Az új Pp. jogértelmezési kérdései

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén lép hatályba. Az Országgyűlés által elfogadott törvény eddig is számos értelmezési kérdést vetett fel. A Kúria elnöke ezért, az új eljárási kódex értelmezési nehézségeket jelentő rendelkezéseinek megvitatása, a későbbiekben pedig a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolása érdekében egy konzultációs testület felállításáról rendelkezett.

A testületet dr. Orosz Árpád, a Polgári Kollégium kollégiumvezető-helyettese vezeti. Tagjai nagy gyakorlattal rendelkező és a polgári eljárásjogot kiválóan ismerő bírók, akik a testületben való részvételükkel a magyarországi bírósági szintek mindegyikét képviselik.

A konzultációs testület állásfoglalásai a bíróságokra nem kötelezőek, csupán iránymutatásokat fogalmaznak meg a felmerülő kérdések lehetséges értelmezésével kapcsolatban.

Bíró tagok:

Dr. Balogh Zoltán kollégiumvezető, Kecskeméti Törvényszék
Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit kúriai bíró
Dr. Bartus Erika törvényszéki tanácselnök, Tatabányai Törvényszék
Dr. Bottka Erzsébet törvényszéki tanácselnök,  Budapest Környéki Törvényszék
Dr. Cseh Attila kúriai bíró
Dr. Drexlerné dr. Karcub Edit ítélőtáblai tanácselnök, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Erőss Monika kúriai bíró
Dr. Farkas Attila kúriai bíró
Kostyákné dr. Vass Ágnes törvényszéki tanácselnök, Nyíregyházi Törvényszék
Dr. Kovács Helga Mariann törvényszéki tanácselnök, Fővárosi Törvényszék
Dr. Orosz Árpád kúriai tanácselnök, kollégiumvezető-helyettes
Dr. Puskás Péter kúriai bíró
Dr. Sifter Ágnes törvényszéki tanácselnök, Zalaegerszegi Törvényszék
Dr. Szabó Klára kollégiumvezető, Fővárosi Ítélőtábla
Dr. Szeghő Katalin ítélőtáblai tanácselnök, Szegedi Ítélőtábla
Dr. Tolnai Ildikó törvényszéki tanácselnök, Pécsi Törvényszék
Dr. Varga Edit Mária kúriai bíró
Vargáné dr. Gerényi Mónika kerületi bírósági bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság

A testület koordinátora:

Dr. Vasady Loránt Kúriára beosztott bíró

A testület segítői:

Dr. Gelencsér Dániel kúriai főtanácsadó
Kis Roxána bírósági tisztviselő

Budapest, 2017. január 17.

 

A Kúria elnöke által a konzultációs testületbe meghívott új bírók:

Dr. Dzsula Marianna ítélőtáblai bíró, Debreceni Ítélőtábla
Dr. Madarász Anna kúriai bíró

Budapest, 2018. február 28.

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2019. március 1.)

68.
A kapcsolattartás megváltoztatása iránt indított perben nem terjeszthető elő a kiskorú gyermek tartása iránti kereset/viszontkereset.

A Ptk. 4:178. § (1) és (2) bekezdése alapvető gyermeki jogként definiálja a külön élő szülővel való személyes és közvetlen kapcsolattartás jogát, és a kapcsolattartás a külön élő szülő legfontosabb jogosítványa, egyben a gyermekkel szembeni kötelezettsége. A kapcsolattartás rendezésének hatásköri megosztását a Ptk. 4:181. § (1) és (4) bekezdése tartalmazza. A főszabály szerint a rendezés gyámhatósági hatáskör, a házassági vagy a szülői felügyelettel kapcsolatos perben azonban a kapcsolattartásról egyezség hiányában is a bíróság dönt. A kapcsolattartás rendezése olyan szorosan összefügg a szülői felügyelet rendezésével, hogy arról a bíróságnak hivatalból is határoznia kell, ha azt a gyermek érdekében szükségesnek látja. Ez a kötelezettség a másodfokú bíróságot is terheli, ha a szülői felügyelet gyakorlása tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta (BH 2017.158-II.). A kapcsolattartás rendezése nem illetékköteles, ha azt a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésével vagy annak megváltoztatásával együtt terjesztik elő [1/2017. PJE határozattal fenntartott 3/2008. (XI. 24.) PK vélemény III. pont].

A Ptk. szabályaival összhangban a Pp. 455. § (1) bekezdése alapján a házasság felbontása és a Pp. 476. §-a szerint a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti keresetet lehet összekapcsolni a kapcsolattartás rendezésére vagy a kapcsolattartás megváltoztatása irányuló keresettel.

