Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének Állásfoglalásai

CKOT2014.05.21:8. A törzsbetét és az üzletrész meghatározása
A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem diszpozitív sem a Ptk. 3:161. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy minden tagnak egy törzsbetéte lehet, sem a Ptk. 3:164. §-a, ezért minden tagnak csak egy üzletrésze lehet.
A Ptk. a törzsbetét fogalmának a meghatározásánál mondja ki azt, hogy minden tagnak csak egy törzsbetéte lehet, ezért mivel az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik, a Ptk. 3:164. § (1) bekezdése alapján az üzletrész fogalmi elemei közé tartozik az is, hogy egy tagnak csak egy üzletrésze lehet függetlenül attól, hogy a Ptk. már nem tartalmazza a Gt.-nek ezt a rendelkezését. A Ptk. 3:159. §-a a kft. fogalom meghatározásában "a tag törzsbetétének" kifejezést egyes számban használja, mely szintén arra utal, hogy az egy tag-egy törzsbetét fogalom a definíció része, az ettől való eltérés ezért fel sem merülhet.
[Ptk. 3:4. §, 3:159.§, 3:161. § (2) bekezdés, 3:164. §]

CKOT2014.05.21:7. A tulajdoni hányadtól eltérő szavazati jog meghatározása az üzletrészen belül
A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a jogosultak a tulajdoni hányadtól eltérő szavazati jogot is biztosíthatnak a közös üzletrészen belül, mivel a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésében foglalt szabály ebben a tekintetben diszpozitív, az csak az a közös tulajdonú üzletrész jogosultjait érinti és a jogosultak egymás közti (dologi jogi, kötelmi jogi) jogviszonyaira utal vissza. A kisebbség álláspontja az volt, hogy mivel a Ptk.-nak a közös tulajdonra vonatkozó szabályai mögöttes szabályként alkalmazandóak, az Ötödik Könyvben szereplő rendelkezésektől – amelyek megegyeznek a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésében meghatározott szavazati jog gyakorlásának a szabályaival – a felek nem térhetnek el, és nem hozhatnak létre a közös tulajdonú üzletrészen belül eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészt.
[Ptk. 3:4. §, 3:165. § (1) bekezdés]

CKOT2014.05.21:6. Közös tulajdon az üzletrészen
Nem került sor többségi álláspont kialakítására abban a kérdésben, hogy diszpozitív-e a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a közös tulajdonú üzletrész esetén a közös képviselőt a jogosultak maguk közül választják meg. Az egyik álláspont szerint, ha az a közös tulajdonú üzletrész tagjainak az érdeke, hogy kívülálló személyt válasszanak meg közös képviselőnek, ez a társaságon belüli döntési jogkörükbe tartozik, nem érinti és ezáltal nem is sérti (sértheti) a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontja szerinti személyi kör érdekeit, ezért eltérhetnek a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésének e rendelkezésétől. Felmerülhetnek ugyanis olyan okok (pl. mindegyik tag külföldön él), amely miatt egyik tag sem akar közös képviselő lenni, mely miatt csak kívülálló személy tudja ellátni ezt a feladatot. Semmi nem indokolja, hogy ha nem tudnak vagy nem akarnak maguk közül közös képviselőt választani, a cégbíróság a közös képviselő "hiánya" miatt törvényességi felügyeleti eljárást indítson a céggel szemben. A másik vélemény szerint a Ptk. - a Gt.-hez képest - "tudatosan" tartalmazza azt a rendelkezést, hogy csak olyan személy lehet közös képviselő, akinek "köze van" az üzletrészhez. A közös tulajdonú üzletrész tagjai ugyanis a társasággal szemben egy tagnak számítanak, a jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják. A közös képviselő tagsági jogokat gyakorol a többi tag nevében is, ezért nem engedhető meg, hogy kívülálló személy lássa el ezt a feladatot. Bár a Gt. 122. § (1) bekezdés nem tartalmazta ezt a korlátozó rendelkezést, a korábbi bírói gyakorlat - a haszonélvezetre jogosult túlélő házastárs kivételével - sem tartotta azt megengedhetőnek, hogy a közös tulajdonú üzletrész tulajdonosai nevében a kívülálló személy mint közös képviselő gyakorolja a tagsági jogokat.
[Ptk. 3:4. §, 3:165. § (1) bekezdés, Gt. 122. § (1) bekezdés]

