A hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdésének a) pontján alapuló fizetésképtelenségi okból kérte az adós felszámolásának az elrendelését. A korábban az adós felé esedékessé tett követelésével összefüggő, a Cstv. 27. § (2c) bekezdésének megfelelő tartalmú, 2014. október 31. napján könyvelt (ajánlott) postai küldeményként feladott fizetési felszólításáról állította, hogy azt az adóshoz a Cstv. 27. § (3) bekezdése helyes értelmezésével akkor is megérkezettnek kell tekinteni, ha azt a posta a hitelező részére a „címzett nem kereste” jelzéssel küldte vissza.
A bíróság jogerős végzésével az eljárást megszüntette, a Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmezése során kifejtette, hogy a vélelem alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha egyébként a kézbesítés megtörténte vagy annak sikertelensége nem bizonyított.
A hitelező által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljárva a Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
A Kúria a tértivevény külön szolgáltatás nélkül, könyvelt (ajánlott) postai küldeményként feladott fizetési felszólítás a hitelezőhöz, mint feladóhoz „nem kereste” jelzéssel visszaérkezése esetét vizsgálva, a Cstv. 27. § (3) bekezdésében meghatározott vélelem alkalmazhatósága körében kifejtette, hogy általában a fizetési felszólítás a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §-a és a Ptk. 214. § (1) bekezdése alapján olyan anyagi jogi, címzett nyilatkozat, amelynek könyvelt postai küldeményként feladása esetén annak hatályosulásához a címzetthez való megérkezése (és nem annak tudomásszerzése) szükséges és egyben elégséges. Ezzel szemben a Cstv. 27. § (3) bekezdésében meghatározott fizetési felszólítás hatályosulásához – a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi okhoz szükséges feltételként – a Cstv. speciális törvényi rendelkezése alapján nem elegendő az, hogy az ajánlott postai küldeményről a posta értesítése az adóshoz megérkezzen, ilyen esetben a jognyilatkozat hatályosulásához a Cstv. 27. § (2c) bekezdésének megfelelő tartalmú fizetési felszólításnak az adós általi kézhezvétele, annak a fizetési felszólításról bekövetkező tényleges tudomásszerzése szükséges.
A Cstv. 27. § (3) bekezdésében meghatározott kézbesítési vélelem a postai küldeménynek a feladóhoz „nem kereste” jelzéssel visszaérkezése esetén nem értelmezhető akként, hogy az mind a tértivevény külön szolgáltatással, mind a más módon, könyvelt (ajánlott) postai küldeményként feladott fizetési felszólításra vonatkoztatható lenne, és a vélelem megdöntése – más időpontú kézbesítés, avagy a kézbesítés adósnak felróható magatartásától független, más okból bekövetkezett meghiúsulása – bizonyításának kötelezettsége az adóst terhelné.
Ezzel szemben a Kúria megállapította, hogy a kézbesítési vélelem csak a könyvelt (ajánlott) postai küldeményként feladott fizetési felszólításra alkalmazható.
A fizetési felszólítás adós általi kézhezvétele feltételkénti meghatározása mellett – összhangban a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (Posta tv.) 2. § 1) pontja, 20) pontja és 40) pontja értelmező rendelkezéseivel, továbbá a Posta tv. 41. § (3) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, továbbá a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII.4.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) 9. § (5) bekezdése, 25. § (1)-(2) bekezdése szabályaival – az a következtetés vonható le, hogy ha a könyvelt (ajánlott) postai küldemény a hitelezőhöz a „címzett nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, az annak kétséget kizáró bizonyítéka – a vélelmezett kézbesítési időponttal szemben –, hogy az az adós részéről kézhezvételre nem került, a fizetési felszólításról az adós tudomásszerzése, a fizetésképtelenség megállapításához szükséges feltételként nem következett be.
Annak, hogy az adós a fizetési felszólítást tartalmazó postai küldeményt „nem kereste” jelzés esetén milyen okból nem vette át, ilyen értelmezés mellett nincs relevanciája, a kézbesítési vélelem megdöntéséhez szükségesen az önhiba hiányát igazoló, további, az adóst terhelő bizonyításra nincs szükség.
Budapest, 2016. június 28.
A Kúria Sajtótitkársága