A felperes szolgálati nyugdíj jogosultsága megállapítása és szolgálati nyugdíj folyósítása ügyében benyújtott kérelmét I. rendű alperes jogelődje elutasította. A határozat indokolásában megállapította, hogy tévesen került kiállításra az a szolgálati idő igazolás, amely a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából szolgálati viszonya kezdő időpontját 1977. május 6. napjában állapította meg, ezért a 41319-5/2008. VPOP V. számon kiadott igazolást visszavonta.
A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság által felhívott jogszabályokból nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy az I. rendű alperes jogelődjének határozata kizárólag társadalombiztosítási határozat. Azt, hogy a felperesi kérelmet társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti kérelemnek vagy munkáltatói határozat elleni munkajogi igénynek kell-e tekinteni, az érvényesített igény határozza meg és nem az, hogy a felperes miként kéri elbírálni az igényét. A munkaügyi bíróság téves álláspontra helyezkedett, amikor a felperes kérését elfogadva, társadalombiztosítási határozatként értékelte és eszerint bírálta el az I. rendű alperes jogelődjének határozatát.
A szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati időt a Hszt. 326/A. §-a alapján kell megállapítani, amely a munkáltató és nem a nyugdíjmegállapító szerv feladata. A munkaügyi bíróság jogsértően járt el, amikor a határozatot közigazgatási határozatként bírálta el és annak egyes részeit hatályon kívül helyezte, amelyre nincs lehetősége. A munkaügyi bíróság – téves jogi álláspontja miatt – nem vizsgálta érdemben az I. rendű alperes határozatának hatályon kívül helyezésére irányuló felperesi kérelmet, valamint az I. rendű alperes elévüléssel kapcsolatos kifogását.
Mindezek alapján a Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletének I. rendű alperesre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával.
A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme tekintetében a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy 2011. január 1-től február 28-ig terjedő időszakban az alperes hivatásos állományú tagjainak nyugdíj megállapítására vonatkozó szabályait jogszabály nem rendezte.
A felperes azt követően, hogy az I. rendű alperes meghozta határozatát beadványában új határozat meghozatalát kérte, ezzel egyidejűleg az I. rendű alperes jogutódja határozata ellen kereseti kérelmet terjesztett elő. 2011. március 1. napjától a II. rendű alperes járt el nyugdíjmegállapító szervként, ezért a I. rendű alperes hatáskörének hiányát megállapítva felperes újabb kérelmét a II. rendű alperesnek megküldte. II. rendű alperes jogsértés nélkül járt el, amikor a felperes kérelmét új igényként elbírálva hozta meg az első-, és a másodfokú határozatát.
A munkaügyi bíróság elfogadta, hogy a felperes rendelkezett 25 év szolgálati jogviszonnyal, és ez alapján jogosulttá vált szolgálati nyugdíjra, mivel a Hszt. 326/A. §-ában rögzített feltételek teljesedésbe mentek, figyelemmel arra, hogy 2008. október 14-én a felperes szakközépiskolai idő elismerésére irányuló kérelmét benyújtotta és a jogelőd munkáltató a 2008. október 20. napján kelt határozatában a kért időt a felperes szolgálati idejébe beszámította, így a felperes nyugdíjra való jogosultsága szempontjából jogviszonyának kezdő időpontja 1977. május 6. napja.
A Kúria kiemelte, hogy a munkáltató és nem a nyugdíjmegállapító szerv feladata annak megállapítása, hogy a Hszt. 326/A. §-a alapján a felperes szolgálati idejébe a szakközépiskolai idő beszámítható-e a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából. A tényállás felderítési kötelezettség körében II. rendű alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a szakközépiskolai tanulmányi idő elismerésére a munkáltató volt jogosult. A 21/2011. (III.2.) Korm. rendelet alapján az állományilletékes parancsnok a nyugdíjmegállapító szervnek megküldte a szolgálati időről szóló igazolást, amely szerint a felperes 25 év szolgálati idővel nem rendelkezett. A II. rendű alperes a munkáltatói igazolásban foglaltak jogszerűségét nem vizsgálhatta, kizárólag azt, hogy a munkáltatói igazolás szerint a felperes rendelkezett-e 25 év szolgálati idővel. A II. rendű alperes a munkáltatói igazolás alapján jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes szolgálati nyugdíj megállapítására irányuló kérelmét. A munkaügyi bíróság II. rendű alperes vonatkozásában az elévülésre vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésével állapította meg, hogy a szolgálati nyugdíjra való jogosultság nem évül el.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletének II. rendű alperesre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Budapest, 2015.október 10.
A Kúria Sajtótitkársága