Bírói hatáskörbe tartozik a kapcsolattartás megváltoztatása, ha azt a bíróság rendezte és további konjunktív törvényi feltételként a korábbi határozata jogerőre emelkedésétől számított két év még nem telt el.

A kapcsolattartás megváltoztatása iránti pernek a gyermek tartása iránti perrel való összekapcsolhatóságát érintő kérdés a hatásköri szabályok alapján úgy értelmezhető, hogy a felperes keresetében, tárgyi keresethalmazatban kéri a bírói határozattal korábban szabályozott kapcsolattartás megváltoztatását, és a kiskorú gyermek tartása iránti perek gyűjtőfogalmába (Pp. 488. §) tartozó keresetet terjeszt elő, illetve a kapcsolattartás megváltoztatása tárgyában indult perben az alperes viszontkeresettel kéri a tartási kötelezettség megállapítását, megváltoztatását vagy megszüntetését.

A kapcsolattartás megváltoztatására a Ptk. külön rendelkezést nem tartalmaz, a szülői felügyelettel kapcsolatos részjogosítvány jellegéből adódóan a felek megállapodásával, vagy az ítélettel szabályozott kapcsolattartás megváltoztatásának feltételei a szülői felügyelet gyakorlásának és a gyermek elhelyezésének megváltoztatását szabályozó Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében foglaltakhoz igazodnak (BH 2018.115.).

A kapcsolattartás megváltoztatása iránti perek a személyi állapotot érintő perek kategóriájába sorolhatók (CKOT 2017.11.20-21.- 2. sz. állásfoglalás). A Pp. XXXV. Fejezete a szülői felügyelettel kapcsolatos perek között külön per keretében nem szabályozza a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartásának megváltoztatásával kapcsolatos pereket. Az önállóan indítható perre – értelemszerűen – a Fejezet eljárási rendelkezéseit kell alkalmazni.

A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perekben (Pp. 474. §) a keresettel összekapcsolható a kapcsolattartás rendezése, megváltoztatása. A gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére, továbbá a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel összekapcsolható keresetek között a Pp. 480. §-a és a 483. § (1) bekezdése a kapcsolattartás rendezése, megváltoztatása iránti keresetet nem szabályozza. A Pp. 483. § (2) bekezdése alapján a szülői felügyeleti jog visszaállítása iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze.

A kiskorú gyermek tartása iránt indított, a Pp. XXXV. Fejezetében szabályozott perek összekapcsolási szabálya, a Pp. 491. § (2) bekezdése a kapcsolattartás megváltoztatása iránti kereset/viszontkereset egy perben való együttes elbírálását kizárja. A kiskorú gyermek tartására irányuló kereset kizárólag a gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése iránti keresettel kapcsolható össze.

A kapcsolattartás megváltoztatása önállóan indítható per, a szülői felügyeleti jog és a kapcsolattartás rendezése közötti szoros összefüggés ellenére, a keresetek összekapcsolásának kógens eljárásjogi szabályai alapján a kapcsolattartás megváltoztatása iránt indított perben nem terjeszthető elő a kiskorú gyermek tartása iránti kereset/viszontkereset.

[Pp. 474. §, 480. §, 483. § (1)-(2) bek., 491. § (2) bek.]

67.
A perújítás megengedését követően a fél a perújítási kérelme alapját nem változtathatja meg, az eredetileg a perújítás alapjaként megjelölt, a megengedhetőség tárgyában történő határozathozatal során elbírált tény, körülmény helyett vagy mellett más tényre, körülményre a perújítási kérelmét nem alapíthatja. Az újabb perújítási okok egy új perújítási eljárásban vizsgálhatók.

A Pp. 397. § (2) bekezdése szerint a perújítási kérelem kötelező tartalmi kellékei: a perújítással támadott ítélet megjelölése, a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem előadása, valamint a perújítás alapjául szolgáló tények és azok bizonyítékainak megjelölése. Mindezek mellett abban az esetben, ha a kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap eltelte után terjesztették elő, a perújítási kérelemben ennek okait is elő kell adni.

A perújítás alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait azért kell a perújítási kérelemben megjelölni, mert a bíróság – tárgyaláson kívül vagy a perújítási perfelvételi tárgyaláson – a perújítás alapjául felhozottak értékelésével dönt a perújítás megengedhetőségéről. Ezért ha a perújítási kérelem előterjesztője a perújítás alapjaként több tényre vagy több bizonyítékra is hivatkozni kíván, kérelmében ezek mindegyikét elő kell adnia.