CKOT2014.05.21:5. A törzsbetétek meghatározása a Ptk. alapján
A Tanácskozás egyhangú álláspontja szerint a tagok nem térhetnek el a korlátolt felelősségű társaságnál a törzsbetétnek a Ptk. 3:161. § (1) bekezdésében meghatározott minimum 100 000 Ft-os összegétől, mivel a törzsbetét fogalmához hozzátartozik annak a mértéke is. A felszólalók egyetértettek abban, hogy az eltérés sértené a jogi személyek részére a Ptk. 3:3. § (4) bekezdésében meghatározott típuskényszert is. Elhangzott az is, hogy Magyarországon e társasági forma szabályozásakor a törzsbetét fogalmának meghatározása mindig tartalmazta a törzsbetét legkisebb összegét (már a korlátolt felelősségű társaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk 17. §-a is). Bár az uniós jogalkotásban tendencia, hogy olyan társasági forma kerüljön bevezetésre, ahol az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságoknál a minimális tőkekövetelmény az 1 eurónak megfelelő összeg lenne, azonban amíg erre nem kerül sor, és a Ptk.-t sem módosítják, nem áll fenn az eltérés lehetősége. A felszólalok többsége nem értett egyet azzal, hogy a jogalkotó a Gt. 114. § (4) bekezdésében az oszthatóságra meghatározott tízezer forintos szabály eltörlésével azt fejezte ki, hogy a törzsbetét minimum összegét szabályozó norma diszpozitív.
[Ptk. 3:3. § (4) bekezdés, 3:4. §, 3:161. § (1) bekezdés, Gt. 114. § (4) bekezdés] 

CKOT2014.05.21:4. Rendelkezhet-e úgy a gazdasági társaság létesítő okirata, hogy kétszemélyes társaságnál is indítható kizárási per?
A Tanácskozás egyhangú álláspontja szerint a gazdasági társaság létesítő okirata nem térhet el a Ptk. 3:107. § (2) bekezdésétől, mert a kizárásról a bíróság dönt, ez a rendelkezés tehát a bíróságra vonatkozik, ezért nem tartozik bele a tagok belső szabályozási körébe. A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése alapján a perindításra a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján kerül sor, ezért nem értelmezhető az eltérés. Ezek miatt az okok miatt nem diszpozitív az a szabály sem, hogy az nyrt. részvényese – illetve az, aki a legfőbb szerv ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik – nem zárható ki.
[Ptk. 3:4. §, 3:107. §]

CKOT2014.05.21:3. A cégvezetőre vonatkozó szabályok meghatározása 
A Tanácskozás a diszpozitivitás szempontjából megvizsgálta a Ptk. 3:113. §-ának azt a rendelkezését is, amely szerint a cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését munkaviszony keretén belül.
A felszólalók többsége azon az állásponton volt, hogy nem nevezhető ki cégvezetőnek olyan személy, aki nem áll munkaviszonyban a céggel, mert a cégvezető Ptk. 3:113. §-ának harmadik mondatában írt fogalmába beletartozik az, hogy a cégvezető munkavállaló, melyre tekintettel a Ptk. 3:113. §-ának második mondatában foglalt szabály kógens. Az ügyvezetés és képviselet fogalmának a meghatározása ugyanis kívül esik az alapítók, a tagok magánautonómiáján, a diszpozitív felhatalmazás erre nem vonatkozik, ezért ettől a szabálytól nem térhetnek el.
[Ptk. 3:4. §, 3:113. §]

CKOT2014.05.21:2. Kizárhatják-e a tagok (részvényesek) a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt rendelkezéseknek vagy azok közül egyes rendelkezéseknek az alkalmazását?
A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a megjelölt tartalmú létesítő okirat a tagokon kívül mást nem érint, és nem sérti a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontja szerinti személyi kör érdekeit sem. Eltérés esetén ugyanis nem elvesznek, hanem többletjogot adnak a szavazásból kizárt tag számára. A többség álláspontja szerint ezért a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének a)-f) pontjaiban meghatározott, a szavazásból kizárt tagokat felsoroló rendelkezések diszpozitívak, ezért a tagok rendelkezhetnek úgy a létesítő okiratban, hogy a döntéshozó szerv határozathozatala során ezeket a rendelkezéseket (vagy egyes rendelkezéseket) nem alkalmazzák és ezt a személyi kört nem tekintik olyannak, mint akitől a döntés tárgyilagos megítélése nem várható el. A jogi személy döntéshozó szerve által hozott valamennyi határozat bírósági felülvizsgálata kérhető, mely elegendő kontrollt jelent a kisebbség számára. A felügyelőbizottság tagját megillető, a Ptk. 3:35. § szerinti bírósági felülvizsgálat kezdeményezésének a joga pedig akkor is biztosítja a jogi személy hitelezői jogainak a megóvását, ha nem jogosultak a perindításra. A Ptk. [3:2. § (2) bekezdés, 6:541. §] illetve más jogszabályok [Cstv. 33/A. §, 63. § (2) bek., 63/A. §; Ctv. 118/A. §, 118/B. §] szabályozzák a tagoknak és a vezető tisztségviselőknek a jogi személy, valamint a harmadik személyekkel szembeni felelősségét, melyek megfelelő garanciát jelentenek a hitelezők és a kisebbség számára a tagok vagy az ügyvezetés visszaélésszerű magatartásaival szemben annak ellenére, hogy a Ptk. nem tartalmazza a Gt. 20. § (7) bekezdésében írt, a tagok határozathozatallal összefüggő felelősségi rendelkezést. A felszólalók többsége nem értett egyet azzal, hogy ezek olyan garanciális jellegű rendelkezések, amelyek diszpozitivitása ellentétes a szabályozás logikájával.
[Ptk. 3:2. §, 3:4. §, 3:35. §, 6:541. §, Cstv. 33/A. §, 63. § (2) bekezdés, 63/a. §, Ctv. 118/A. §, 118/B. §]

