Munkaügyek

A sz-i nemzeti olajtársaság a S.A. pályázatot hirdetett a K. Gázüzem kockázatalapú ellenőrzésére. Az alperes is pályázott erre a munkára. A felperes 2009. április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában olaj- és gázipari nemzetközi koordinátor üzletkötő munkakörben. A fenti pályázathoz kapcsolódóan neki kellett felvennie a szakértőkkel a kapcsolatot. A végleges ajánlat szerint a v-i székhelyű, R. társaságból E.J., M.P. és C.E. működött volna közre szakértőként (alvállalkozóként) a teljesítésben. A pályázatot 2012.

A felperes közszolgálati jogviszonyát 2011. március 31-én az alperes indokolás nélküli felmentéssel szüntette meg az 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel. A felmentés közlését követően Magyarország Alkotmánybírósága 29/2011. (IV.7.) AB határozatával megállapította a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CLXXIV. törvény 1. §-ával megállapított 17.

Az alperes jogelődje a 2011. április 18-án kelt a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára alapított indokolás nélküli felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát.

A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzésével elmaradt illetménye és cafeteria juttatása, valamint 9 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

A felperesek az A. oroszországi gyárában végeztek munkát kiküldetésben. Az alperes az I.r. felperes munkaviszonyát 2007. november 23-án, a II.r. felperesét 2007. november 26-án szüntette meg rendkívüli felmondással.

A felperes 2010. évtől állt az alperes alkalmazásában hivatásos labdarúgóként. A 2013. július 1-jétől 2014. június 30-áig szóló munkaszerződése szerint a munkabére bruttó 1.197.400 forint volt havonta, melyet minden hónapot követő hónap 15-éig kellett a munkáltatónak kifizetnie. 2013. novemberétől az esedékes munkabért az alperes késve, a felperes által közölt azonnali hatályú felmondást követően 2014. január 23-án részben, a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegeben fizette meg.

A hivatásos szolgálati viszonyban állt felperes jogviszonyát az alperes a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 56. § (2) bekezdés b) pontja és ba) alpontja alapján – hivatásos szolgálatra alkalmatlansága, nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményeinek – alapján felmentési idő nélkül megszüntette.

A felperes munkáltató munkavállalója halálos kimenetelű munkabalesetet szenvedett, melyről a felperes  a munkabaleseti jegyzőkönyv 90. és 92. kódnégyzetét 8. kóddal töltötte ki.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a munkaügyi bíróság ítéletével elrendelt új eljárásban határozatot hozott, amelyben a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozatát megváltoztatva, a felperes részére 2010. június 3-tól kezdődően havi 97.495 Ft rokkantsági nyugdíjat állapított meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdése alapján.

Az alperes a 2014. július 21-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-től rokkantsági ellátásként folyósított ellátást 2014. szeptember 30. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2014. október 1. napjától kezdődően 114.755 Ft összegű rokkantsági ellátást állapított meg. Határozatában rögzítette, hogy a felperes 49%-os egészségi állapotát és C2 minősítési kategóriába tartozását a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. május 29-én kelt 7.M.436/2013/10. számú ítélete alapján állapította meg.

Az alperes a 2013. július 10-én kelt fizetési meghagyással – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alkalmazásával – kötelezte a felperest. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a balesetet kizárólag a sérült munkavédelmi szabályszegései okozták, elutasította. A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54.