Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének Állásfoglalásai

A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete (CKOT) a bíróságok évente két alkalommal ülésező szakmai testülete, amelyen a Kúria, az ítélőtáblák, a törvényszékek és a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumok kollégiumvezetői vesznek részt. Az értekezlet által elfogadott állásfoglalások a bíróságokra nem kötelezőek, kizárólag a jogszabály értelmezéséhez nyújtanak szakmai iránymutatást.

Az új Pp.-hez kapcsolódó szakmai állásfoglalások külön kötetben is elérhetőek. „Az új Pp. és a kapcsolódó iránymutatások” című könyv egységes szerkezetben tartalmazza a jogszabályhoz kapcsolódó valamennyi elvi iránymutatást, illetve a szakmai testületek által közzétett állásfoglalásokat is.

A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2012. február 22-24-én megtartott ülésén elfogadott állásfoglalások

CKOT2012.02.22:14. A közös költség megfizetésének érvényesítése a társasházi külön tulajdon haszonélvezőjével szemben 
A társasházi külön tulajdon haszonélvezője a közös költség megfizetéséért – a szervezeti és működési szabályzat eltérő rendelkezése hiányában – a társasházzal szemben nem felel, a helytállásra köteles tulajdonos azonban a Ptk. 159. § (1) bekezdése alapján megtérítési igényt érvényesíthet a haszonélvezővel szemben az általa megfizetett közös költség tekintetében.
[Tht. 24. §, 1959-es Ptk. 159. § (1) bekezdés]

CKOT2012.02.22:13. Az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatok elvégzése a társasház hozzájárulása nélkül
Ha az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatok elvégzése tárgyában a társasház közgyűlése a tulajdonostárs kezdeményezésére sem dönt vagy elutasító határozatot hoz, akkor a tulajdonostárs a Ptk. 142. §-a alapján jogosult e munkálatok elvégzésére, és a társasházzal szemben érvényesítheti annak költségeit.
[1959-es Ptk. 142. §, Tht. 3. §]

CKOT2012.02.22:12. A társasház-közösség kártérítési felelőssége
A társasházi közös tulajdonnal kapcsolatos jogok gyakorlása, illetve kötelezettségek teljesítése révén – különösen a karbantartási kötelezettség elmulasztása miatt vagy az üzemeltetés körében – harmadik személynek okozott károk megtérítése iránti igényeket közvetlenül a társasházközösséggel szemben lehet érvényesíteni. A kár megtérítése iránti kötelezettség ugyanis a 2003. évi CXXXIII. tv. (Tht.) 3. § (3) bekezdése szerint a közösség egészét terhelő kötelezettség, amelynek teljesítéséért a tulajdonostársak az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint felelnek. A társasházi közös tulajdonban okozott kár megtérítése iránti igényt a Tht. 3. § (1) bekezdése alapján közvetlenül a társasházközösség érvényesítheti.
[Tht. 3. § (1) bekezdés]

CKOT2012.02.22:11. Azon kívül, hogy a hiba nem volt felismerhető, más körülmények is előidézhetik az elévülés nyugvását. Ha egyidejűleg, de legalábbis tartalmilag és időben szorosan összekapcsolódva több igényérvényesítést akadályozó körülmény áll fenn, az elévülés mindaddig nyugszik, ameddig az igényérvényesítés utolsó akadálya is el nem hárul. Ha azonban az elévülés nyugvását korábban előidéző okoktól elkülönülten, önállóan jelentkezik a Ptk. 326. § (2) bekezdés szerinti határidőkön belül olyan körülmény, amely egyébként jellegénél fogva alkalmas lenne arra, hogy az igényérvényesítés akadályát képezze, ez – e határidők jogvesztő jellege folytán – már nem eredményezheti az elévülés újabb nyugvását.
[1959-es Ptk. 308. §, 326. §]