CKOT2014.05.21:1. Hogyan kell értelmezni a Ptk. Harmadik Könyvének a jogi személyek létrehozására és működésére alkalmazandó, a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív szabályozás elsődlegességének az elvét? Milyen szempontok szerint kell vizsgálni a Ptk. egyes rendelkezéseit annak eldöntéséhez, hogy diszpozitív-e az adott rendelkezés, az eltérés törvényi tilalma hiányában.
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy ehhez a következő objektív tesztet kell alkalmazni.
A konkrét rendelkezésnél első lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a Ptk. 3:4. § (2) bekezdése alapján az adott jogi norma esetén felmerülhet-e az eltérés lehetősége.
A Ptk. 3:4. § (2) bekezdése ugyanis meghatározza azokat a kérdéseket (a tagok egymás közötti viszonya, a tagok és a társaság közötti viszony, valamint a szervezeti és működési szabályok), amelyek esetén - a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott esetek kivételével - helye lehet az eltérésnek. A Ptk. ezzel a rendelkezéssel kijelölte azt a "személyi és tárgyi kört", amelyen túl nem vethető fel az eltérés kérdése. Ha az adott kérdés nem tartozik bele a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésében meghatározott szabályozás körébe, akkor nincs helye további vizsgálatnak, mivel az adott szabálytól való eltérésnek - a jogszabály kifejezett felhatalmazása hiányában - nincs helye.
A második lépés az, hogy ha az adott rendelkezés beletartozik a tagok vagy alapítók részére elsődlegességet biztosító magánautonómia körébe, a konkrét jogi személyre szabottan kell vizsgálni az adott Ptk.-beli szabály viszonyát a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés a) és b) pontjaihoz (az azokban meghatározott négy érdekcsoportból találunk-e olyat, melyet érint az adott szabály). Ezzel kapcsolatban elhangzott az is, hogy a nyilvántartást vezető bíróság a jogi személy létesítő okiratának a bejegyzéshez kapcsolódó vizsgálata során illetve a változásbejegyzési eljárásban nincs mindig abban a helyzetben, hogy ezt megítélje, mivel pl. alapításkor még nincsenek munkavállalók, a kisebbség jogainak nyilvánvaló sérelme is általában csak konkrét tényállás esetén vizsgálható. A Ptk. indokolásával ellentétben - mely a kisebbség védendő érdekeként az érdeksérelmükre utal - a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontja a tagok kisebbsége jogainak a nyilvánvaló sérelmére utal, amely szűkebb kategória. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban is, hogy a Ptk. 3:4. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott, a jogi személy törvényes működése feletti felügyelet érvényesülésének akadályozása alatt nemcsak a Ptk. Harmadik Könyv IV. Cím X-XII. Fejezetében a jogi személy törvényes működésének biztosítékaként megjelölt eljárásokat, hanem valamennyi, a jogi személyek nyilvántartását végző bíróságok által lefolytatható speciális eljárást is érteni kell.
[Ptk. 3:4. § (2) bekezdés]

