A peres felek között létrejött raktározási szerződésnek a jogvita elbírálása szempontjából releváns ügyleti feltétele szerint az alperest, mint raktározót abban az esetben is rendelkezési állási díj illette meg, amennyiben a megbízó felperes a szerződésben meghatározott raktározási kapacitást teljes mértékben nem vette igénybe. A jogügylet határozatlan időre jött létre és a felek kikötötték, hogy az minden év augusztusának 31. napjáig mondható fel, amely a következő év augusztusának 31. napjától kezdődő hatállyal váltja ki a jogviszony megszűnésének jogkövetkezményét.
A felperes a 2006. augusztus 22. napján kelt felmondásával a raktározási szerződést írásban, 2007. augusztus 31. napjára felmondta. Az ezt tartalmazó ajánlott, tértivevényes postai küldemény kézbesítését a posta először 2006. augusztus 24. napján, majd 2006. augusztus 31. napján megkísérelte, azonban az az alperes szerződésben megjelölt székhelyéről mindkét alkalommal „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza. A küldemény postahelyi átvételére pedig ténylegesen 2006. szeptember 1. napján került sor. Emiatt a felek között a felülvizsgálati eljárás során abban a kérdésben bontakozott ki a jogvita, hogy a felperes 2006. augusztus 22. napján kelt felmondása mely időtől kezdődően vezetett a felek raktározási szerződésének megszűnéséhez és ettől függően az alperes az igénybe nem vett tárolási kapacitása alapján mely időpontig igényelheti rendelkezésre állási díj megfizetését.
Ennek elbírálása során a Kúria abból indult ki, miszerint a Ptk. 199. § alapján az egyoldalú nyilatkozatokra is alkalmazandó Ptk. 214. § (1) bekezdése értelmében, az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. A törvény e rendelkezéséből azonban nem vonható le olyan következtetés, miszerint a megérkezés szóhasználaton – a kifejezés általános, hétköznapi jelentésétől eltérően – tudomásra jutást, vagy átvételt kellene érteni. Megállapítható továbbá, hogy az adott esetben a tértivevényes küldemény tényleges postahelyi átvételének időpontja nem azonos a címzetthez történt megérkezéssel. A peres felek egyike által sem vitatott tényállás szerint a felmondást tartalmazó postai küldemény 2006. augusztus 24., majd augusztus 31. napján az alperes székhelyére ténylegesen megérkezett, csupán a címzett távolléte miatt az iratokon a „nem kereste” jelzés került feltüntetésre. Ezzel a tényleges átvételtől függetlenül megvalósultak a felmondás hatályosulásának a Ptk. 214. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei, mely azzal a következménnyel járt, hogy a felperes felmondását tartalmazó egyoldalú jognyilatkozata 2007. augusztus 31. napjától kezdődő hatállyal kiváltotta a raktározási szerződés megszűnésének jogkövetkezményét, egyben megszüntette a felperes rendelkezésre állási díj fizetésére irányuló kötelezettségét. A joghatás kiváltását célzó, határidőhöz kötött írásbeli jognyilatkozat hatályosulásának tehát nem feltétele annak a címzett által történő tényleges átvétele, valamint megismerése, mert ebből a szempontból közömbös, hogy a címzett a székhelyén hogyan szervezte meg az oda érkező postai küldemények átvételét és annak ott történő kézbesítését milyen okból és hány alkalommal kellett megkísérelni.
Budapest, 2016. február 24.
A Kúria Sajtótitkársága