A Pp. nem rendelkezik arról, hogy a perújító fél a perújítási kérelmét megváltoztathatja-e úgy, hogy a kérelem alapjául eredetileg megjelölt tények, bizonyítékok helyett vagy mellett más, illetve további körülményekre hivatkozik. Az 1952. évi Pp. a kérelem ilyen irányú megváltoztatását nem tiltotta, és a perújítás megengedhetőségéről sem kellett a bíróságnak kötelezően külön határoznia. Erre tekintettel az 1952. évi Pp. perújítási szabályainak alkalmazása során kialakult gyakorlat ebben a kérdésben úgy alakult, hogy a perújítási ügyben az érdemi határozat meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig nincs akadálya a perújítás alapjául előadott tények tekintetében a perújítási kérelem részleges vagy teljes megváltoztatásának azzal, hogy a bíróságnak meg kell vizsgálnia, a megváltoztatott perújítási kérelem kapcsán a perújítás megengedésének feltételei fennállnak-e.

A Pp. – az 1952. évi Pp. szabályozásától eltérően – a perújítási eljárásban is az osztott perszerkezet alkalmazását írja elő, a perújítás megengedhetősége tárgyában pedig a határozathozatalt – az eredményes alkotmányjogi panasz alapján előterjesztett perújítási kérelem esetét kivéve – kötelezővé teszi. Ha a bíróság a perújítást jogerős végzésével megengedi, az eljárás keretei rögzülnek, a perfelvétel lezárására kerül sor. A perújítási eljárás további szakasza, az érdemi tárgyalási szak azon tények, körülmények figyelembevételével folytatható le, amelyek alapján a perújítást a bíróság megengedte. A perújítás érdemi tárgyalása során ugyanis nem az alapeljárás teljes megismétlésére kerül sor, hanem a perújítási kérelem keretei között kell a pert újból tárgyalni.

Mindezekből következően a perújítás megengedhetősége tárgyában döntő határozat meghozataláig – tiltó rendelkezés hiányában – nincs akadálya a perújítási kérelem alapjául előadottak megváltoztatásának azzal, hogy a bíróságnak meg kell vizsgálnia, a megváltoztatott perújítási kérelemben megjelölt újabb tények, körülmények esetében a perújítás megengedésének feltételei fennállnak-e. A perújítás megengedését követően azonban a perújítási kérelem alapjaként eredetileg előadott tények, körülmények helyett vagy mellett a megengedhetőség tárgyában történő határozathozatal során elbírált kérelemben nem szereplő körülményeket nem lehet megjelölni. A perújítási kérelmet (a kérelem alapját) tehát az eljárásnak ebben a szakaszában ilyen módon már nem lehet megváltoztatni.
Az újabb perújítási okok új perújítási kérelem alapjául szolgálhatnak, tehát egy újabb perújítási eljárásban vizsgálható, hogy azok alapján a perújítás megengedhető-e.

[Pp. 397. § (2) bek.]

66.
Ha az első perfelvételi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére a felperes jogi képviselője nem jelenik meg, csak a felperes személyesen, aki a bíróság tájékoztatása ellenére sem kíván áttérni a jogi képviselő nélküli eljárásra olyan perben, amelyben a jogi képviselet nem kötelező, és az alperes sem kéri a tárgyalás megtartását, úgy a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárás hivatalbóli megszüntetésének van helye.

A Pp. 189. § (6) bekezdése szerint a fél köteles gondoskodni arról, hogy a perfelvételi tárgyaláson tény- és bizonyítási kérdésekben személyesen vagy képviselője útján nyilatkozatot tudjon tenni.

Ha a perben a jogi képviselet nem kötelező, azonban a felperes jogi képviselő közreműködésével jár el (pl. munkaügyi perben), akkor rá a kötelező jogi képviselet szabályait kell megfelelően alkalmazni [Pp. 244. § (1) bek.], ezért az első perfelvételi tárgyaláson kizárólag a jogi képviselője útján tehet hatályos nyilatkozatot [Pp. 74. § (1) bek.]. A Pp. 191. § (4) bekezdése arra is utal, hogy jogi képviselője mellett a fél (a törvényes képviselője és a nem jogi képviselő meghatalmazottja) a tényállítás, a bizonyíték és a bizonyítási indítványok tekintetében tehet hatályos nyilatkozatot.