CKOT2013.05.08:20. A végrehajtási kifogás esetén felmerült eljárási költség viselése, a fellebbezési illeték mértéke
a) A sikeres végrehajtási kifogást előterjesztő fél ezzel, valamint ha a végrehajtó fellebbezett, a fellebbezési eljárással kapcsolatban felmerült költségében a végrehajtót kell marasztalni, ha nem állnak fenn a Vht. 217/B. § (2) bekezdésében írt feltételek, mely esetben az ezzel felmerült költséget a kifogást előterjesztő maga viseli.
b) Végrehajtási kifogást elbíráló határozat elleni fellebbezés illetékére az Itv. 47. § (1) bekezdés szerinti minimumösszeg irányadó, figyelemmel az Itv. 43. § (8) és 47. § (3) bekezdés szabályaira is.
c) Az ingatlan becsérték megállapítása körében szakértő közreműködésével felmerült költség mindenképp a Vht. 34. §-a szerinti végrehajtási költségnek minősül, akár a Vht. 140. § (1) bekezdése, akár (7) bekezdése alapján kerül igénybevételre. [Ez esetben is irányadók az a) pontban kifejtettek.]
[Vht. 217/B. § (2) bekezdés, 34. §, 140. § (1) bekezdés, Itv. 43. §, 47. §]

CKOT2013.05.08:19. Zálogjogosult bekapcsolódásának engedélyezése a végrehajtási eljárás befejezését követően
a) Ha az alapvégrehajtás bármely ok folytán a zálogjogosult bekapcsolódási kérelmének az előterjesztése előtt vagy azt követően, de még az elbírálása időpontja előtt érdemi befejezéssel vagy ügykezelési befejezéssel megszűnik, nincs helye a bekapcsolódás engedélyezésének. Az alapvégrehajtás érdemi befejezése esetén a bekapcsolódás iránti kérelmet el kell utasítani, azzal hogy az esetlegesen lerótt illeték az Itv. 58. § (1) bekezdés f) pontja alapján 10%-ára mérsékelődött, az ezt meghaladó lerótt illeték visszatéríthetőségéről rendelkezni indokolt, és kötelezni kell az adóst a mérsékelt illetékösszeg, valamint a zálogjogosult bekapcsolódási kérelem előterjesztésével felmerült egyéb költsége megfizetésére. Ha pedig az alapvégrehajtás ügykezelési befejezést nyert szüneteléssel, a kérelem tárgyában indult eljárást fel kell függeszteni a szünetelés időtartamának leteltéig. Ha a szünetelés leteltével az alapvégrehajtás folytatódik, a bekapcsolódási kérelem tárgyában indult eljárást is folytatni kell, és a kérelmet érdemben el kell bírálni. Ha az alapvégrehajtás a szünetelést követően érdemben megszüntetésre kerül, akkor az érdemi befejezésnél írtak szerint kell a bekapcsolódás iránti kérelmet elbírálni.
b) Ha az adós nem teljesítése miatt kerül sor zálogjoggal terhelt ingó foglalására, vagy ingatlan becsértékének a közlésére, és a végrehajtó erre vonatkozó tájékoztatásán alapulva a zálogjogosult bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmének az előterjesztésére, ez alapot ad annak a megállapítására, hogy az adós okot adott a kérelem előterjesztésére. Erre figyelemmel még ha nem is kerül sor a kérelem érdemi elbírálására, hanem az érdemi vizsgálat nélkül hivatalból elutasításra kerül, a zálogjogosult ezzel összefüggésben felmerült költsége megfizetésére kell kötelezni az adóst.
c) A Vht. 114/A. § (11) bekezdése irányadó arra az esetre is, amikor a zálogjoggal terhelt dolog lefoglalására, ingatlannál a becsérték megállapítására és közlésére egyidejűleg kerül sor több végrehajtási eljárásban.
[Vht. 114/A. § (11) bekezdés, Itv. 58. § (1) bekezdés f) pont]

CKOT2013.05.08:18. Az ingatlan lefoglalása nem eredményez törvényen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat
Az ingatlan lefoglalása – szemben a lefoglalt ingón fennálló, ilyen tartalommal a lefoglalással létrejövő törvényes jogi ténnyel – nem eredményez törvényen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat, mindössze azzal a következménnyel jár, hogy a bejegyzését követően csak olyan jog szerzésének és bejegyzésének van helye, amely nem sérti a végrehajtást kérő jogát és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg. Ezen szabályt szűkítő, vagy kizáró rendelkezés hiányában végrehajtási joggal terhelt ingatlan visszterhesen történő megszerzésétől gazdasági társaság sincs elzárva, függetlenül attól, hogy ezáltal a végrehajtást kérő kielégítés szempontjából mindenképp hátrányosabb helyzetbe kerül. Annak ellenére, hogy az ingatlanértékesítés ilyen esetekben nyilvánvalóan sértheti a végrehajtást kérő jogát, ez egyben nem jelent jogszabálysértést, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint a végrehajtási jog bejegyzése nem funkcionálhat elidegenítési és terhelési tilalomként.
[Vht. 104. § (3) bekezdés, 137. §]