CKOT2012.02.22:10. Az elévülés nyugvása megszűntét eredményező hiba felismerését az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez. Az ugyanakkor, hogy konkrétan mely tények ismerete tartozik ebbe a körbe, kizárólag esetenként, az adott tényállás függvényében ítélhető meg.
[1959-es Ptk. 308. §]

CKOT2012.02.22:9. Ha a kötelezett pénzkövetelés teljesítése iránti keresetével szemben a jogosult ellenkérelmében alappal hivatkozik a Ptk. 306. § (4) bekezdése szerinti visszatartási jogára, akkor ez – az érintett körben – alaptalanná teszi a keresetet, ezért nem a per – a követelés időelőttiségre alapított – megszüntetésének [Pp. 130. § (1) bekezdés f) pont], hanem ítélettel történő, érdemi döntésnek van helye.
[1959-es Ptk. 306. § (4) bekezdés, 1952-es Pp. 130. § (1) bekezdés]

CKOT2012.02.22:8. A jogosult jogszerű elállása esetén a kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítésére főszabályként egységesen, kétoldalúan kell, hogy sor kerüljön. Nem gyakorolhatja az elállást szavatossági jogként a jogosult, ha a szolgáltatást nem hajlandó visszatéríteni. Ha azonban a jogosult a dolgot a hibás teljesítés miatt vagy a kötelezett érdekkörébe tartozó bármely más okból csak lényegesen értékcsökkent állapotban vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni, ez nem akadálya az elállási jog gyakorlásának. Az alperesnek visszajáró szolgáltatásról a bíróságnak az alperes erre irányuló ellenkérelme vagy viszontkeresete hiányában is, hivatalból kell döntenie. Az ítélet rendelkező részében az elállás jogszerűségét nem kell megállapítani, ez az indokolásra tartozó kérdés.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:7. A kijavítási költség ún. "második lépcsőbe" tartozó szavatossági jog, amely a kijavítás helyett, az árleszállítás illetve az elállás alternatívájaként választható a Ptk. 306. § (3) bekezdés szerinti feltételek megléte esetén. A jogosult jogszerűen érvényesíthet kijavítási költség megtérítése iránti igényt akkor is, ha a hibás teljesítés körülményei illetve a kötelezett magatartása miatt okkal rendül meg a bizalma abban, hogy a kötelezett a javítást az ő méltányos érdekeinek sérelme nélkül, megfelelő határidőn belül el tudja végezni. A kijavításhoz fűződő érdekmúlás bekövetkezhet akkor is, ha a kötelezett a hibát többször eredménytelenül javította.
[1959-es Ptk. 306. §, 306. § (3) bekezdés]

CKOT2012.02.22:6. A jogosult a kijavítás mellett árleszállításra is igényt tarthat, ha a hibás szolgáltatás értéke és ellenértéke közötti egyensúly csak így állítható helyre.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:5. A Ptk. 308/C. § szerinti szavatossági kifogás csak a kereseti követelés elutasítását eredményezheti, de nem vezethet a felperes marasztalására. Ebből következően a felperes pénzkövetelésével szemben beszámításra nem alkalmas kijavítás, kicserélés szavatossági jogok kifogásként nem érvényesíthetők, hanem helyettük az e szavatossági jogokhoz kapcsolódó, a Ptk. 306. § (4) bekezdése szerinti visszatartási jog érvényesíthető. [1959-es Ptk. 308/C. §, 306. §]

CKOT2012.02.22:4. Az arányossági feltétel vizsgálata a szavatossági jogok érvényesítésekor
A Ptk. 306. § (1) bekezdés a) pontjában írt az arányossági feltételnek a teljesülését a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjában és (3) bekezdésében említett szavatossági jogok közötti választás során is vizsgálni kell.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:3. Az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok érvényesítésének feltételei
Az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok érvényesítésének a Ptk. 306. § (1) bekezdés b) pontjának és (3) bekezdésének helyes értelme szerint nem szükségképpeni előfeltétele az, hogy a jogosult előzetesen eredménytelenül felhívja a kötelezettet a dolog kijavítására vagy kicserélésére. A jogosult ugyanis ilyen előzetes felhívás hiányában is bizonyíthatja, hogy a kötelezett a kijavítási vagy kicserélési kötelezettségének a Ptk. 306. § (2) bekezdésében írt feltételekkel nem tudna eleget tenni.
[1959-es Ptk. 306. §]

