Jelentős ügyek

A nyilvánosan működő részvénytársaságnak a piaci versenytárs általi felvárásárlása megakadályozása érdekében igénybe vett szolgáltatások költsége közvetlen összefüggésben áll az adóköteles bevételszerző tevékenységével, így az ilyen költségek általános forgalmi adó tartalma levonható, továbbá ezen költségek nem növeli a társasági adó alapját sem.

A keresetlevélnek a Pp. 130. §-a alapján való elutasítása esetén a keresetlevél beadásának jogi hatályai nem maradnak fenn, ha azt a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt nem szabályszerűen nyújtja be.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában kötelezte adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozással kérte a közigazgatási adóhatározat bíróság általi felülvizsgálatát.
Felülvizsgálati kérelmében (egyebek mellett) sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság az ingatlanértékesítés körében olyan jogszabályhelyekre (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény - a továbbiakban: Szja tv.) 49/B.§, 49/C.§) alapította a döntését, amelyekre a hatóság határozatában utalást sem tett, és miután nem volt egyéni vállalkozó, adózására nem is voltak alkalmazhatóak.

A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül /Pp. 272.§ (2) bekezdés, 275.§ (2) bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262./.

A felperes helyettes államtitkárként állt az alperes alkalmazásában, s arról tájékoztatták, hogy a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény (Jt.) 36.§-a alapján a közigazgatási államtitkár javaslatára a helyettes államtitkári tisztségéből 2002.június 4-i hatállyal felmentik, egyidejűleg felajánlották részére az egyik főosztályon a főosztályvezető-helyettesi álláshelyet. A felperes állítása szerint ugyanezen a napon korábban már felmentést közöltek vele, mely nem tartalmazott felajánlott álláshelyet.

A városi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője jelentést tett a rendőrkapitányság vezetője részére, s ebbe a felperes tevékenységére, munkatársaival való kapcsolatára hivatkozva kérte, hogy a rendőrkapitányság vezetője fontolja meg a felperes soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatának az elrendelését. A rendőrkapitányság vezetője az iratra rávezette, hogy azzal egyetért, s azt aláírta. Ez alapján közel három hónappal később arra utasították a felperest, hogy soron kívüli alkalmassági vizsgálaton jelenjen meg.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes részfoglalkozású főiskolai tanársegédi munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A házastársával fennálló életközössége megszűnésétől kezdődően a 2008. június 23-án született gyermekük a felperesnél lett elhelyezve.

A felperest törvényességi felügyelő és jogtanácsosi munkakörben kormánytisztviselőként foglalkoztatták. 2011. július 26-án a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára alapított felmentést postai úton kézbesítették a részére. A felperes keresetében a kormánytisztviselői jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek alkalmazását, eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, elmaradt illetmény, természetbeni juttatás, szabadságmegváltás, jubileumi jutalom, vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított – a felülvizsgálati eljárásra is irányadó – tényállás szerint a felperes 1999. november 1-jétől állt az alperes alkalmazásában vagyonőri munkakörben. Az alperes a felperes meghallgatását foganatosította, mely során ismertetésre került, hogy az ellenőrzést nem minden esetben végezte szabályszerűen. Az ügyvezető közölte, hogy ez kimeríti az azonnali hatályú felmondás lehetőségét az ügy súlyára tekintettel, de választási lehetőségként felajánlotta a közös megegyezéses jogviszony megszüntetést.

A felperes értékesítette ingatlanát az I. rendű alperesnek, aki továbbadta a II. rendű alperesnek, majd a II. rendű alperes is továbbértékesítette azt a III. rendű alperes részére. Az ezt követően felszámolás alá került felperes által indított per során a felek az adásvételi szerződéseket felbontották és abban állapodtak meg, hogy a felperes tulajdonjoga kerül visszajegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A II. rendű alperes utóbb a tulajdonjoga visszajegyzése iránti kérelmét visszavonta, így a felperes tulajdonjoga sem volt visszaállítható.