Jelentős ügyek

A peradatok szerint a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a Soproni Vasöntöde munkáltató bősárkányi telephelyén dolgozott, munkakönyvében rögzítetten  köszörűs munkakörben. A tanúk által előadottak szerint – a felperes előadásával egyezően – a bősárkányi telephelyen a soproni öntödében készült öntvényeket köszörülték, amelyeket minden nap gépkocsi vitt Sopronból, majd a kész árut visszavitte. A felperes is öntvényköszörűs volt. Bősárkányban a munkavégzés nem melegüzemi körülmények között, a kihűlt anyag megmunkálásával folyt.

A társadalombiztosítási szervek megállapították, hogy az egészségbiztosítási járulékalapot képező kompenzáció összegét a terhességi gyermekágyi segély összegének számításakor figyelembe venni nem lehetett, tekintettel arra, hogy a kompenzáció összegére az ellátás folyósításának időtartama alatt is jogosulttá vált, a terhességi gyermekágyi segély kifizetésével egyidejűleg folyósított kompenzáció kizárólag az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgált, ezért a 2013.

A társadalombiztosítási szervek a felperes rehabilitációs ellátását 2013. szeptember 1. napjától megszüntették mivel a felperes hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének havi átlaga meghaladta a mindenkori minimálbér 80%-át. A bíróság a társadalombiztosítási szervek határozatait kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította.

A  munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság a felperes egészségi állapota mértéke meghatározására kirendelt szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte, ítélkezése alapjául elfogadta.

A perbeli ügyben a Kúriának több jogkérdésben kellett állást foglalnia, de ezek közül a legfontosabb kérdés a titkos információgyűjtés adatainak felhasználhatósága, jogszerűségének közigazgatási bíróság általi felülvizsgálhatósága volt. Jelen összefoglaló ezen jogkérdés legfontosabb megállapításait tartalmazza.

A perbeli jogvitánál a Kúriának is figyelembe kellett venni az ügyben keletkezett EUB C-419/14. számú ítéletet, ez adta meg vizsgálatának kereteit, adott estben határait is, ennek az ítéletének a tükrében kellett vizsgálni az első fokú bíróság megállapításai jogszerűségét.

A fémkereskedelmi engedéllyel nem rendelkező felperes alkalmi munkák ellenértékeként kapott, részben elektronikus gépek-, részben mezőgazdasági gépek bontásából származó 19.474,5kg fémkereskedelmi köteles anyagot értékesített 2013. november 25. és 2016. március 2. között. Az elsőfokú hatóság fémkereskedelmi törvénysértés miatt 5.897.349 forint fémkereskedelmi bírság megfizetésére kötelezte.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30.§ (1), (3), (7) bekezdései alapján korlátozási kártalanításra az jogosult, aki az övezeti besorolás hátrányos megváltozásakor az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította és indokolásában kifejtette:
Az önálló zálogjog abban az esetben sem járulékos jellegű mellékkötelezettség, ha egyébként kölcsönszerződés biztosítására alapították: jogi sorsa nem függ a biztosított követelés jogi sorsától.

A bíróság ítéletében nem állapíthatja meg a számla szerinti gazdasági esemény hiányát, ha ezt az adóhatóság határozatában nem vitatta.

Néhai adózó mezőgazdasági őstermelő volt, aki azonban a halálát megelőző utolsó négy évben nem nyújtott be adóbevallást. Elhunytát követően a fizetendő adóját az adóhatóság állapította meg hatósági eljárás keretében. Ennek összegszerűségét az örökös vitatta, mert álláspontja szerint az adóhatóság indokolatlanul alacsony költséghányaddal számolt. Okfejtése szerint, bár költségszámlák nem álltak rendelkezésre, azonban ez esetben becslést kellett volna alkalmazni a jövedelmezőség tényleges megállapítása érdekében.