A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az ítéleti érvelés szerint az M. Zrt. nem folytat az E. Kft.-vel azonos bányászati tevékenységet, ezért az általa közölt adatok nem relevánsak, a V. Zrt. pedig a felperes E. Kft.-nél fennállt munkakörére vonatkozó, felszíni művezetői átlagkereseti adatot közölni nem tudott. A 23/1991. (II.9.) Kormányrendelet (Krm.) 5. § (1) bekezdés a) pontját tekintve határozatokból nem derül ki, hogy milyen számítási metodikával került a felperes nyugdíj összege megállapításra. Az új eljárásra a bíróság előírta az alperes számára, hogy a Krm. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti átlagkereset számítás időszakot a felperes számára is érthető módon konkrét számítási adatokkal rögzítse, figyelemmel a Tny. 22. §-ában foglaltakra. Ezt meghaladóan a bíróság a felperes keresetét elutasította, mivel az eljáró hatóságok a Krm. 5. § (1) bekezdés b) pontja körében az alkalmazhatóság kizárását megindokolták.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet állítva, hogy a jogerős ítélet a Krm. 1. § (1) bekezdés c) pontja, 5. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezéseit sérti.
A Kúria megállapította, hogy a V.-nál a felperes munkaviszonya 1990. január 17-én szűnt meg az E. Kft.-hez történő áthelyezéssel. Az E. Kft. az NSZ-ből kivált, önállósult gazdasági egység, amely bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek minősül. A felperes utolsó bányaüzemi munkakörének a TMK részlegnél, nehézgépjavító műhelyben, művezető munkakör minősült.
A munkaügyi bíróság eltérő jogi álláspontja miatt az 5. § (1) bekezdés b) pont feltételeinek fennállását nem vizsgálta és a Pp. 221. §-ban foglalt indokolási kötelezettségét megsértette, amikor nem adta indokát, hogy miért nem alkalmazható a Krm. 5. § (1) bekezdés b) pontja. Önmagában az alperes álláspontjára való hivatkozás nem elegendő a bíróság döntésének megindokolásához.
A munkaügyi bíróságnak a megismételt eljárásban állást kell foglalnia, hogy a megszűnt E. Kft-vel (ahol a felperes utolsó bányaüzemi munkaköre volt) azonos bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet van-e. Amennyiben a felperes által megjelölt GyE. az E. Kft-vel azonos bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek minősül – e körben a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség – úgy vizsgálni kell, hogy ezen gazdálkodó szervezetnél van-e a felperes utolsó bányaüzemi munkakörének megfelelő munkakör és be kell szerezni ezen (azonos) munkakörben dolgozók nyugdíjazás évében elért átlagkeresetét. Amennyiben az E. Kft-vel azonos bányászati tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet nincs, az esetben a bányászati ágazat irányítását ellátó miniszter által meghatározott gazdálkodó szervezetnél a felperes utolsó bányaüzemi munkakörének megfelelő munkakörben foglalkoztatottak, nyugdíjazás évében átlagosan elért keresetét kell figyelembe venni. Az alperes köteles bizonyítani, hogy az ágazat irányítását ellátó szerv a VE. Kft-t jelölte ki. Amennyiben – elsődlegesen – azonos gazdálkodó szervezet, másodlagosan az azonos gazdálkodó szervezetnél a felperes utolsó bányaüzemi munkakörével azonos munkakör, – végezetül – a miniszter által kijelölt gazdálkodó szervezetnél azonos munkakör nem található, úgy a Krm. 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján – felperes kérelme ellenére – nem lehet a nyugdíj alapját képező átlagkeresetet megállapítani. Amennyiben a lefolytatott bizonyítás eredményeképp az állapítható meg, hogy a Krm. 5. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható a felperes esetében, úgy az alperes köteles részletesen számszakilag kimutatni, hogy a Krm. 5. § (1) bekezdés a) pontja vagy b) pontja szerinti nyugdíjszámítás kedvezőbb-e a felperesre.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2015. november 10.
A Kúria Sajtótitkársága