CKOT2012.02.22:2. A hibás teljesítés megítélésének esetei
A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás bármely okból nem alkalmas a jogosult által a szerződéssel elérni kívánt és a kötelezett tudomására hozott célnak megfelelő felhasználásra. Hibás a teljesítés akkor is, ha a szolgáltatás nem felel meg a rá vonatkozó minőségi követelmény (szabvány) előírásainak, valamint ha a kötelezett nem tesz eleget a szolgáltatáshoz kapcsolódó ún. járulékos kötelezettségeknek.
[1959-es Ptk. 305. §]

CKOT2012.02.22:1. A jogosult szerződéskötéskori magatartásának megítélése hibás teljesítés esetén
Az 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 1. pontjának helyes értelmezéséből nem következik, hogy a jogosultat a szerződéskötéskor megvizsgálási kötelezettség terhelné, csak az, hogy nem hibás a teljesítés olyan okból, amelynek teljesítéskori fennállta már a szerződéskötéskor felismerhető volt a jogosult számára.
[1959-es Ptk. 305/A. § (1) bekezdés, 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény)

A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozásának 2011. február 23-25-én megtartott ülésén elfogadott állásfoglalások

CKOT2011.02.23:23. A telekalakítás lefolytatása a jelzálogjogosult közreműködésével
A résztvevők többségi álláspontja szerint a telekalakítás lefolytatása – akár szerződésen, akár bírósági vagy más hatósági határozaton alapul – nem képzelhető el anélkül, hogy abban a jelzálogjog jogosultja ne venne részt, és a jelzálogjog sorsát ne rendeznék. Az Inytv. kizárja, hogy a jelzálogjog egy tulajdoni hányad egy részén álljon fenn, ezért ha a telekalakítás folytán olyan új telek jön létre, amely 1/1 arányban a jelzálog-kötelezett tulajdonában áll, és a jelzálogjogot erre terhelik, akkor a jelzálogjog az egész ingatlant fogja terhelni, függetlenül attól, hogy e tulajdoni hányad értéke esetleg meghaladja a korábban terhelt tulajdoni hányad értékét.
[85/2000. (XI. 8.) FVM rendelet]

CKOT2011.02.23:22. A jogtanácsosi nyilvántartás korszerűsítésének szükségességéről
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jogtanácsosok nyilvántartására vonatkozó 1983. évi joganyag elavult, a megváltozott adatok törlésére vonatkozó eljárás a gyakorlatban nem működik, ezért e tárgyban indokolt, hogy a Legfelsőbb Bíróság hívja fel a jogalkotó figyelmét a vonatkozó jogszabályok korszerűsítésének szükségességére.
[1983. évi 3. tvr.]

CKOT2011.02.23:21. Közjegyzői díj számítása egyetemleges adóstársak esetén
A résztvevők egyhangú álláspontja szerint, ha egyszerre több, egyetemleges adóstárs ellen kérik a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, a közjegyzőt az ügyérték után csak egyszer illeti meg a közjegyzői díj.

CKOT2011.02.23:20. A költségátalány mértéke a szakértői díj megállapítása körében
A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) bekezdésében meghatározottnál nagyobb mértékű költségátalányt a szakértő nem számíthat fel. Ennek indokaként elhangzott, hogy ha a 2005. évi XLVII. törvény 17. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szakértő a díját maga állapítja meg, és a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése szerint a szakértő díja munkadíjból és költségtérítésből áll, de a költségtérítés összegét – főszabályként, tekintettel az adózási szabályokra – tételesen igazolni kell. A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) bekezdése lehetőséget ad a tételes elszámolás nélkül költség-igény érvényesítésére, de csak az abban meghatározott körben. A szakértő tehát csak a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (5) bekezdése értelmében, a 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 10. § (1) bekezdésében meghatározott korlátok között igényelhet költségátalányt.
[3/1986. (II. 21.) IM rendelet 1. § (5) bekezdés, 10. §, 2005. évi XLVII. törvény 17. § (3) bekezdés]

