Mfv.II.10.267/2015.
Az I.-III. rendű felperesek hivatásos szolgálati viszonyban teljesítettek szolgálatot.
Az alperes rendőr-főkapitányság az állománytáblában ügyeletes beosztást nem rendszeresített. Az ügyeletesi szolgálatot a hivatásos állomány nem ügyeletes beosztású tagjai, határrendészek, főhatárrendészek látták el írásbeli szolgálati beosztás és szolgálati vezénylés alapján.
A felperesek 2008. január 1-től 2013. szeptember 30-a közötti időszakban az eredeti beosztásukhoz tartozó szolgálati feladatok ellátása helyett főleg átkelőhely ügyeletesi, ügyeletesi, illetve ügyeletes helyettesi feladatokat láttak el, amelyért az alperes a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996.(VIII.31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) 39. §-a alapján ügyeleti pótlékot fizetett a részükre.
A felperesek szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben 2008. január 1-től 2013. szeptember 30-ig terjedő időre az ügyeleti szolgálatok ellátása után elsődlegesen a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (3) bekezdése alapján illetmény-különbözet, másodlagosan a Hszt. 50. § (4) bekezdése alapján megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperesek elsődleges keresetének helyt adva kötelezte az alperest elmaradt illetmény-különbözet megfizetésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes által a felperesek javára fizetendő elmaradt illetmény-különbözet összegét leszállította.
A törvényszék megítélése szerint helytállóan utalt az alperes fellebbezésében arra, hogy a felperesek esetenként láttak el átkelőhely ügyeletesi tevékenységet, melynek ellentételezéseként ügyeleti pótlékot fizetett a részükre. A felperesek megbízási díjra nem jogosultak, mert a szolgálati feladatukba tartozó tevékenységet láttak el, alaptalanul hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy nem vehető figyelembe a felperesek követelésével szemben az alperes által ügyeleti pótlék, valamint határrendészeti pótlék címén kifizetett összeg.
A törvényszék megítélése szerint a felperesek követelése alapos volt annyiban, hogy ha az alperes eleve a II/IV. fokozatba sorolja őket és ennek alapján végzik az ügyeleti tevékenységet, magasabb illetményben részesültek volna.
A felperesek felülvizsgálati kerelme folytán eljárt Kúria a jogkérdést illetően a következők szerint foglalt állást:
Amennyiben a perbeni esetben nem valósult volna meg a határrendész (főhatárrendész) szolgálati beosztáshoz nem tartozó ügyeletesi feladatkör ellátása, megalapozatlan lenne a felperesek Hszt. 50. § (3) bekezdésére alapított igénye is. Nem a díjazás elnevezésének (illetmény-különbözet, megbízási díj) van jelentősége, hanem annak, hogy amennyiben a díjazás törvényi feltétele fennáll, annak számítását az határozza meg, hogy a megbízott mentesült-e az eredeti beosztása alól a megbízással betöltött beosztás ellátásakor, vagy az eredeti beosztásának ellátása mellett végzett többletszolgálatot. Amennyiben mentesült, akkor a díjazása nem lehet kevesebb, mint a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény. Abban az esetben azonban, amikor a beosztás szerinti illetmény azonos a megbízással betöltött beosztás szerinti illetménnyel, a tényleges többletszolgálat ellátása ad alapot a díjazásra. Az irányadó tényállás szerint pedig a felperesek az eredeti beosztás ellátása alól mentesültek az ügyeletes beosztáshoz tartozó szolgálati feladat ellátásakor.
Az alperes felülvizsgálati kérelme hiányában csupán az képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát, hogy a megbízás törvényi feltételének megállapítása mellett az elsőfokú bíróság által elszámolt, illetmény-különbözet jogcímén megítélt díjazás összegét érintheti-e a kifizetett ügyeleti pótlék és egyéb, ügyeletesi beosztás esetén egyébként nem járó, de a felperesek részére ténylegesen kifizetett pótlék összege, van-e eljárásjogi akadálya annak, hogy ezek a kifizetések a felperesek igényének elbírálásakor figyelmen kívül maradjanak.
Nem vitathatóan a perben a Ptk. irányadó §-ára utalással az alperes beszámítási kifogással élt, azonban tartalmilag az ellenkérelmében másodlagosan mindvégig arra hivatkozott, hogy jogszabálysértő ugyanazt a tevékenységet két jogcímen díjazni.
Minthogy az eljárt bíróságok megalapozottnak fogadták el a felperesek igényét a megbízással betöltött magasabb beosztás szerinti illetményre, amely a perbeli esetben ténylegesen a „megbízás” díjazása, ezért az ügyeleti pótlék megfizetésével ez a díjazás részben más módon megfizetésre került a felperesek részére. Ezért annak összegét a másodfokú bíróság helyesen számolta be, mert az ügyeleti pótlék fizetése mellett a Kormányrendelet kifejezett rendelkezése szerint is más címen ugyanazon szolgálatért díjazás nem jár, ezért más jogcímen érvényesített igény esetén annak összege nem hagyható figyelmen kívül.
Eltérő megítélés alá esik a felperesek részére a perbeli időszakban a Kormányrendelet 38/A. §-a alapján kifizetett határrendészeti pótlék összege, melyre a felperesek a kinevezés szerinti eredeti beosztásuk alapján váltak jogosulttá az ügyeletesi szolgálatteljesítési feladatok ellátása ellenére.
Budapest, 2015. november 4.
A Kúria Sajtótitkársága