Jelentős ügyek

Felperesek eredetileg külterületi, mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanát a helyi önkormányzattal kötött megállapodás nyomán 2001-ben belterületi, lakóövezeti telekké minősítették át. A megállapodás e körben kölcsönös vállalásokat, kötelezettségeket tartalmazott, egyebek mellett az önkormányzat által végzett bonyolítás díjaként a felperesek kötelesek lettek volna intézményi célra átadni egy közművesített területrészt. A felperesek ennek nem tettek eleget.

A Kúria a fenti jogkérdésben a Kfv.II.38.054/2016/4. számú ítéletében arra a megállapításra jutott, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet jogutódja a jogelőd jogán kérheti a mezőgazdasági termelőszövetkezetkénti nyilvántartásba vételét.

A felperes egyszemélyi tulajdonában álló társaság, a G. Kft., valamint az alperes között 2016. január 18-án kereskedelmi tevékenység ellátására irányuló szerződés jött létre. Ebben a felek vita esetére a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) mellett működő holland székhelyű Nemzetközi Választottbíróság eljárását kötötték ki a magyar jog alkalmazása mellett. 2008. szeptemberében a felperes kezdeményezte a jogviszony megszüntetését, ezért a felek írásban hosszasan egyeztettek, ami eredményre nem vezetett. A jogvitát a holland választottbíróság bírálta el.

A felperes az alperessel áll törvényszéki bíróként szolgálati jogviszonyban. Az alperes ügyelosztási rendjében nincs meghatározva darabszám szerint az egyes bírókra kiosztható ügyek száma. A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 35. § (2) bekezdése alapján kötelezze az alperest, hogy a reá kiosztható ügyek számát határozza meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ügyvédi kamarai szerv kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta felperest, melynek végrehajtását három évre felfüggesztette. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes még 2001-ben a megbízója néhai hozzátartozójának öröksége külföldről történő hazahozatalára kapott megbízást, melynek intézése során 2003-ban hozzá devizában befolyt jelentős összegről nem tájékoztatta ügyfelét, azzal évekig nem számolt el, megsértve ezzel a letétkezelés szabályait.

Az alperes fizetési felszólításában felhívta a felperest, hogy fizessen meg 86.930,- Ft-ot. A fizetési felszólítás jogorvoslati jogról szóló tájékoztatást nem tartalmazott, csupán azt, hogy szolgálati panasszal nem lehet élni. A felperes keresetet terjesztett elő a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérve. A keresetlevél benyújtásával egyidejűleg szolgálati panaszt is benyújtott.

A felperes 1992. áprilisától állt közszolgálati majd kormánytisztviselői jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével. 2012. január 1-jétől az alperes hatósági főosztályára került áthelyezésre építéshatósági ügyintéző munkakörbe. Egy héttel ezen intézkedést követően az alperes felmentéssel megszüntette a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát arra hivatkozva, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkaköre létszámcsökkentés miatt megszüntetésre került, ezért további foglalkoztatására nincs lehetőség.

A Gazdasági Versenyhivatal előzetes értesítés nélküli, helyszíni kutatással indult vizsgálat eredményeképpen határozatával megállapította, hogy az I. rendű felperesi vállalkozás több közbeszerzési eljárás során egyeztette ajánlatát más vállalkozásokkal, a II. rendű felperes pedig egy esetben jogellenesen együttműködött I. rendű felperessel. Ezzel megsértették a gazdasági verseny korlátozását célzó magatartások tilalmáról szóló törvényi tényállást, ezért a hatóság versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a résztvevőket.

A felperes 2011. december 31. napján III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, mely ellátás a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2012. január 1. napjától rokkantsági ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes kérelme alapján a Kormányhivatal hatósági bizonyítványt állított ki a felperes részére, amelyben a felperes egészségi állapotának mértékét 30%-osnak véleményezte azzal, hogy állapota alapján D minősítési kategóriába tartozik.

A peradatok szerint a felperes 1975. június 23. és 1986. augusztus 30. között a Soproni Vasöntöde munkáltató bősárkányi telephelyén dolgozott, munkakönyvében rögzítetten  köszörűs munkakörben. A tanúk által előadottak szerint – a felperes előadásával egyezően – a bősárkányi telephelyen a soproni öntödében készült öntvényeket köszörülték, amelyeket minden nap gépkocsi vitt Sopronból, majd a kész árut visszavitte. A felperes is öntvényköszörűs volt. Bősárkányban a munkavégzés nem melegüzemi körülmények között, a kihűlt anyag megmunkálásával folyt.