CKOT2013.05.08:17. Jogutódlás a jelzálogjogosult személyében
Ha a jelzálogjogosult személyében következik be jogutódlás, a jogutódra – a jogutódlást eredményező anyagi jogi feltételek esetén – törvény erejénél fogva száll át a jelzálogjog. A jelzálogjog jogosultja erre hivatkozva, és ezt igazolva anélkül is kérheti a végrehajtásba történő bekapcsolódásának az engedélyezését, hogy a zálogjogi nyilvántartásba, vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték volna, minthogy a bejegyzés az alapításának és nem az átszállásának a feltétele. Ettől függetlenül a jogutódot a jogosult személyében bekövetkezett változásra nézve bejelentési kötelezettség terheli, amelyet ha elmulaszt, az ebből eredő hátrányt másra át nem háríthatja. Ha a jelzálogjog-jogosultat a jogelődje a végrehajtó Vht. 114. § (2) bekezdésén vagy a 140. § (6) bekezdésén alapuló értesítéséről nem tájékoztatja, és a gondos eljárása mellett sem tudhatott a zálogjogával terhelt ingó lefoglalásáról, vagy ingatlan becsértékének a közléséről, a kérelem ebből eredő késedelmes előterjesztése vonatkozásában a Pp. irányadó rendelkezései szerint igazolással élhet.
[Vht. 114. § (2) bekezdés, 114/A. §, 140. § (6) bekezdés]

CKOT2013.05.08:16. Az ügygondnok kirendelésének elmulasztása esetén alkalmazandó eljárás
Ha a végrehajtó a Vht. 46. §-ában írt feltételek fennállása ellenére az adós részére nem rendelt ki ügygondnokot, és valamely felmerült ok miatt az iratokat a bírósághoz is anélkül terjesztette be, a bíróságnak az iratokat haladéktalanul vissza kell küldenie a végrehajtóhoz, azzal a felhívással, hogy az adós részére rendeljen ügygondnokot, és azt követően terjessze be ismételten az iratokat. Nincs helye enélkül döntés hozatalának és a határozat hirdetmény útján történő kézbesítésének.
[Vht. 46. §]

CKOT2013.05.08:15. Kifogás az elektronikus árverési rendszer hibás működésére alapítottan
A végrehajtásban részt vevő felek, illetve egyéb érdekeltek az árverés szabálytalanságára, ezáltal megsemmisítésére irányuló kifogást alapíthatják az elektronikus árverési rendszer hibás működésére.
Ebben az esetben nem elegendő általános hivatkozás az elektronikus rendszer hibájára, megkövetelhető az állítás arra nézve is, hogy mi volt konkrétan az a hiba, ami az árverést szabálytalanná tette, vagy pedig konkrét hibaok hiányában olyan tényre, körülményre történő hivatkozás, amelyből okszerűen következtetni lehet az elektronikus rendszer nem megfelelő működésére. Az ennek megfelelő hivatkozás esetén a Pp. bizonyításra, bizonyítási teherre, bizonyítatlanság következményeire vonatkozó általános rendelkezései is irányadók, szükség esetén elrendelhető szakértői vizsgálat, szakvélemény beszerzése.
[Vht. 204/H. §]

CKOT2013.05.08:14. A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per megindításának, illetve lefolytatásának előfeltétele
A Vht. 41. §-ában szabályozott eljárás lefolytatása nem előfeltétele a végrehajtás megszüntetése iránti per előterjesztésének, illetve lefolytatásának. Ha a keresetlevélben írtak alapján a feltételek léte, avagy hiánya nem bírálható el, hiánypótlás keretében indokolt a feltételek, előadott tények igazolására felhívni az adóst. Ilyen esetekben is irányadónak kell tekinteni a Pp. 3. § (2) és 7. § (2) bekezdését. Erre tekintettel a Vht. 41. §-a szerinti eljárás lefolytatásának a hiánya nem minősíthető keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítási oknak.
[Vht. 41. §, 1952-es Pp. 3. § (2) bekezdés, 7. § (2) bekezdés, 366. §]

CKOT2013.05.08:13. A gazdálkodó szervezet jogutód nélkül történő megszűnésének következményei a végrehajtási eljárásban
Amennyiben gazdálkodó szervezet akár végrehajtást kérői, akár adósi pozícióban jogutód nélkül megszűnik, az általa vagy a vele szemben érvényesített követelés sorsa, az arra irányuló (Ctv., vagy Cstv. alapján folytatott) eljárásban kerül rendezésre. Ha a jogutód nélküli megszüntetést, és a nyilvántartásból való törlést követően a megszűnt szervezet javára jelzálogjog, vagy egyéb jog van bejegyezve a nyilvántartásba, annak a törlésére a Cstv. 83/C. §, illetve a Ctv. 130. § (3) bekezdés és vagyonrendezési eljárás rendelkezései irányadók.

