A fémkereskedelmi engedéllyel nem rendelkező felperes alkalmi munkák ellenértékeként kapott, részben elektronikus gépek-, részben mezőgazdasági gépek bontásából származó 19.474,5kg fémkereskedelmi köteles anyagot értékesített 2013. november 25. és 2016. március 2. között. Az elsőfokú hatóság fémkereskedelmi törvénysértés miatt 5.897.349 forint fémkereskedelmi bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezésében egyebek mellett kifogásolta, hogy a bírság kiszabásánál alapul vett országos átlagárak eltérnek a valós ártól. Példaként hivatkozott a réz kábel 100-25 forintos és az akkumulátor 100 forintos árára, ami az országos átlagár szerint 500-800 forint, illetve 300 forint volt.
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. A jogsértés megállapítása során alkalmazta a fémkereskedelemről szóló 2013. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Fémtv.) 4. § (1) bekezdését. A bírság kiszabása kapcsán a Fémtv. 11. § (8) bekezdés a) pontjára, (10), (11) bekezdésére-, a bírság mértéke tekintetében a 11. § (3) bekezdésére alapította határozatát. Rögzítette, hogy a Fémtv. 2. § (1) bekezdés 10) pontjának értelmében a fémkereskedők által szolgáltatott vételár alapján számított országos átlagárat kellett figyelembe vennie a bírság számítás alapjaként.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – a bírságösszeg tekintetében hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a jogsértés ténye, időpontja, illetőleg a felperest megillető nyilatkozattételi jog sérelmére vonatkozó előadás körében értékelte alaptalannak a keresetet. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a felperes fellebbezésében kifejezett adatokat közölt az általa valósnak tartott átlagár tekintetében a rézre és akkumulátorra, az alperes azonban nem vezette le, részletesen nem mutatta ki, hogy konkrétan milyen számadatok alapján számolta ki az országos átlagárat, csak általánosságban utalt azokra. Nemcsak a felperes, hanem a bíróság számára sem volt ellenőrizhető az országos átlagár meghatározása, amely azért lényeges, mert ez képezi a bírság összegének alapját. Ez olyan súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés, amely a bírósági eljárásban nem volt orvosolható. Az új eljárás során ennek megfelelően kell eljárni azzal, hogy arról is számot kell adni, az elsőfokú hatóság miért kezelte eltérően a felperes és egy másik ügyfél nagyon hasonló helyzetét.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a fémkereskedelmi bírság, és a bírság mérséklése kapcsán, a másik ügyfélre vonatkozó határozat tekintetében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Mivel az alperesi határozat jogalapjához kapcsolhatóan felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, a jogsértés bekövetkezését a Kúria tényállásának részeként elfogadta.
A továbbiakban a Kúria megállapította, hogy a fémkereskedelmi bírság mértéke tekintetében a Fémtv. 11.§ (3) bekezdése kettős szempontból is irányadó. Egyrészt tartalmazza, hogy a számítás alapja a fémkereskedelmi engedélyköteles anyag piaci értéke, másrészt azt, hogy adott tényállás mellett annak hányszorosát kell kiszabni.
A piaci érték meghatározása során az alperesnek azt a Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 10) pontjában meghatározott piaci értéket kötelező alkalmazni, aminek számítására a Fémtv. 4.§ (11) és 5.§ (3) bekezdés e) pontja az irányadó. A fémkereskedelmi hatóság felkérésére a fémkereskedő a 4.§ (11) bekezdése alapján a jogi személyeket érintő fémkereskedelmi engedélyköteles anyag vételára-, az 5.§ (3) bekezdés e) pontja értelmében pedig a természetes személy eladó esetén alkalmazott vételár tekintetében tesz írásbeli nyilatkozatot a hatóság által megállapított határidőre. Az adatszolgáltatások szerinti vételárak alapján kerül kiszámításra az országos átlagár. A Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 10) pontja alapján számított, a piaci értéknek megfelelő országos átlagárat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal internetes oldalán, havi bontásban, közzéteszi.
A Fémtv. rendelkezései következtében a bírság mérték alapjául szolgáló piaci érték nem ügyenként, nem ad-hoc kerül kidolgozásra. Határozatában alperesnek – főszabály szerint – nem kell levezetnie, hogy az adott anyag és hónap vonatkozásában milyen adatok összevetésével alakult ki az adat: az országos átlagárat alkalmaznia kell. Mivel azonban a fémkereskedelmi engedélyesek megkeresésétől, tőlük adatok bekérésétől, az országos átlagárral szembeni, matematikai statisztikai számításon alapuló eltérő adat bemutatásától, törvényi rendelkezés hiányában, senki nincs elzárva, érdemben vitatható a piaci érték. A felperes példaszerű, alkalmi hivatkozása – melyet alperes határozatában értékelt – azonban nem elégséges az alperes számára kötelezően alkalmazandó piaci érték alappal történő támadására. Az egyoldalú felperesi hivatkozásra tekintettel alperesnek nem kellett részleteiben bemutatni az országos átlagár számítását. Az új eljárásra kötelezés során az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Fémtv. 2.§ (1) bekezdés 10) pontját és 5.§ (3) bekezdés e) pontját.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, támadott részében a Pp. 275.§ (4) és 339.§ (1) bekezdései alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes körűen elutasította.
Azt azonban vizsgálta a Kúria, hogy a bírság mérséklésére irányuló kereseti kérelem elbírálatlansága következtében szükséges-e az elsőfokú bíróság új eljárásának a lefolytatása. A felperes a törvényes keresetindítási-, illetve a keresetkiterjesztésre a Pp. 335/A.§ (1) bekezdés szerinti határidőn túl terjesztette csak elő a kereset indokaitól alapvetően eltérő, önálló kereseti kérelmét a bírság mérséklésére. Az ezen irányú kérelem esetleges elbírálásának eljárásjogi akadálya van: ezért ebben a kérdésben nem kerülhet sor az elsőfokú bíróság általi új eljárás lefolytatására.
Budapest, 2017. szeptember 29.
A Kúria Sajtótitkársága