A fél személyes megjelenése ennek okán abban az esetben elegendő, ha a perben nem kötelező a jogi képviselet, és nem választotta a jogi képviselővel történő eljárást a fél, hanem személyesen, vagy meghatalmazott útján jár el. A Pp. 227. § (3) bekezdése a felek jelenlétét szabályozó rendelkezésében egyértelműen utal arra, hogy ha a fél jogi képviselője szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg az első tárgyaláson, valamint, ha a jogi képviselőként megjelent személy a képviseleti jogát nem igazolja, vagy képviselőként nem járhat el, a fél részéről a tárgyalást elmulasztottnak kell tekinteni akkor is, ha személyesen vagy más képviselője megjelent.

Az első perfelvételi tárgyalás elmulasztásának jogkövetkezményeként a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a bíróságnak az eljárást hivatalból meg kell szüntetnie, ha az első tárgyalást valamelyik fél elmulasztotta, és a jelenlévő fél nem kérte a tárgyalás megtartását. Az első perfelvételi tárgyaláson, ha a fenti esetben 1. a fél jogi képviselője nélkül személyesen jelenik meg, és 2. az idézésben a Pp. 133. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatás szerepel, továbbá 3. a bíróság a Pp. 244. § (4) bekezdése alapján a szükséges tájékoztatást megadta a személyesen megjelenő fél részére a jogi képviselő nélküli eljárás választására, illetőleg az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményekre is, és 4. a fél nem tesz nyilatkozatot, a bíróság megalapozottan tekinti a felperes részéről elmulasztottnak a tárgyalást a Pp. 227. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelően, és szünteti meg hivatalból az eljárást.

[Pp. 74. § (1) bek., 189.§ (6) bek., 190. § (1) bek. b) pont, 191. § (4) bek., 227. § (3) bek., 244. §]

65.
Ha a bíróságnak az állítási szükséghelyzettel érintett tényállítás tekintetében kételye merül fel, azt nem fogadja el, és erről a felet tájékoztatja.

Kérdésként vetődött fel, milyen döntést hozhat a bíróság, ha az állítási szükséghelyzetben a fél által állított tény tekintetében kételye merül fel: elfogadható-e valósnak az állított tény.

A Pp. 184. § (2) bekezdése szerint állítási szükséghelyzet fennállása esetén a szükséghelyzettel érintett tényállítást a bíróság valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel. A törvényi megfogalmazás egyértelmű; ha az állított tény tekintetében kétely merül fel, akkor azt a bíróság nem fogadja el valósnak. Ennek következménye, hogy a fél az adott tény előadásának kötelezettsége, illetve az érvényesíteni kívánt jog fennállása megállapíthatóságához szükséges tény bizonyítása alól nem mentesülhet.

Erről a felet tájékoztatni kell [Pp. 253. § b) pont], mert ez esetben módja nyílik rá, hogy az állított tény bizonyítását megkísérelhesse. Egy adott ún. másodlagos tény fennállása vagy fenn nem állása esetén pedig végső soron segítséget nyújt a bizonyítékok mérlegelésének szabálya (Pp. 279. §).

[Pp. 184. § (2) bek., 253. § b) pont] 

Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület ülésén elfogadott állásfoglalások (2018. november 30.)

64.
A Pp. 26. § (1) bekezdését a hatálybalépését követően indult ügyekben alkalmazni kell, függetlenül a felek által korábban kikötött illetékességtől.

A vállalkozás által fogyasztóval szemben, szerződéses jogviszonyból származó igény érvényesítése iránt indított perre az alperes belföldi lakóhelye szerinti bíróság kizárólagosan illetékes [Pp. 26. § (1) bek.]. A Pp. törvényjavaslatához fűzött indokolás szerint ez a speciális illetékességi szabály a gyengébb félnek tekintett fogyasztó érdekeit szolgálja azáltal, hogy a vele szemben indított per lefolytatására a lakóhelye szerint illetékes bíróságon kerüljön sor. A fogyasztó és vállalkozás között kötött szerződésekben korábban jellemző volt, hogy a szerződő felek a vállalkozás székhelye szerinti bíróság illetékességét kötötték ki a szerződéssel összefüggésben esetlegesen felmerülő jogviták elbírálására.

A Pp. felhívott – garanciális jellegű – rendelkezésével összefüggésben a gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a Pp. hatálybalépését megelőzően megkötött szerződésekben szereplő illetékességi kikötéseket miként kell megítélni, és azok alkalmazhatósága esetén melyik bíróság illetékes az ügy elbírálására.