CKOT2011.02.23:11. Részjogerő megállapításával, annak elmaradásával kapcsolatos kérdések a kisértékű perekben
A bíróság az aktanyomat megküldését követően megvizsgálja, hogy az ellentmondást határidőben terjesztették-e elő, az a jogosulttól származik-e, és az valóban ellentmondásnak tekinthető-e.
Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy az ellentmondás elkésett, nem az arra jogosulttól származik, vagy az nem hat ki valamennyi kötelezettre, akkor a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján a szükséges körben megszünteti és megállapítja, hogy a fizetési meghagyás részben – a meghatározott kötelezetteket illetően – vagy teljes egészében jogerőre emelkedett.
A jogerős végzést a bíróság megküldi a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző részére és felhívja a közjegyzőt, hogy a meghagyást a szükséges jogerősítő záradékkal lássa el az Fmhtv. 36. § (2) bekezdése szerint.
[1952-es Pp. 157. § a) pont, 387. §, Fmhtv. 36. § (2) bekezdés, 37. § (4) bekezdés]

CKOT2011.02.23:10. A tárgyaláson történő megjelenési, nyilatkozattételi kötelezettség elmulasztásával összefüggő kérdések a kisértékű perekben
A megjelenési, nyilatkozattételi kötelezettség nem önmagában, önállóan a Pp. Ötödik része speciális rendelkezéseinek rendszerében, hanem a Pp. általános rendelkezései és különös rendelkezései összekapcsolt, komplex rendszerében értelmezendő, ezért nem elegendő csupán a megjelenési (nyilatkozattételi) kötelezettség elmulasztását értékelni a jogkövetkezmény alkalmazása szempontjából. Ha a tájékoztatási kötelezettség teljesítése indokolttá teszi, a tárgyalás elhalasztása szükséges lehet e pertípus esetében is.
[1952-es Pp. 388. §]

CKOT2011.02.23:9. Költségkedvezmények és a költségek viselése fizetési meghagyásos eljárásban
A közjegyzői eljárásban a személyes költségfeljegyzési jogon kívül egyéb kedvezmény nem érvényesíthető. Ha a közjegyző a jogosultnak személyes költségfeljegyzési jogot engedélyez, e kedvezmény az Fmhtv. 48. § (2) bekezdése szerint a közjegyzői díj előlegezése, a közjegyző határozata ellen benyújtott fellebbezés illetékének, illetve ellentmondás benyújtását követően a perré alakult eljárás illetékének viselése alól mentesíti a felet. A 24/2010. (V. 7.) IRM rendelet 10. § (1) bekezdése szerint a jogosult a végrehajtási díj előlegezése alól is mentes.
A közjegyzői eljárási díjat a feleknek kell viselniük. A közjegyzői eljárási díj az eljárási költség részét képezi. Ellentmondás esetén a pervesztes felet kötelezi a bíróság a közjegyzői eljárási díj megfizetésére is.
A 24/2010. (V. 7.) IRM rendelet 1. §-a értelmében a fizetési meghagyásos eljárás során érvényesülő személyes költségfeljegyzési jog engedélyezésének feltételeire, engedélyezésére, megvonására, valamint a költségek előlegezésére, illetve az előlegezett, nem előlegezett költségek megfizetésére és behajtására a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) szabályai az irányadók. Polgári perben a bíróságot a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján változatlanul terheli tájékoztatási kötelezettség az igénybe vehető költségkedvezményekről és a pártfogó ügyvéd igénybevételének feltételeiről.
[Fmhtv. 14. §, 48. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet, 24/2010. (V. 7.) IRM rendelet 1. §, 10. §]

