CKOT2016.03.17:6. Az érvénytelenség további jogkövetkezményének a levonására irányuló kereset elbírálásakor a már jogszabály erejénél fogva - vö. forintosítási tv. - módosult szerződés úgy tekinthető-e, mint amelynek érvénytelenségét a jogalkotó kiküszöbölte? Kérhető-e ehhez képest megalapozottan az érvénytelenség további jogkövetkezményének a levonása? Hogyan viszonyul egymáshoz az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége miatti érvénytelenség és a forintosítás?
A forintosítási törvény eredetileg a hatálya alá tartozó, még fennálló devizaalapú szerződések, illetve a megszűnt szerződésekből még fennmaradó tartozások meghatározott fordulónappal történő jövőbeli forintra váltásáról rendelkezett. A forintosításra a DH1 tv. és a DH2 tv. szerinti részleges érvénytelenséget eredményező okokkal kapcsolatos önkéntes banki elszámolásokra figyelemmel került sor.
Tekintettel arra, hogy önmagában a devizaalapú hitelszerződési konstrukció, így az árfolyamkockázat kedvező kamatmérték melletti fogyasztóra való hárítása nem érvénytelen, a forintosítási törvény nem értelmezhető érvénytelenségi okot kiküszöbölő szerződésmódosításként. Nem értelmezhető azonban úgy sem, mint ami egy érvényes szerződés generális jogszabályi módosítása volna, hiszen a forintosítási törvény értelmében csak a jövőre nézve és csak részben [vö. 1. § (1) bek. a) pont, 10. és 11. §, figyelemmel a 7-9. §-okban foglaltakra is] került sor az érintett szerződések módosítására.
Annak érdekében, hogy az érintett szerződésekben tipikusan jelentkező érvénytelenségi hibák külön egyedi perindítás nélküli gyors és hatékony kiküszöbölésére sor kerülhessen, rendelkezett a jogalkotó a DH1 és DH2 törvények alapján az árfolyamrés és a tisztességtelen ászf-ek miatti részleges érvénytelenség sajátos orvoslásáról. A bankok önkéntes elszámolási kötelezettségének a törvényi előírása azonban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az adott szerződés más okbóli esetleges további részleges vagy akár teljes érvénytelensége iránt sikerrel lehessen perelni, a jogalkotó ezért csak a folyamatban lévő érvénytelenségi perek felfüggesztését rendelte el a felülvizsgált elszámolás bejelentéséig. A 2015. évi CXLV. törvény 28-29. §-ai pedig a DH2 és a forintosítási törvények módosításával arra az esetre adtak útmutatást, ha a folytatódó, illetve újonnan induló perekben a fogyasztó további, a DH1 és DH2 tv. szeinti érvénytelenségi okokon túlmutató okból kérné a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése alapján a hatályossá, illetve érvényessé nyilvánítást. A felfüggesztést követően újrainduló perekben a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése alapján természetesen csak a már eddig is hivatkozott érvénytelenségi okok alapján kérhető a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása, mivel a DH2 tv. 37. § (1) bekezdése nem minősül keresetváltoztatásnak. Keresetváltoztatásnak – az adott tényállás függvényében – a Pp. keresetváltoztatásra vonatkozó szabályai alapján lehet helye.
A fentiekre tekintettel a DH1, DH2, valamint a forintosítási törvény alapján csak azok a felfüggesztést követően újrainduló perek zárhatóak le
- amelyek tárgyául szolgáló szerződések forintosítása megtörtént, feltéve, hogy a szerződéskötéstől a forintosításig terjedő időszakra vetített valamennyi olyan érvénytelenségi okot lefedett a DH2 tv. szerinti elszámolás hatálya, amelyből az adott szerződésen alapuló jogviszonyban vagyonmozgás (teljesítés) származott;
- amelyek tárgyául szolgáló szerződések forintosítása a fogyasztó választása alapján a forintosítási tv. 12. § (3) bekezdésére tekintettel nem történt meg, feltéve, hogy a DH2 tv. szerinti elszámolás hatálya lefedett minden olyan érvénytelenségi okot, amelyből az adott szerződésen alapuló jogviszonyban vagyonmozgás (teljesítés) származott.
