Munkaügyek

A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az ítéleti érvelés szerint az M. Zrt. nem folytat az E. Kft.-vel azonos bányászati tevékenységet, ezért az általa közölt adatok nem relevánsak, a V. Zrt. pedig a felperes E. Kft.-nél fennállt munkakörére vonatkozó, felszíni művezetői átlagkereseti adatot közölni nem tudott. A 23/1991. (II.9.) Kormányrendelet (Krm.) 5.

A felperes szolgálati nyugdíj jogosultsága megállapítása és szolgálati nyugdíj folyósítása ügyében benyújtott kérelmét I. rendű alperes jogelődje elutasította. A határozat indokolásában megállapította, hogy tévesen került kiállításra az a szolgálati idő igazolás, amely a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából szolgálati viszonya kezdő időpontját 1977. május 6. napjában állapította meg, ezért a 41319-5/2008. VPOP V. számon kiadott igazolást visszavonta.

A felperes adóügyi ellenőr munkakörben fennállt közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2011. február 7-én kelt felmentéssel – indokolás nélkül – megszüntette az ügyben irányadó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. § (1) bekezdés alapján.

A felperes a módosított keresetében a felmentés jogellenességére, rendeltetésellenességére, és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére hivatkozással az alperesnek átalánykártérítésben és perköltségben marasztalását kérte.

Az irányadó tényállás szerint a felperes  köztisztviselőként létesített jogviszonyt az alperesnél.  Jogszabályi rendelkezés alapján 2010. július 6-ával a köztisztviselői jogviszonya kormánytisztviselőire módosult a feladatköre, besorolása, illetménye, kinevezése változatlanul hagyása mellett. A felperes 2010. augusztus 25-én betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, de tovább végezte a munkáját. 2011. február 28-án indokolás nélkül 2 havi felmentési idővel 2011. április 28-ai időponttal szüntették meg a kormánytisztviselői jogviszonyát.

A felperesek marketingkommunikációs menedzser munkakörben  álltak az alperes alkalmazásában. Mindkét felperes feladata volt, hogy az értékesítési igazgatóság, illetve a kommunikációs menedzserek által leadott igényeket összesítse, és ezeket továbbítsa, egy Excel táblázat alapján pedig az úgynevezett SRM igénylapokon töltötték ki. A kampányok indulásának általában hónapra, napra, órára pontosan meghatározott dátuma volt, amelyet szigorúan be kellett tartani, és ügyelni kellett, hogy az ne jusson a versenytársak tudomására.

Az alperes a 2014. szeptember 8-án kelt határozatával – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 53. § (1) bekezdés b) pontja és 47. § (2) bekezdése alapján – elutasította azt az özvegyi nyugdíj iránti igénybejelentést, amelyet az 1952. augusztus 9-én született felperes a 2001. február 5-én elhunyt élettársa jogán – a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésére hivatkozva – terjesztett elő. A határozat indokolása szerint a felperes özvegyi nyugdíjban korábban 2002.

A felperes közalkalmazott gazdasági igazgatói megbízását a kinevezési jogkört gyakorló visszavonta, majd ezt követően a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított vele szemben. A fegyelmi eljárás kezdeményezését azzal indokolta, hogy az intézménynél a fenntartó által elrendelt megbízhatósági ellenőrzés nagy összegű hiányt tárt fel, továbbá a felperes az alperes nevében több gazdasági társasággal olyan szerződést kötött, amelyből az intézménynek kára származott.

Mfv.II.10.267/2015.

Az I.-III. rendű felperesek hivatásos szolgálati viszonyban  teljesítettek szolgálatot.
Az alperes rendőr-főkapitányság  az állománytáblában ügyeletes beosztást nem rendszeresített. Az ügyeletesi szolgálatot a hivatásos állomány nem ügyeletes beosztású tagjai, határrendészek, főhatárrendészek látták el írásbeli szolgálati beosztás és szolgálati vezénylés alapján.

Mfv.II.10.253/2015.

A felperes kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2010. november 1-jei hatállyal indokolás nélküli felmentéssel 2010. augusztus 27-én kelt és 2010. augusztus 30-án közölt határozatával megszüntette.

A felperes keresetében a felmentése jogellenességének megállapításával átalánykártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését, valamint igényt tartott cafeteria juttatásra is.