból megismerhető adatok kapcsán hiánypótlás elrendelésének nincs helye. [1952-es Pp. 24. §, 25. §, 130. § (1) bekezdés c) pont, Fmhtv. 3. §]

CKOT2011.02.23:3. Miként hat ki a Ptk. 203. §-ára alapított igényérvényesítés a felszámolás, illetve a Cstv. 40. §-ára alapított per megindítása?
Az egyik álláspont szerint a felszámolási eljárás megindításának csak annyiban van jelentősége, hogy ha a hitelező nem jelenti be követelését a felszámolási eljárásban az erre nyitvaálló jogvesztő határidőn belül, akkor igénye elenyészik, ezért a Ptk. 203. §-ára alapított igénye is alapját veszti. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a korábban megindított, a Ptk. 203. §-ára alapított pert – a Cstv. 38. § (2) bekezdése szerint – kell folytatni, hanem újabb pert is lehet indítani, hiszen a Cstv. 38. § (3) bekezdése csak a felszámolási vagyon terhére nem enged igényérvényesítést a felszámolási eljáráson kívül, az elvont fedezet azonban már kikerült a felszámolási vagyonból, ezért annak vonatkozásában a korlátozás nem érvényesül. Elhangzott az is, hogy ha a Cstv. 40. §-ára alapított pert megindítják, akkor ez a fedezetelvonás szempontjából előkérdésnek minősül, és a Ptk. 203. §-ára alapított pert fel kell függeszteni, hiszen ha a Cstv. 40. §-ára alapított per eredményre vezet, a vitatott vagyontárgy visszakerül a felszámolási vagyonba. A másik álláspont szerint a felszámolási eljárás elrendelését követően csak a Cstv. 40. §-a alapján lehet a szerződés fedezetelvonó jellegét megállapítani, és az abból adódó jogkövetkezményeket alkalmazni. Ellenkező esetben a külön pert megindító hitelező a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők elől el tudná vonni a fedezetet, mert követelését a kielégítési sorrend figyelembevétele nélkül, akár teljes egészében is kielégíthetné. Ennek kapcsán többen felhívták a figyelmet arra, hogy a Ptk. 203. §-a alapján megindított perben az adós is perben áll, ezért az adós képviselőjeként eljáró felszámolónak az előző értelmezés esetén is mindig lehetősége van a Cstv. 40. §-a szerinti per megindításával az eljárás folytatását megakasztani, és a fedezetet a felszámolási vagyonba visszajuttatni.
[1959-es Ptk. 203. §, Cstv. 38. §, 40. §]

CKOT2011.02.23:2. A fedezetelvonó szerződés és a színlelt szerződés viszonya
Az egyik álláspont szerint, ha a fél fedezetelvonásra hivatkozik, a szerződés színleltségből adódó semmisségét nem lehet sem hivatalból, sem a fél kérelmére vizsgálni, mert a különös jogszabály alkalmazhatósága kizárja az általános szabály alkalmazhatóságát. A másik álláspont szerint - a 2/2010. PK. véleménnyel összhangban - az érvénytelenség vizsgálata megelőzi a fedezetlevonó jelleg vizsgálatát, és a semmisséget akkor is meg kell állapítani, ha arra a fél esetleg nem is hivatkozik. A harmadik álláspont szerint a fedezetelvonó jelleg mellett is van ugyan lehetőség arra, hogy a szerződésben nem részes, harmadik személy a szerződés színleltségből adódó semmisségére hivatkozzék, azonban ha a fedezetelvonás megállapítható, nem fűződik jogi érdeke az érvénytelenség megállapításához, ezért az érvénytelenség megállapítása iránti keresetét a perbeli legitimáció hiányában el kell utasítani. Ennek kapcsán elhangzott, hogy a felek sok esetben csak a perfeljegyzés érdekében hivatkoznak az érvénytelenségi jogcímre a fedezetelvonás eseteiben is. Ezen igény tekintetében megoldást jelenthetne a biztosítási intézkedés elrendelésére alapot adó esetkör kiterjesztése.
[1959-es Ptk. 203. §, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény]

CKOT2011.02.23:1. A fedezetelvonó szerződés jogalkalmazási kérdései
Egyetértés alakult ki abban, hogy a fedezetelvonó szerződés megkötésekor még nem kell az igény állapotában lennie annak a követelésnek, amelynek a kielégítési alapját a szerződés elvonja, de a Ptk. 203. §-ára alapított kereset megindításakor már igen. A Ptk. 203. §-ára alapított kereset a fedezetelvonó szerződés alapján jogot szerzővel szemben marasztalási kereset, amelyben a kielégítés tűrésére kötelezi a bíróság; a marasztaló rendelkezésben pontosan meg kell jelölni azt a követelést, amelynek kielégítését tűrni köteles. Vita alakult ki a tekintetben, hogy a másik féllel szemben szükséges-e marasztalási keresetet előterjeszteni a követelés teljesítése iránt; a többségi álláspont szerint erre nincs szükség, de a felperes nincs elzárva ettől a lehetőségtől. Arra sincs szükség, hogy a jogosult egy előzményi perben a főadóssal szemben marasztalási keresetet terjesszen elő; a Ptk. 203. §-a alapján megindított perben ugyanis meg lehet állapítani a főadóssal szembeni igény fennálltát. Vita alakult ki atekintetben is, hogy milyen jellegű követelést lehet a Ptk. 203. §-a szerint érvényesíteni. A kisebbségi álláspont szerint bármely igényt, így dolog kiadása vagy tulajdonjog bejegyzése iránti igényt is, míg a többségi álláspont szerint kizárólag pénzkövetelés iránti igényt, hiszen a jogosult a fedezetelvonó szerződés alapján szerzőtől nem a szerződésben kikötött szolgáltatásra, hanem csak annak fedezetére tarthat igényt.
A fedezetelvonás fogalma kapcsán élénk vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy egy visszterhes, nem feltűnően értékaránytalan szerződés teljesítése is megvalósíthatja-e a fedezetelvonást, ha az így szerzett ellenszolgáltatást a főadós nem az adott tartozás kiegyenlítésére fordítja. Az egyik álláspont szerint – ha a törvény a hitelezők között nem állít fel kielégítési sorrendet, mint például a felszámolási eljárásban – akkor az adós szabadon dönti el, hogy hitelezői közül kinek, illetve milyen sorrendben teljesít, ezért ez fedezetelvonásnak nem minősíthető. A másik álláspont szerint ez a magatartás megvalósíthatja a fedezetelvonást, hiszen ellenkező értelmezés mellett a rosszhiszemű szerző fél és a főadós – egy másik hitelezővel összefogva - kijátszhatják a jogosultat. Abban ugyanakkor egyetértés mutatkozott, hogy a fedezetelvonó szerződések láncolatot is alkothatnak, és a jogkövetkezmények – ha a Ptk. 203. §-ában meghatározott feltételek a láncolatot alkotó többi szerződés tekintetében is fennállnak – nem csupán a főadóssal közvetlenül szerződő fél viszonylatában, hanem minden későbbi származékos jogszerzővel szemben is érvényesíthetők. Volt olyan álláspont is, hogy ha a fedezetelvonó szerződésre alapítottan szerző fél az általa elvont fedezettől rosszhiszeműen esik el, a kártérítés általános szabályai szerint a fedezet erejéig teljes vagyonával felel, ha vele szemben az igényérvényesítésnek a Ptk. 203. §-ában meghatározott feltételei fennálltak.
[1959-es Ptk. 203. §]