Az irányadó tényállás szerint a felperes köztisztviselőként létesített jogviszonyt az alperesnél. Jogszabályi rendelkezés alapján 2010. július 6-ával a köztisztviselői jogviszonya kormánytisztviselőire módosult a feladatköre, besorolása, illetménye, kinevezése változatlanul hagyása mellett. A felperes 2010. augusztus 25-én betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt, de tovább végezte a munkáját. 2011. február 28-án indokolás nélkül 2 havi felmentési idővel 2011. április 28-ai időponttal szüntették meg a kormánytisztviselői jogviszonyát.
A felperes keresete az alperes által közölt felmentés jogellenességének megállapítására és jubileumi jutalom megfizetésére irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a felmentés jogellenessége és a perköltség vonatkozásában az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
E fenti rendelkezések alapján a Kúria a Pp. 238. §-ára, a 2005. évi LV. törvény 13. § (1) bekezdésére történő hivatkozást jogi érvelés hiányában, míg a jubileumi jutalommal kapcsolatos kérelmet a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában nem vonhatta vizsgálódási körébe.
A felperes megalapozatlanul hivatkozott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására az általa előadott alkotmányjogi összefüggések ellenére is. A törvényszék a bírói gyakorlatnak megfelelően értelmezte az Alkotmánybíróság 8/2011. (II.18.) AB határozatát (Mfv.I.10.081/2014/5.), és vonta le azon helyes jogkövetkeztetését, hogy a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetése önmagában nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe.
A másodfokú bíróság helyes érvelése alapján tehát az Alkotmányban foglalt elveknek megfelelő rendelkezések meghozataláig az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazhatóságának idejét az Alkotmánybíróság kiterjesztette. Ezért nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe az alkotmányellenesnek nyilvánított, de még hatályos törvényi rendelkezésre alapított felmentés, hiszen az Alkotmánybíróságnak a döntése meghozatalakor az is célja volt, hogy a jogviszony egyoldalú megszüntetése ne maradjon szabályozatlanul.
Arra helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben a felperes, hogy az Ebktv. 19. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett. Az Ebktv. 8. § o) pontjában hivatkozott védett tulajdonságnak a jogsérelem időpontjában való fennállását (55. életév betöltése), és a jogsérelem bekövetkezését(kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése) valószínűsítette.
Alaptalan azonban az érvelése, miszerint az alperes a 19. § (2) bekezdésében, valamint a 7. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem bizonyította.
A felperes az Ebktv. 8. § o. pont szerinti összehasonlítható helyzetben lévő csoportnak az Elemzési, Orvosszakértői és Szakmai Főosztályon foglalkoztatott ügyintézőket jelölte meg – helyesen. Állítása szerint ugyanis az életkora miatt velük szemben részesült kedvezőtlenebb bánásmódban tekintettel arra, hogy az ő jogviszonyát szüntették meg. Az alperes azonban G.J. tanúvallomásával igazolta a jogviszony megszüntetéssel érintettek kiválasztásának szempontjait: az orvosi végzettség, az orvos szakmai nyelvismeret, megélhetés biztosítottsága. Ez utóbbi körbe vont értékelési szempontként hivatkozott a tanú a nyugdíjjogosultságra. A kiválasztási szempontoknak megfelelő eljárást igazolja B. G. rokkantsági nyugdíjas ügyintéző jogviszonyának a megszüntetése is, ahol e szempontokat a jogviszony megszüntetésekor a felpereshez hasonlóan figyelembe vették. Alaptalan a felperes hivatkozása, miszerint a nyugdíjra jogosultság értékelésével a munkáltató az életkor miatti hátrányos megkülönböztetés alkalmazását elismerte. A nyugdíjra jogosultság ugyanis nem az életkorra tekintettel, hanem a felperes kormánytisztviselő jövőbeni megélhetése biztosítottsága szempontjából volt értékelve az alperes részéről.
A Kúria a fentiek alapján a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés szerint – az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó indokbeli módosítással- hatályában fenntartotta.
Budapest, 2015. november 5.
A Kúria Sajtótitkársága