A DH1 és DH2 tv. hatálya alá tartozó más esetekben akár a jogvita folytatásának, akár új per indításának is megalapozottan helye lehet, amennyiben a kérelem megfelel a DH2 tv. 37. § (1) bekezdésében és 37/A. §-ában foglaltaknak. A kérelem tartalmával, illetve az elszámolásnak a DH2 tv. 37. § (1) bekezdésében és 37/A. §-ában foglaltak szerinti kívánalmaival részletesen foglalkozott a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. november 9-10-én tartott Országos Értekezlete. Az Értekezleten elhangzottak összefoglalója a Kúria Döntések (BH) 2016/1. száma Fórum rovatában is megjelent. Ebben az emlékeztetőben szerepel az is, hogy a folytatódó, illetve újonnan induló perek és a forintosítási tv. szempontjából három eset lehetséges aszerint, hogy a kölcsönszerződés esetleges teljes érvénytelenségét mi okozza.
Ha a szerződés teljes érvénytelenségének az oka az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége (2/2014. PJE határozat 1. pontja), akkor két eset lehetséges aszerint, hogy az átlagos fogyasztó a banki kockázatfeltáró nyilatkozat, illetve egyéb tájékoztatás szerint alappal számolhatott-e azzal, hogy bizonyos mértékű árfolyamkockázat a forintkölcsönöknél kedvezőbb kamatfeltételek okán egyedül őt terheli. Ha a fogyasztó a kapott tájékoztatás alapján meghatározott mértékű árfolyamkockázattal számolhatott, a kölcsönszerződés devizaalapú, ám árfolyamkockázata e mértéket nem haladhatja meg, az e szinten rögzül. Ettől eltérően, az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelensége akkor hathat ki a szerződés kirovó pénznemére is, ha a fogyasztó a banktól kapott tájékoztatás alapján semmilyen árfolyamkockázattal sem számolhatott. Ebben – és csak ebben – az esetben a teljes érvénytelenség folytán a szerződés devizaalapú helyett forintalapú kölcsönszerződésnek lesz tekinthető. Míg az első esetben az érvénytelenség további jogkövetkezményét a DH törvények és a forintosítási törvény alkalmazásával kell levonni, addig a második esetben a DH törvények és a forintosítási tv. alkalmazásának nincs helye, hiszen az adott kölcsönszerződés devizaalapja is megdőlt, azt úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is forintalapúként kötötték volna. Az ilyen forintalapú szerződések érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a tartozás tőkeösszegének a ténylegesen folyósított forintösszeget kell tekinteni, ügyleti kamatként pedig a szerződésben kikötött kamatfelár alapulvételével megállapított piaci forintkamatot kell alkalmazni. Amennyiben a kamatfelár mértékét a szerződésben a felek kifejezetten nem rögzítették, a kamatfelárat akként kell megállapítani, hogy a szerződéskötéskor meghatározott ügyleti kamatból ki kell vonni a szerződéskötés napján a szerződésben kirovó pénznemként meghatározott devizanemre irányadó pénzpiaci kamat mértékét. Az így képzett kamatfelárat kell hozzáadni a szerződéskötés napján a forintra irányadó pénzpiaci kamat (HUF BUBOR) mértékéhez. E metódust követte maga a forintosítási tv. is.
Abban a harmadik esetben, ha az adott szerződés nem a 2/2014. PJE határozat 1. pontjának harmadik bekezdésében megjelölt okból, hanem valamely más okból teljesen érvénytelen (pl. a fogyasztó cselekvőképtelen), a szerződés szintén devizaalapúnak tekinthető, amelynek érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása esetén a forintosítás határnapjáig a szerződésben kikötött pénznemet kell kirovó pénznemként alapul venni.
[2014. évi LXXVII. törvény 1. § (1) bekezdés, 10-11. §, 7-9. §, 2014. évi XL. törvény 37. §]