[Vht. 39. §, Cstv. 83/C. §, Ctv. 130. § (3) bekezdés]

CKOT2013.05.08:12. Jogutódlás a végrehajtási eljárásban
a) A végrehajtást kérő személyében bekövetkezett változás (jogutódlás) esetén a jogutód erre irányuló bejelentését a döntéshozatal előtt előzetesen nem kell kiadni észrevételre az ellenérdekű félnek, elegendő a döntéssel együtt.
b) A Vht. 39. § (3) bekezdésében írt eset kivételével a végrehajtó a felek személyében bekövetkezett változás esetén az iratokat mindig be kell, hogy terjessze a foganatosító bírósághoz és a bíróságnak a beterjesztés esetén hivatalbóli kötelezettsége a jogutódlás kérdésében történő döntés.
Ha az adós halála esetén a végrehajtást kérő a tájékoztatása ellenére nem kéri a jogutódlás kérdésében történő döntés érdekében az iratok beterjesztését a bírósághoz, az eljárás a Vht. 52. § b) pontja alapján szünetel.
A Vht. 39. § rendelkezéseiből következik, hogy az eljárás félbeszakadásának a Pp. 111. §-ában sorolt esetei a (4) bekezdésben írt ok kivételével nem eredményezhetik a végrehajtási eljárás félbeszakadását.
Ha a végrehajtást kérő halt meg, vagy szűnt meg jogutódlással, elvileg nincs akadálya a jogutódlás megállapításának, lényegében hivatalból vagy a végrehajtó hivatalbóli intézkedése (beterjesztése) alapján. Ekkor nincs jelentősége a jogutód cselekményének, legfeljebb ha nem kívánja a végrehajtás folytatását, tehet a végrehajtás megszüntetésére irányuló indítványt, ha pedig inaktív, a végrehajtási eljárás szünetelésére kerülhet sor a Vht. 52. § c), esetlegesen e) pontja alapján, majd végső soron a végrehajtás megszüntetésére is sor kerülhet a végrehajtási jog elévülését követően, végrehajtás megszüntetési per keretében. A végrehajtási eljárás bíróság előtt folyó szakaszai¬ban az adós, és egyéb érdekelt is bejelentheti a végrehajtást kérő halálát, vagy jogutódlással megszűnését és kérheti a jogutódlás megállapítását.
c) A Vht. 46. § speciális rendelkezései mellett - csakúgy mint az egyéb, a Vht.-ban szabályozott eljárási kérdésekben - alkalmazandó a Pp. 74. § rendelkezése is.
A Vht. 39. § (4) és (6) bekezdése is a végrehajtó kötelezettségévé teszi az iratok bírósághoz történő beterjesztését, és a (6) bekezdés a természetes személy adós halála esetére, amennyiben a jogutódja ekkor ismeretlen, ügygondnok kirendelését.
Annak ellenére, hogy a jogszabályhelyek nem nevesítik azt az esetet, ha az adós vagy a végrehajtást kérő jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet, - a fentiek szerint értelmezhető - általános szabályokból okszerűen következtethetünk arra, hogy ezen esetekre is irányadóak. Amennyiben ilyen esetekben a közhiteles nyilvántartásokból kétséget kizáróan rövid időn belül nem állapítható meg a jogutód személye, illetve a jogutód törvényes képviselőjének a személye, az eljárás ésszerű időn belüli befejezése (folytatása) érdekében lehetséges a jogutód részére ügygondnok kirendelése, figyelemmel a Vht. 46. §-a, illetve 9. §-a szerint alkalmazandó Pp. 74. § rendelkezésére is.
[Vht. 39. § (4) és (6) bekezdés, 46. §, 52. §, 1952-es Pp. 74. §, 111. §]

CKOT2013.05.08:11. Közjegyzői díj a végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelem ismételt előterjesztése esetén
Ha a végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelmet a közjegyző érdemi vizsgálat nélkül elutasította, a Pp. 132. § (1) bekezdésére hivatkozással a közjegyzőnél előterjesztett újabb végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelem közjegyzői díját nem kell a kérelmezőnek ismételten megfizetnie (összhangban az 1/2010. KPJE jogegységi határozattal).
[1952-es Pp. 132. § (1) bekezdés, 1/2010. KPJE, Kjt. 112. §]