E körben mindenekelőtt fontos utalni arra, hogy az illetékességi kikötés kettős természetű jogintézmény, mert egyfelől magánjogi megállapodás, másfelől a bíróság illetékességét megalapozó, a peres ügy és a bíróság közvetlen kapcsolatát megteremtő jogi tény, illetékességi ok. A régi Pp. a vállalkozás és a fogyasztó által kötött szerződésekben szereplő illetékességi kikötéseket kifejezetten nem tilalmazta, a vállalkozás által indított perekre kizárólagos illetékességi szabályt nem tartalmazott. Az anyagi jog szempontjából e kikötéseket az Európai Unió Bírósága több ítéletében is vizsgálta és rámutatott: az imperatív szabályként érvényesülő 93/13/EGK tanácsi irányelv értelmében vett fogyasztói szerződésben alkalmazott feltétel, amely szerint a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetén a vállalkozás székhelye szerinti bíróság illetékes, megfelel mindazon szempontoknak, amelyek alapján az irányelv értelmében véve tisztességtelennek tekinthető. Ennek legfőbb indoka, hogy egy ilyen feltétel következtében az a kötelezettség hárul a fogyasztóra, hogy a lakóhelyéhez képest esetleg távoli bíróság kizárólagos illetékességének vesse alá magát, ami megnehezítheti megjelenését a bíróság előtt [a teljesség igénye nélkül: C-240/98. és C-244/98. sz., Océano Grupo Editorial és Salvat Editores egyesített ügyek, C-243/08. sz., Pannon GSM Zrt. kontra Sustikné Győrfi Erzsébet ügy]. Mind a régi Ptk, mind a Ptk. alapján a feltétel tisztességtelenségének jogkövetkezményeit a fogyasztó érdekében, a fogyasztó hivatkozása alapján lehet levonni.

A 2018. január 1-jét megelőzően indult ügyekben a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 5. pontja tette lehetővé a fogyasztó jogainak fentiek szerinti védelmét. Az említett rendelkezések alapján a vállalkozás által indított perekben a vállalkozás székhelye szerinti bíróság illetékességének kikötése nem volt ugyan kizárt, de a fogyasztó hivatkozása alapján – a kikötést félretéve – rendelkezni kellett az ügy áttételéről a fogyasztó lakóhelye szerinti bírósághoz.

A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Ebből a szabályból egyrészről az következik, hogy az illetékességi kikötés érvényességére a megkötés időpontja szerinti anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni.

Másrészről viszont az alkalmazandó eljárásrendet a Pp. 630. § (1) bekezdése és a Konzultációs Testület 23. állásfoglalása értelmében a keresetlevél benyújtásának időpontja határozza meg. A 2018. január 1-jét követően benyújtott keresetlevelek esetén a Pp. szabályait kell alkalmazni.

A Pp. 30. § (1) bekezdése alapján annak vizsgálatára, hogy a megállapodás megkötésekor anyagi jogi és eljárásjogi szempontból is megfelelő kikötés a bíróság illetékességét megalapozhatja-e, a keresetlevél benyújtásának időpontjában kerülhet sor. Bár az illetékességi kikötés elvileg kizárólagos illetékességet alapoz meg, mivel az alkalmazandó Pp. szerint ugyanerre a tényállásra van más, törvényi szintű kizárólagos illetékességi szabály [Pp. 26. § (1) bek.], a felek kikötése nem érvényesülhet. Ennek indoka, hogy a Pp. 27. § (4) bekezdése szerint „[n]incs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg.”

Mindebből az következik, hogy a fogyasztó és a vállalkozás között megkötött szerződésben szereplő illetékességi kikötés a Jat. 15. § (1) bekezdése alapján, az 1952. évi Pp. és a megkötéskor hatályos anyagi jogszabályok szerint – a fogyasztó nyilatkozatától függően – a bíróság illetékességének megalapozására alkalmas lehet ugyan, de a Pp. 26. § (1) bekezdése szerinti törvényi szabály miatt a 27. § (4) bekezdése alapján a bíróság illetékességét nem alapítja meg. (Erre az álláspontra helyezkedett a Pkk.II.24.847/2018/2. számú kijelölési ügyben a Kúria, illetve a 9.Pkk.26.219/2018/2. számú kijelölési ügyben a Fővárosi Ítélőtábla ítélkező tanácsa is.)

Ez az értelmezés összhangban van a jogszabályok hatályára és alkalmazására vonatkozó szabályokkal, az Európai Unió hivatkozott imperatív szabályaival, az Európai Unió Bírósága és a Kúria korábbi iránymutatásaival is.

[Pp. 26. § (1) bek., 27. § (4) bek., 30. §, 630. § (1) bek.]

Oldalak