CKOT2011.02.23:8. A tárgyalás kitűzése fizetési meghagyásos eljárást követő perben
A Pp. 319. § (1) és a 388. § (2) bekezdésében írt határidők a jogosulti (felperesi) előkészítő irat és az aktanyomat hiánytalan beérkezésétől számítandók.
A pert meg kell szüntetni, amennyiben a felperes a közjegyzői felhívás ellenére illetéket nem rótt le. Ha nem megfelelő összegben rótta le a felperes az illetéket, hiánypótlásra kell felhívni, függetlenül attól, hogy jogi képviselővel jár-e el, vagy anélkül.
A pert meg kell szüntetni abban az esetben is, ha a felperes a közjegyző felhívására benyújtott iratában tényelőadást egyáltalán nem tesz, bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem terjeszt elő.
Nincs helye hiánypótlásnak vagy a per megszüntetésének, ha a felperes (akár személyesen, akár jogi képviselővel eljárva) az iratában tényállítást ugyan előterjeszt, de a bíróság megítélése szerint nem megfelelő körben vagy terjedelemben, mivel a Pp. 121. §-a szerinti keresetlevél előterjesztése nem követelhető meg, és általános szabályokat sem lehet felállítani arra nézve, hogy a tényelőadásnak mennyire kell részletesnek lennie.
[1952-es Pp. 319. § (1) bekezdés, 321. §, 388. § (2) bekezdés, 121. §]

CKOT2011.02.23:7. Az aktanyomat tartalma, példányszáma, kézbesítése
A közjegyzői fizetési meghagyásos eljárást követően a bírósághoz megküldött aktanyomat tartalmazza a közjegyzői eljárás teljes iratanyagát, beleértve a kézbesítésre vonatkozó dokumentumokat is. Amennyiben a megküldött aktanyomat mégsem teljes körű, a bíróság megkeresi az eljárt közjegyzőt a hiányzó iratok megküldése végett.
A közjegyzőnek az aktanyomatot egy példányban kell megküldenie a bíróság részére, függetlenül attól, hogy papír alapon, vagy elektronikusan kerül az megküldésre.
A bíróság a Pp. 319. § (1) bekezdésének 2. mondata szerinti eljárásakor értelemszerűen az aktanyomat azon iratait küldi meg az idézéssel együtt a felek részére, amelyeket a megelőző eljárásban, vagy a peres eljárásban még nem kaptak meg.
[Fmhtv. 38. §, 1952-es Pp. 319. § (1) bekezdés]

CKOT2011.02.23:6. Kezdőirat, aktanyomat megküldése kisértékű perekben
Akár az aktanyomat, akár a jogosult (felperes) beadványa érkezik előbb a bíróságra, azt kezdőiratként peres számra kell iktatni és az utóbb érkező iratot kell utóiratként kezelni. Az aktanyomat megküldésére akkor kerülhet sor, ha a közjegyzőhöz a jogosultnak kiadott értesítés átvételét igazoló tértivevény visszaérkezik, és az aktanyomat teljes körű.
[Fmhtv. 38. §]