CKOT2013.05.08:10. Szankció alkalmazása a végrehajtóval szemben a lényegesen jogszabálysértő intézkedés vagy intézkedés elmulasztása esetén
Lényegesen jogszabálysértő intézkedése vagy intézkedés elmulasztása esetén az önálló bírósági végrehajtóval szemben a Vht. 217/B. §-ában meghatározott szankció alkalmazása szempontjából a bíróságnak nincs mérlegelési jogköre, a kifogásnak helyt adó döntés esetén fő szabály szerint a végrehajtó kötelezése nem mellőzhető, csak kivételesen, a Vht. 217/B. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén, erre azonban a rendelkező részben utalni kell.
Ha a kifogást elbíráló elsőfokú bíróság a szankció alkalmazását elmulasztja, ezt a másodfokú bíróságnak észlelnie kell. Amennyiben a másodfokú bíróság úgy ítéli meg, hogy az elsőfokú bíróság a feltételek fennállta ellenére elmulasztotta erre nézve a határozathozatalt, visszaküldi az iratokat az elsőfokú bíróságnak a határozata kiegészítésére ezen szükséges intézkedés megtétele érdekében azzal, hogy erre vonatkozóan a döntés hivatalból kötelező, s addig az előtte folyó eljárást a Pp. 248. §-a alapján felfüggeszti.
b) A tanácskozás javasolja a jogszabály-módosítás kezdeményezését a Vht. 217/B. §-át érintően, mert a rendelkezés hiányos, ilyen megszövegezés mellett kontrollálható módon nem hajtható végre.
[Vht. 217/B. §, 1952-es Pp. 248. §]

CKOT2013.05.08:9. Fellebbezés a végrehajtó kizárását elutasító határozat ellen
Ha a végrehajtó elleni kizárási indítványról a Vht. 226. § (3) bekezdése alapján a végrehajtást foganatosító bíróság dönt, az indítványt elutasító (megtagadó) határozat ellen van helye fellebbezésnek.
[Vht. 226. § (3) bekezdés]

CKOT2013.05.08:8. Hagyaték átadása végintézkedés érvénytelenségének megállapítása iránti perben
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy erre irányuló kereset alapján a bíróság a hagyaték tárgyainak sorsáról is rendelkezhet, ha azonban a per tárgya kizárólag a végintézkedés érvénytelenségének – és annak relatív hatálya folytán a felperes örökösi minőségének – megállapítása, és az örökös személye a bíróság jogerős ítéletével megállapításra kerül, ezt követően a hagyatékot a megfelelő örökösnek már nem a bíróság, hanem a közjegyző adja át [vö. Kúria Pfv.I.20.320/2012/5.].
[Hetv. 89. §, 1959-es Ptk. 656. §]

CKOT2013.05.08:7. Az eljárás félbeszakadásáról és a jogutódlás megállapításáról – ha annak feltételei fennállnak – a bíróság egyidejűleg határozhat.
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy ha a fél halálának bejelentésével egyidejűleg a jogutód perbe lép, vagy őt a másik fél perbevonja, a bíróság az eljárás félbeszakadásának megállapításával egyidejűleg a jogutódlásról is határozhat, ha a perbelépő, illetve perbevont fél jogutódi minőségét megfelelő módon igazolják, illetve azt a másik fél nem vitatja. Ha azonban az öröklés körül vita van, és a jogutód (örökös) személye nem állapítható meg egyértelműen, az eljárás félbeszakadását kell megállapítani.
[1952-es Pp. 111. §]

CKOT2013.05.08.6. Miként értelmezendő a gyakorlatban a „gazdasági, vagy szakmai tevékenysége körén kívül” kötött szerződés fogalma?
A felszólalók egy része a szakmaiságnak tulajdonított döntő jelentőséget, így elfogadta azon szerződések fogyasztói jellegét, amelyeket a gazdálkodó szervezet (egyéni vállalkozó természetes személy) e minőségében, de nem szorosan ahhoz a gazdasági tevékenységéhez kötődően köt, amelyet üzletszerűen folytat. A felszólalók másik része szerint azonban döntő jelentősége annak van, hogy a gazdálkodó szervezet (egyéni vállalkozó természetes személy) e szerződéseket is gazdasági tevékenysége körében köti, így azok nem minősülnek fogyasztói szerződésnek.
[1959-es Ptk. 685. § d) és e) pont, Ptk. 8:1. § 3. pont]

CKOT2013.05.08:5. Az elfogultsággal kapcsolatos nyilatkozatok és határozatok nyilvántartásának szükségességéről
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek azzal, hogy az elfogultságra vonatkozó nyilatkozatokról, illetve az elfogultság miatt az eljáró bírót (bíróságot) kizáró határozatokról nyilvántartást kellene vezetni a későbbi kérelmek elbírálásának megkönnyítése érdekében. [1952-es Pp. 17. §, 18. § (3)-(4) bekezdés]

