Munkaügyek

Az irányadó tényállás szerint a felperes alperesnél gépkocsivezetőként állt munkaviszonyban, tartálykocsit 2004 óta vezetett. A felperes indokolatlan technikai műveletet gyakorolt huzamosabb ideje, amikor a cukor lefejtése során a nyomás alatt lévő tartálykocsi tetejére felmenve, kézzel ellenőrizte a fedlapoknál a cukor, illetve a sűrített levegő szivárgását. Az alperes 2006. november 30-án munkahelyi kockázatértékelést végzett, amely szerint levegőszivárgás észlelésekor kizárólag nyomásmentesítés után lehet a hibaelhárítást elkezdeni. A felperes 2007.

A felperes a keresetében a munkáltatói jogellenes felmentésre figyelemmel 12 havi illetményének megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint a felmentés nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, továbbá annak indoka nem valós és nem okszerű. A munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, illetve rendeltetésellenes joggyakorlást valósított meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A felperes 2009. szeptember 17-étől állt az alperes alkalmazásában irodai asszisztensként. 2012. október 9-én a munkáltatói jogkörgyakorló vezérigazgató közölte vele, hogy a munkaviszonyát rendes felmondással kívánja megszüntetni. A felperes ekkor előadta, hogy várandós, majd visszament a munkahelyére, a vezérigazgató pedig jogi tanácsot kért. Miután a jogász közölte, hogy a munkaviszony megszüntetésnek nincs akadálya, a munkavállaló a felmondást aláírta.

A felperes 1996. június 1-jétől határozatlan időtartamú köztisztviselői, majd kormánytisztviselői jogviszonyban állt az alperesnél. Kormánytisztviselői jogviszonyát a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan 2011. február 13-ai hatállyal megszüntették.

A felperes a keresetében a kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte továbbfoglalkoztatása mellőzésével elmaradt illetménye, 12 havi kárátalány és perköltség megfizetésével.

A felperes keresete az általa közölt munkavállalói rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására, az alperes viszontkeresete a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2011. január 12-ei rendkívüli felmondása jogellenes. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta. Megállapította, hogy a felperes 2011.

A felperes kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes a 2011. április 1-jén közölt felmentéssel indokolás nélkül a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette.

A felperes a keresetében a felmentés jogellenessége és külön jogcímként rendeltetésellenessége miatt annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél fennállt jogviszonya a jogellenességet kimondó ítélet jogerőre emelkedésével szűnjön meg.

A felperes fő tevékenysége szerint épület-asztalosipari termékek gyártásával foglalkozik. Az adott jogügyletekhez kapcsolódó számlákat az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 142. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fordított adózás szabályai szerint állította ki, azokon áthárított adót nem szerepeltetett. A partnerrel kötött szerződések alapján nyílászárók gyártása és azok beépítése volt a feladat a megrendelő által meghatározott helyszínen.

A közigazgatási eljárás egy folyamat, amelynek a végén, ha a hatóság határozatot hoz, érdemben eldönti az ügyet (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény - Ket. - 71.§ /1/ bekezdés). A Ket. 109.§ /1/ bekezdésével azonos szabályozást tartalmaz az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 143.§ /1/ bekezdése, amely jogszabályok szerint az adóhatóság másodfokú jogerős határozatának bírósági felülvizsgálata kezdeményezhető. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III.

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes 2014. szeptember 5-én kelt határozatát, amely 2014. augusztus 25-étől kezdődően – a 2012. évi minimálbér  alapulvételével – a havi átlagjövedelem 40%-ának megfelelő összegű (93.000 forint) rokkantsági ellátást állapított meg a felperes részére a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 1. § (2) bekezdés 3. pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és 2. §-a alkalmazásával helybenhagyta.

A Tny. 36/A. §-a értelmében az, akinek 50-79%-os mértékű az egészség károsodása, akkor minősülhet rokkantnak, ha a jelenlegi vagy az egészségkárosodást megelőző munkakörében vagy képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleménye alapján a rehabilitációja nem javasolt.