CKOT2011.02.23:5. A kisértékű perek szabályainak alkalmazására irányuló tájékoztatás formája, tartalma, határideje, az általános tájékoztatási kötelezettség teljesítése
Kisértékű perekben, ha a felek a 103/b. mintán kaptak idézést, további tájékoztatási kötelezettség a bíróságot nem terheli arra vonatkozóan, hogy a kisértékű perek szabályai szerint jár el.
A Pp. 387. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztéséig a felek közös kérelemmel bármikor kérhetik a per általános szabályok szerinti elbírálását. Erről főszabályként a bíróságnak nincs külön tájékoztatási kötelezettsége, amennyiben azonban az ügy körülményei ezt indokolttá teszik, a bíróság e jogi lehetőségről a feleket tájékoztathatja.
Az általános szabályokra történő áttérést a bíróságnak pervezető végzéssel kell megállapítania, és az áttérés tényét célszerű feltüntetni az iratborítón, vagy a felterjesz¬tőlap megjegyzés rovatában.
Az Fmhtv. és a Pp. hatályos szabályozása alapján a kötelezett (alperes) nem hívható fel hiánypótlás keretében arra, hogy részletesen indokolja az ellentmondását. Ebből következően az indokolás hiánya miatt jogkövetkezmény nem alkalmazható. Ez azonban nem zárja ki a Pp. 124. §. (3) és 126. § (4) bekezdése szerinti eljárási cselekmények foganatosítását.
A kisértékű perekben is érvényesülnie kell a Pp. 3. § (3) bekezdésében, 7. § (1) és (2) bekezdésében, 141. § (2) és (6) bekezdésében, illetve a Pp. 163-164. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségnek, amelynek a kisértékű perek speciális eljárási szabályaival összhangban kell eleget tenni, a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK véleményének az eljárás sajátosságaihoz igazodó, megfelelő alkalmazásával. Irányadó tehát ezen eljárásokra nézve is, hogy a tájékoztatásnak a kereseti kérelemben és az ellenkérelemben közölt tények figyelembevételével, az anyagi jogi szabályok szerint releváns tényekre kell vonatkoznia, és a tájékoztatásnak megfelelően konkrétnak, az adott tényálláshoz igazodóan egyediesítettnek kell lennie. A tájékoztatást a fél részére olyan időpontban kell megadni, amikor a bizonyítandó tények köre már megállapítható, és ezáltal egyértelműen meghatározható a bizonyítási kötelezettség tartalma, terjedelme is.
Az első tárgyalásra szóló kitűző végzésben, vagy ahhoz kapcsolódóan külön iratban nyújtott – a Pp. 3. § (3) bekezdésén, illetve 141. § (2) és (6) bekezdésén alapuló – tájékoztatás az alperes érdemi ellenkérelme (a védekezése alapjául szolgáló tények, azok bizonyítékai) hiányában még nem teljes körű ahhoz hogy, az esetleges jogkövetkezmények megalapozottan levonhatók legyenek, ezért a tájékoztatásnak az első tárgyaláson kell megtörténnie.
Nem sérti a Pp. 390. § (2) bekezdésének rendelkezését, ha a Pp. Ötödik része speciális rendelkezéseinek és az 1/2009. (VI. 24.) PK véleménynek megfelelő tájékoztatásra tekintettel előterjesztett, a jóhiszemű és célszerű pervitel szempontjából indokolt bizonyítási indítványok alapján szükséges a kisértékű perben a folytatólagos tárgyalás elhalasztása. A folytatólagos tárgyalás Pp. 391. §-ban írt határidőn túli kitűzése indokairól a bíróságnak formálisan nem kell tájékoztatást adnia a felek részére.
[1952-es Pp. 3. § (3) bekezdés, 7. § (1)-(2) bekezdés, 141. §, 387. § (4) bekezdés, 390. § (2) bekezdés, 391. §, 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény]

CKOT2011.02.23:4. A kisértékű követelés közvetlenül bíróság előtti érvényesíthetősége
A Pp. 24. és 25. §-a szerint számított, kizárólag pénz fizetésére irányuló, nem munkaviszonyból eredő, 1 millió Ft-ot meg nem haladó lejárt követelés fizetési meghagyásos eljárás lefolytatása nélkül közvetlenül keresetlevéllel a bíróság előtt érvényesíthető, ha a felperes a keresetlevélhez csatolt okiratokkal valószínűsíti, hogy az alperesnek nincs ismert belföldi idézési címe (székhelye, lakóhelye, vagy tartózkodási helye). A bíróság előtt történő igényérvényesítésnek további feltétele, hogy az alperesnek címzett fizetési felszólítást tartalmazó küldemény visszaérkezése, valamint a tudakozó általi közlés időpontja és a keresetlevél benyújtása között csak ésszerű idő teljen el. Amennyiben a felperes a keresetlevélhez az alperes ismert belföldi idézési címének hiányát valószínűsítő okiratokat nem csatolja, a bíróság rövid határidő tűzése mellett hiánypótlásra hívja fel a keresetlevél Pp. 130. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti okból való elutasítására, mint jogkövetkezményre való figyelmeztetéssel. A cégnyilvántartásból megismerhető adatok kapcsán hiánypótlás elrendelésének nincs helye. [1952-es Pp. 24. §, 25. §, 130. § (1) bekezdés c) pont, Fmhtv. 3. §]

