Jelentős ügyek

A nyomdász végzettségű felperes 2005. július 1-jétől lakatos munkakört töltött be az alperesnél. A munkáltató 2008-ban bevezette az úgynevezett HAY besorolási rendszert. Ez alapján a lakatos munkakört külön kategóriába, ezen belül a karbantartó tevékenységet szintén további hét kategóriába sorolta be a különböző nehézségű és felelősséggel járó munkák szerint. A kategóriák közötti eltérések a különböző berendezések működtetéséhez szükséges végzettség, gyakorlat, tapasztalat alapján kerültek meghatározásra.

A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban teljesítettek szolgálatot főhatárrendész beosztásban. A perbeli időszakban a kirendeltségen ügyeletesi beosztás nem volt rendszeresítve. A felperesek az elöljáró parancsára – havonként eltérő gyakorisággal – ügyeletesi feladatokat láttak el. Ennek ellentételezéseként ügyeleti pótlékban részesültek.

A felperes kormánytisztviselői jogviszonyban állt az alperessel. Magatartásával, modorával kapcsolatban elégedetlenség alakult ki a munkatársak között, és a konfliktushelyzetet nem sikerült feloldani. A munkáltató elrendelte a kormánytisztviselő soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatát, ő azonban megjelenési kötelezettségének többszöri felhívás ellenére sem tett eleget.

I. A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki 11 rendbeli csalás bűntettében és hatóság félrevezetésének vétségében. Ezért őt – halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt – 8 év 5 hónap börtönbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelt büntetését 4 év 6 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra enyhítette.

A felperes távközlési szolgáltatására figyelemmel a 2012. július 1. napjával bevezetett távközlési adó alanya volt. A bevallott és megfizetett távközlési adóját önellenőrzéssel módosította, jelentős adókötelezettség csökkenést jelentett be. Önellenőrzését az Art. 124/B. §-ra alapította, kérelmében a távközlési adóról szóló 2012. évi LVI törvény Európai Unió kötelező jogi aktusaiba történő ütközését állította. Az adóhatóság a felperes önellenőrzését elutasította.

A peres felek között létrejött raktározási szerződésnek a jogvita elbírálása szempontjából releváns ügyleti feltétele szerint az alperest, mint raktározót abban az esetben is rendelkezési állási díj illette meg, amennyiben a megbízó felperes a szerződésben meghatározott raktározási kapacitást teljes mértékben nem vette igénybe. A jogügylet határozatlan időre jött létre és a felek kikötötték, hogy az minden év augusztusának 31. napjáig mondható fel, amely a következő év augusztusának 31. napjától kezdődő hatállyal váltja ki a jogviszony megszűnésének jogkövetkezményét.

A felperes 1990. február 23-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél, utolsó munkaköre folyamatirányító volt. 2007 októberében munkavédelmi képviselőnek választották, mely tisztségét a munkaviszonya megszűnéséig folyamatosan betöltötte. Az alperessel a felperes munkavédelmi képviselővé történő választása tényét közölték. A felperes munkaviszonyát az alperes 2013. március 28-án kelt és közölt felmondással átszervezésre hivatkozással megszüntette, mely jognyilatkozatát megelőzően nem kérte ki a munkavédelmi bizottság egyetértését.

A vámhatóság (alperes) az utólagos ellenőrzés eredményeként hozott határozatában azt állapította meg, hogy a felperes a szabad forgalomba bocsátások során helytelen vámtarifaszám alá osztályozta a mobiltelefon gyártásához importált kamera modulokat, ezért terhére 1.065.315.277 Ft közösségi vámot szabott ki.

I. A kerületi bíróság a II. rendű terheltet 1 év 2 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terheltet érintően megváltoztatta: a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 1 évre mérsékelte.

I. A járásbíróság a jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli – ebből 1 esetben folytatólagosan elkövetett – garázdaság vétségében [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 339. § (1) bekezdés] és zaklatás vétségében [Btk. 222. § (1) bekezdés]. Ezért őt – halmazati büntetésül – pénzbüntetésre ítélte.