A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság a felperes egészségi állapota mértéke meghatározására kirendelt szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte, ítélkezése alapjául elfogadta.
A Kúria a határozatában rámutatott: A Pp. 182. § (3) bekezdése értelmében ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Az egészségkárosodás valós és helyes mértékének meghatározása orvosi szakkérdés, tehát szakértő megválaszolását igényli. Az egészségkárosodáson alapuló ellátások tárgyában hozott társadalombiztosítási határozatok alapjául szolgáló az NRSZH bizottságai által adott szakvélemények/szakhatósági állásfoglalások és a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemények orvosszakmai kérdésekben kimutatható ellentmondásait, amennyiben az eltérések a per eldöntésére kihatással bírnak, a bíróságnak további szakértői bizonyítás elrendelésével kell feloldania, orvosszakmai kérdésekben kimutatható ellentmondások bírói mérlegelés útján nem oldhatók fel (EBH 2005.1359.). A felperes vitatta a perben kirendelt szakértő szakvéleményét, azt hiányosnak és az értékelés tekintetében tévesnek tartotta. A felperes kifogásolta, hogy a szakértő a 2014. októberi nyaki gerincműtét utáni állapotát, a „lumbális szakaszon L.I.V.S. alakú görbületet nem tartotta fontosnak”. Hivatkozott arra, hogy 2008-ban gyógyszerektől gyomorfekélyt és refluxot kapott, 2005-ben a bal kezét műtötték, amely miatt a 4-es és 5-ös ujja érzéketlen, idegkárosodott, romlott a látása és a lumbális szakasz elfajulása miatt vizelet visszatartási problémái lettek, továbbá a másodfokú határozat keltét követően keletkezett orvosi dokumentációkra. A felperes érvelése szerint a felsorolt betegségeit az „eljáró szakértők” nem értékelték.
A Kúria megállapította, hogy az igazságügyi orvosszakértő a felperes valamennyi – a másodfokú társadalombiztosítási határozat kelte után készült – orvosi dokumentációt felsorolta szakvéleményében. A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy a másodfokú társadalombiztosítási határozat meghozataláig terjedő időszakra vonatkozóan, azaz ezen időpontig keletkezett orvosi dokumentumok alapján vizsgálható a felperes egészségi állapota és így az is, hogy a társadalombiztosítási szervek határozatai jogszerűek voltak-e. A szakértő szakvéleményében a szervrendszerenkénti értékeléshez részletesen felsorolta az egyes figyelembe vett egészségkárosodásokat. A szakvéleményből azonban nem állapítható meg, hogy a szakértő a szervrendszerenkénti értékelésnél az orvosi dokumentációk között felsorolt 2016-ban a másodfokú határozat keltét követően 2016. április 6. és 2016. július 28. közötti időben keletkezett orvosi dokumentációkat, illetve a felperes gyomorfekélyét és reflux megbetegedését (endoszkópos szakrendelés 2008. november 21-ei lelet), valamint a vizelet visszatartási panaszait (2015. november 19-én készült urológiai szakrendelés lelet) értékelte-e. A Kúria több döntésében rámutatott: Amennyiben a perben kirendelt szakértő szakvéleménye nem alkalmas arra, hogy az alapján a bíróság jogszerűnek nyilvánítsa a társadalombiztosítási szervek határozatait, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a szakvéleménynek a felperes által jelzett hiányosságait a szakértő személyes meghallgatásával vagy a szakvélemény kiegészítésére való felhívással pótolja. A bíróság a szakértői bizonyításra vonatkozó Pp. 182. § (3) bekezdése megsértésével hozta meg ítéletét, ezzel megszegte a tényállás megállapítására vonatkozó Pp. 206. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2017. október 2.
A Kúria Sajtótitkársága