CKOT2011.02.23:3. Miként hat ki a Ptk. 203. §-ára alapított igényérvényesítés a felszámolás, illetve a Cstv. 40. §-ára alapított per megindítása?
Az egyik álláspont szerint a felszámolási eljárás megindításának csak annyiban van jelentősége, hogy ha a hitelező nem jelenti be követelését a felszámolási eljárásban az erre nyitvaálló jogvesztő határidőn belül, akkor igénye elenyészik, ezért a Ptk. 203. §-ára alapított igénye is alapját veszti. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a korábban megindított, a Ptk. 203. §-ára alapított pert – a Cstv. 38. § (2) bekezdése szerint – kell folytatni, hanem újabb pert is lehet indítani, hiszen a Cstv. 38. § (3) bekezdése csak a felszámolási vagyon terhére nem enged igényérvényesítést a felszámolási eljáráson kívül, az elvont fedezet azonban már kikerült a felszámolási vagyonból, ezért annak vonatkozásában a korlátozás nem érvényesül. Elhangzott az is, hogy ha a Cstv. 40. §-ára alapított pert megindítják, akkor ez a fedezetelvonás szempontjából előkérdésnek minősül, és a Ptk. 203. §-ára alapított pert fel kell függeszteni, hiszen ha a Cstv. 40. §-ára alapított per eredményre vezet, a vitatott vagyontárgy visszakerül a felszámolási vagyonba. A másik álláspont szerint a felszámolási eljárás elrendelését követően csak a Cstv. 40. §-a alapján lehet a szerződés fedezetelvonó jellegét megállapítani, és az abból adódó jogkövetkezményeket alkalmazni. Ellenkező esetben a külön pert megindító hitelező a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezők elől el tudná vonni a fedezetet, mert követelését a kielégítési sorrend figyelembevétele nélkül, akár teljes egészében is kielégíthetné. Ennek kapcsán többen felhívták a figyelmet arra, hogy a Ptk. 203. §-a alapján megindított perben az adós is perben áll, ezért az adós képviselőjeként eljáró felszámolónak az előző értelmezés esetén is mindig lehetősége van a Cstv. 40. §-a szerinti per megindításával az eljárás folytatását megakasztani, és a fedezetet a felszámolási vagyonba visszajuttatni.
[1959-es Ptk. 203. §, Cstv. 38. §, 40. §]

CKOT2011.02.23:2. A fedezetelvonó szerződés és a színlelt szerződés viszonya
Az egyik álláspont szerint, ha a fél fedezetelvonásra hivatkozik, a szerződés színleltségből adódó semmisségét nem lehet sem hivatalból, sem a fél kérelmére vizsgálni, mert a különös jogszabály alkalmazhatósága kizárja az általános szabály alkalmazhatóságát. A másik álláspont szerint - a 2/2010. PK. véleménnyel összhangban - az érvénytelenség vizsgálata megelőzi a fedezetlevonó jelleg vizsgálatát, és a semmisséget akkor is meg kell állapítani, ha arra a fél esetleg nem is hivatkozik. A harmadik álláspont szerint a fedezetelvonó jelleg mellett is van ugyan lehetőség arra, hogy a szerződésben nem részes, harmadik személy a szerződés színleltségből adódó semmisségére hivatkozzék, azonban ha a fedezetelvonás megállapítható, nem fűződik jogi érdeke az érvénytelenség megállapításához, ezért az érvénytelenség megállapítása iránti keresetét a perbeli legitimáció hiányában el kell utasítani. Ennek kapcsán elhangzott, hogy a felek sok esetben csak a perfeljegyzés érdekében hivatkoznak az érvénytelenségi jogcímre a fedezetelvonás eseteiben is. Ezen igény tekintetében megoldást jelenthetne a biztosítási intézkedés elrendelésére alapot adó esetkör kiterjesztése.
[1959-es Ptk. 203. §, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény]

