Jelentős ügyek

A külföldi ítélet érvényének elismerése és a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele során az ítélet átalakításakor a magyar bíróság nem súlyosbíthatja a terhelt büntetőjogi helyzetét.

Az Osztrák Szövetségi Köztársaság tartományi törvényszéke a terhelteket bűnösnek mondta ki bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett rablás bűntettében, ezért az I. rendű terheltet tíz év,  a II. rendű terheltet hat év szabadságvesztésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság a francia bíróság határozata alapján a végrehajtást kérő kérelmétől részben eltérően állította ki a végrehajtási lapot: a kérelem előterjesztésétől számított hat hónapnál régebben lejárt gyermektartásdíj-összegekre megtagadta a végrehajtási lap kiállítását. A másodfokú bíróság a végzést helybenhagyta.

A német állampolgár felperes 2015 januárjában jelentkezett „B” kategóriás járművezetői vizsgára. A mellékelt nyilatkozatai alapján a felperest bíróság vagy rendőrség a vezetésre jogosító okmánya visszaadását vagy a vezetési jogosultság gyakorlását jártasság igazolásához, új járművezetői vizsgához, egészségi alkalmasság igazolásához vagy pályaalkalmasság igazolásához nem kötötte. Ehhez kapcsolódóan csatolt egy véleményt is, mely szerint egészségi szempontból gépjárművezetésre alkalmas. A felperes a közlekedési alapismeretek vizsgát sikeresen letette.

A felperes 2014. október 20. napjától állt az alperes alkalmazásában műszakvezető munkakörben. A munkaszerződésben 3 hónap próbaidőt is kikötöttek. 2015. január 5-én a tankönyvellátásért és webshop rendelésért felelős területi logisztikai vezető szóban arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaviszonyát a munkáltató azonnali hatállyal a próbaidő alatt megszünteti. Ekkor a felperes írásbeli okiratot nem kapott.

Az alperes a 2014. március 14-én kelt határozatával azért utasította el a felperes öregségi nyugdíj iránti igénybejelentését, mert a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be. A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes által 1972. október 1-től 1990. november 30-ig terjedő időben elektroműszerészként és vezérlőpult-kezelőként, majd 1991. június 1-től 1994. január 29-ig villanyszerelő műszerészként munkaviszonyban töltött időket korkedvezményre jogosító időként nem ismerte el.

A Pénzügyminisztérium 2010. márciusában döntött a felperes adó feltételes megállapítása iránti kérelméről. Az elsőfokú adóhatóság 2010. július 5. és 2012. december 31. közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél.

A jogutódként igényt érvényesítő IV. rendű felperes és az alperes közötti vállalkozási szerződéses jogviszonyban a Kúria a felek közötti bonyolult elszámolási jogvitában hozott döntést. Miután az eljárás korábbi szakaszában – a részbeni hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban – a felperest megillető 564.593.741 forint vállalkozói díjról és annak kamatairól jogerős részítélet született, e kérdést jelen eljárás nem érintette.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. február 26-án kelt kinevezés alapján 2010. augusztus 31-étől határozott időtartamra, egy külszolgálat idejére közszolgálati jogviszonyt létesített az I. rendű alperes jogelődjével nemzetközi külgazdasági referensi munkakör ellátására. 2010. májusában a peres felek aláírtak egy háromoldalú megállapodást, melyben az I. rendű alperes határozott időtartamra, egy külszolgálat idejére,  áthelyezte a felperest a II. rendű alperes állományába. Megállapodtak abban is, hogy a felperesnek a II.

A felperes az alperes rendőrkapitányságnál állt hivatásos szolgálati viszonyban, rendőrőrnagyként alosztályvezető beosztásban teljesített szolgálatot. A felperes a lakóhelyéül szolgáló társasház bejáratához közeli parkoló használata miatt nézeteltérésbe keveredett az egyik lakóval, amely miatt az érintett két esetben is a rendőrséghez fordult, annak segítését kérte.

A peres felek a 2014. december 11-én aláírt kinevezési okiratban abban állapodtak meg, hogy az alperes a felperest XY keresőképtelensége miatti távolléte idejére 2014. november 11-étől legfeljebb 2015. június 30-áig általános iskolai tanító munkakörben heti 40 órás munkaidővel közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatja.

Az iskola igazgatója 2015. május 26-án tájékoztatta a felperest, hogy kinevezése 2015. június 30-án lejár, ezért kiadja számára  az időarányosan számított szabadságát.

A felperes közalkalmazotti jogviszonya 2015. június 30-án megszűnt.