Az elsőfokú bíróság a felszámolót felmentette, hivatkozva részben az általa elbírált, még nem jogerős, kifogást elbíráló végzésekben megállapított, részben a közbenső mérleget elutasító nem jogerős végzésében foglaltakra, egyidejűleg új felszámolót rendelt ki az adós felszámolásában.
A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság a felmentést mellőzte. Végzésében vizsgálta, hogy a felmentett felszámoló visszahelyezhető-e a tisztségébe, figyelemmel a Kúria Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésében foglaltakra. Álláspontja szerint a felmentett felszámoló kérheti a státuszába visszahelyezését akkor, ha a felmentése jogszabálysértő volt. Az ezzel ellentétes álláspont az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe, valamint az I. cikk (3) bekezdésébe ütközne, s nem következik a Cstv. szabályaiból az, hogy a másodfokú bíróság ne hozhatna a felmentett felszámoló visszahelyezését eredményező döntést.
A Kúria a felszámoló fellebbezési jogának tartalma vonatkozásában kifejtette: A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27/A. § (10) bekezdésében feljogosítja a felszámolót arra, hogy felmentése esetén 5 munkanapon belül fellebbezéssel élhessen a felmentő bírósági végzés ellen. A felszámoló számára biztosított fellebbezési jog összefüggésben áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével, az Alaptörvényben elismert alapjogok a Szabadság és felelősség rész I) cikk (3) bekezdés második mondatának megfelelően korlátozhatóak. A jogorvoslathoz való jog tartalma az Alkotmánybíróság gyakorlata, valamint az érvényesülését szolgáló szabályozási környezet tükrében ítélhető meg. A fellebbezés „rendes” jogorvoslat, amelynek ezért meg kell felelnie mindazon követelményeknek, amelyeket az Alkotmánybíróság ehhez a jogintézményhez társít. A felszámolót felmentő határozat érdemi, azaz az érintett felszámoló helyzetét, törvényes és jogos érdekeit érdemben befolyásoló bírói döntés, ezért tartalmi oldalról a fellebbezés eredményeként orvosolható az esetleges jogsérelem.
Vizsgálta a Kúria, hogy a felszámoló tisztségéből való felmentés esetén melyek azok a jogsérelmek, amelyek orvoslása a Cstv. alapján indokolt, illetve vannak-e olyan jogsérelmek, amelyek orvoslását a felszámolási eljárás célja, jellege kizárja.
A felszámoló, a Cstv. által szabályozott jogállásából és a felszámolási eljárásban elfoglalt helyéből következőleg fellebbezésével nem a felszámolásnak egy konkrét ügyben való lefolytatásához való jogát tudja érvényesíteni, hanem azt vitathatja, hogy az elsőfokú határozattal ellentétben az eljárása valóban jogszerűtlen volt-e. A Cstv.-n alapuló törvényes és jogos érdekei arra terjednek ki, hogy tisztázhassa intézkedései, döntései törvényes és jogszerű jellegét. Ha a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, a felszámolót ért jogsérelem orvoslásra kerül. Ennek a megállapítása rendkívül fontos a felmentett felszámoló számára a felszámolói névjegyzékkel kapcsolatos szabályok miatt.
A felmentett felszámoló további törvényes és jogos érdeke az, hogy hozzájusson a felmentésig végzett jogszerű munkáját ellentételező, összegszerűségében megfelelően megállapított díjazásához.
A kifejtettekből következőleg az adott felszámolási eljárásba történő visszahelyezés olyan igény a felmentett felszámoló részéről, amelynek elmaradása – alaptalan felmentés esetében – számára valódi sérelmet okozhat, a felszámolónak az elvégzett munkája után járó díjazásán felüli vagyoni igényének érvényesítése azonban a felszámolási eljárásokban még ilyen esetben sem élvez jogvédelmet. A jogvédelem elsődleges célja a hitelezők érdekének érvényesítése, s ennek figyelembe vételével az eljárás gyors lefolytatása.
Kizárja a felmentett felszámoló visszahelyezését (akár kifejtett rendelkezéssel, akár a felmentés „mellőzésével”) az is, hogy a felmentéssel egyidejűleg kirendelt új felszámoló e minőségének a megszüntetésére, az újonnan kirendelt felszámoló felmentésére – jogszabályi rendelkezés hiányában – nincs lehetőség. Két felszámoló pedig nem működhet párhuzamosan egy felszámolási eljárásban.
Ez az értelmezés áll összhangban a Cstv.-ben foglalt jogalkotói célokkal és az Alaptörvény 28. cikkében a bírói jogértelmezéssel szemben támasztott józan megfontolás követelményével is.
A fent kifejtett alkotmányossági indokokat is figyelembe véve, a Kúria fenntartotta a Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésében kifejtett álláspontját, amely szerint a korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való „visszahelyezésére”, a felmentés „mellőzésére” nincs lehetőség akkor sem, ha a jogorvoslati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést megváltoztatja és megállapítja, hogy a felszámoló felmentésének az indoka nem állt fenn.
Budapest, 2016. június 28.
A Kúria Sajtótitkársága