CKOT2011.02.23:1. A fedezetelvonó szerződés jogalkalmazási kérdései
Egyetértés alakult ki abban, hogy a fedezetelvonó szerződés megkötésekor még nem kell az igény állapotában lennie annak a követelésnek, amelynek a kielégítési alapját a szerződés elvonja, de a Ptk. 203. §-ára alapított kereset megindításakor már igen. A Ptk. 203. §-ára alapított kereset a fedezetelvonó szerződés alapján jogot szerzővel szemben marasztalási kereset, amelyben a kielégítés tűrésére kötelezi a bíróság; a marasztaló rendelkezésben pontosan meg kell jelölni azt a követelést, amelynek kielégítését tűrni köteles. Vita alakult ki a tekintetben, hogy a másik féllel szemben szükséges-e marasztalási keresetet előterjeszteni a követelés teljesítése iránt; a többségi álláspont szerint erre nincs szükség, de a felperes nincs elzárva ettől a lehetőségtől. Arra sincs szükség, hogy a jogosult egy előzményi perben a főadóssal szemben marasztalási keresetet terjesszen elő; a Ptk. 203. §-a alapján megindított perben ugyanis meg lehet állapítani a főadóssal szembeni igény fennálltát. Vita alakult ki atekintetben is, hogy milyen jellegű követelést lehet a Ptk. 203. §-a szerint érvényesíteni. A kisebbségi álláspont szerint bármely igényt, így dolog kiadása vagy tulajdonjog bejegyzése iránti igényt is, míg a többségi álláspont szerint kizárólag pénzkövetelés iránti igényt, hiszen a jogosult a fedezetelvonó szerződés alapján szerzőtől nem a szerződésben kikötött szolgáltatásra, hanem csak annak fedezetére tarthat igényt.
A fedezetelvonás fogalma kapcsán élénk vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy egy visszterhes, nem feltűnően értékaránytalan szerződés teljesítése is megvalósíthatja-e a fedezetelvonást, ha az így szerzett ellenszolgáltatást a főadós nem az adott tartozás kiegyenlítésére fordítja. Az egyik álláspont szerint – ha a törvény a hitelezők között nem állít fel kielégítési sorrendet, mint például a felszámolási eljárásban – akkor az adós szabadon dönti el, hogy hitelezői közül kinek, illetve milyen sorrendben teljesít, ezért ez fedezetelvonásnak nem minősíthető. A másik álláspont szerint ez a magatartás megvalósíthatja a fedezetelvonást, hiszen ellenkező értelmezés mellett a rosszhiszemű szerző fél és a főadós – egy másik hitelezővel összefogva - kijátszhatják a jogosultat. Abban ugyanakkor egyetértés mutatkozott, hogy a fedezetelvonó szerződések láncolatot is alkothatnak, és a jogkövetkezmények – ha a Ptk. 203. §-ában meghatározott feltételek a láncolatot alkotó többi szerződés tekintetében is fennállnak – nem csupán a főadóssal közvetlenül szerződő fél viszonylatában, hanem minden későbbi származékos jogszerzővel szemben is érvényesíthetők. Volt olyan álláspont is, hogy ha a fedezetelvonó szerződésre alapítottan szerző fél az általa elvont fedezettől rosszhiszeműen esik el, a kártérítés általános szabályai szerint a fedezet erejéig teljes vagyonával felel, ha vele szemben az igényérvényesítésnek a Ptk. 203. §-ában meghatározott feltételei fennálltak.
[1959-es Ptk. 203. §]

Oldalak