CKOT2013.05.08:4. A kizárás elintézésének határideje
A Tanácskozás résztvevőinek többsége egyetértett azzal, hogy a kizárás elintézésére célszerű lenne egy rövid törvényi határidőt megszabni. [1952-es Pp. 21/A. §]

CKOT2013.05.08:3. Az eljáró bíróság kijelölése, ha a kizárással érintett bíróságnak nem is volt hatásköre eljárni
A Tanácskozás résztvevőinek többsége egyetértett azzal, hogy ha a fél tévesen olyan bíróságnál terjeszti elő a keresetlevelét, amelynek az ügy elbírálására nincs hatásköre, egyidejűleg e bíróság ellen kizárási indítványt is előterjeszt, a kijelölő bíróság nem jelölhet ki eltérő szintű, hatáskörrel rendelkező bíróságot, mert ezzel elvonná a felet a Pp. 129. §-a alapján megillető jogorvoslati jogot.
[1952-es Pp. 45. §, 14. §, 129. §]

CKOT2013.05.08:2. A kifogással érintett bíróság perbevonása meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy helyes az a gyakorlat, amely szerint ha a felperes valamely alperessel szemben igényt érvényesít, majd – mivel kifogásolja a pert tárgyaló bíró eljárását vagy határozatait – alperesként perbe vonja magát a bírót vagy a bíróságot, ez nem eredményez pertársaságot. Ilyen esetben az eljáró bíró köteles tájékoztatni a felperest, hogy kérelme a Pp. 51. §-a alapján meg nem engedett keresetváltoztatás, így azt elkülöníti, új keresetlevélként fogja iktatni, és ennek megfelelően kezeli, míg a korábbi alperes elleni pert változatlanul a régi bíróság folytatja.
[1952-es Pp. 51. §]

CKOT2013.05.08:1. A törvényszéki hatáskör megítélése látszólagos keresethalmazat esetén
A Tanácskozás résztvevőinek többsége – részben különböző indokok alapján – nem értett egyet a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. b) pontjában kifejtett állásponttal, és javasolta ahhoz a régebbi gyakorlathoz való visszatérést, hogy ha látszólagos keresethalmazat esetén bármelyik kereseti kérelem elbírálása törvényszéki hatáskörbe tartozik, akkor az egész keresethalmazat elbírálására a törvényszék rendelkezik hatáskörrel; abban egyetértés alakult ki, hogy ebben az esetben részítélet meghozatalának nincs helye.
[1952-es Pp. 28. §, 129. §, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 3. b) pont]

CKOT2012.10.18:14. Mi a teendő, ha a végrehajtást kérő a teljesítendő tartozás összegét idegen pénznemben (devizában) határozza meg a végrehajtási kérelmében?
A Tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a közjegyző jogszerűen nem tagadhatja meg a végrehajtás elrendelését pusztán azon az alapon, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelmében a forintban teljesítendő tartozás összegét – a szerződésnek megfelelően – idegen pénznemben (devizában) határozza meg, és nem számítja át forintra; az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben.
Ha a végrehajtási kérelem a forintban teljesítendő tartozás összegét – a szerződésnek megfelelően – idegen pénznemben (devizában) határozza meg, de semmilyen módon nem utal arra, hogy a kifizetés pénzneme forint, a végrehajtási záradék kérelemtől eltérő kiállításának [Vht. 20. § (2) bekezdés, Vht. 19. § (2) bekezdés] van helye annyiban, hogy a végrehajtható okiratban fel kell tüntetni a kifizetés pénznemét is. Ha a közjegyző e helyett a végrehajtási záradék kiállítását megtagadja [Vht. 19. § (1) bekezdés], az ilyen tartalmú, fellebbezéssel támadott végzést a bíróság nem hagyhatja helyben, hanem annak hatályon kívül helyezése mellett a közjegyzőt új eljárásra kell utasítania.
[Vht. 19. § 20. §]

CKOT2012.10.18:13. A szünetelő végrehajtási eljárásba nem lehet bekapcsolódni
A Tanácskozás résztvevőinek többsége egyetértett abban, hogy a szünetelő végrehajtási eljárásba nem lehet bekapcsolódni, ezért ha a zálogjogosult végrehajtásba való bekapcsolódása iránti kérelmének előterjesztésekor vagy azt követően a végrehajtás szünetel, akkor az annak tárgyában való eljárást a szünetelés befejeződéséig fel kell függeszteni.
[Vht. 52. §, 114/A. §]