Jelentős ügyek

Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság részítéletével helyben hagyott - részítéletében megállapította, hogy az I., III., IV. és V. rendű alperesek az I. rendű felperes a Kórház meglévő épületére (a továbbiakban: Tömbkórház) vonatkozó építészeti terveinek jogosulatlan felhasználásával megsértette az I. rendű felperes és a perben nem álló tervező szerzői vagyoni jogát, valamint ez utóbbi tervező és a II. rendű felperes személyhez fűződő szerzői jogát. Ezért a jogsértés objektív jogkövetkezményeként az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta, valamint az I. és IV.

A felperesnél az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2011. április- június időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben. Ebben az időszakban három gazdasági társaságtól tölgyfarönk, étolaj és cukor beszerzéséről szóló számlákat fogadott be, melyek áfatartalmát levonásba helyezte.

A felperes 2006. szeptember 11-étől állt az alperes alkalmazásában. Később szakszervezeti tisztségviselő is volt. A felperes v-i lakos lévén a 2007. április 30-án kelt lakásbérleti szerződés alapján 2007. májusától határozatlan időre bérbe vett egy ingatlant D-ban, amelyre tekintettel albérleti támogatást igényelt a munkáltatótól. Ezt követően 2009. március 3-án lakásbérleti szerződést kötött egy másik lakásra, majd 2013. július 3-án ismét albérleti támogatás iránti kérelmet terjesztett elő.

A nyomozó ügyészség 2013. június 24-én a felperest gyanúsítottként hallgatta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdésébe ütköző gazdálkodó szervezet dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntettének gyanúja miatt. A felperes gyanúsítására tekintettel az alperes 2013. július 3-án méltatlansági eljárást rendelt el vele szemben, melynek eredményeként a háromtagú méltatlansági bizottság határozatával megállapította a felperes méltatlanságát a gyanúsításban foglaltakkal indokolva.

Az alperes 2009. előtt kezdte meg a tevékenységét Magyarországon, amelynek során különböző jogi problémák merültek fel a működésével összefüggésben. Az alperesnél munkaviszonyban álló M.G. meggyőzte az ázsiai ügyvezetőt, hogy olyan jogtanácsosra van szükségük, és a feladatra a felperest ajánlotta. 2009. nyarán a felek M-án tartottak megbeszélést, ahol a felperes és a házastársa, valamint az ügyvezető és M. G. volt jelen. Ezen a megbeszélésen a munkaviszony főbb tételeit, a rendelkezésre állást, az ellátandó tevékenységet, illetve az ezért járó díjazást is megbeszélték a felek.

A felperes 1997. július 1-jén létesített határozatlan idejű munkaviszonyt a M.H. Kft-vel karbantartó munkakörre, amely utóbb karbantartási vezetőre módosult. Jogutódlás folytán 2012. május 22-étől a felperes munkáltatója az alperes lett, a munkaköre változatlan maradt. A felperes 2012. május 9-én részt vett a munkáltató Belső Munkaügyi Szabályzatáról (BMSZ) tartott képzéseken, és annak átvette egy példányát. 2012. október 26-án képzést kapott a munkáltatónál érvényben lévő Etikai Kódex rendelkezéseiről is. A felperes munkaviszonyát az alperes 2013.

Az önkormányzati rendelet szabályozási tárgyával, illetve felhatalmazásával összefüggésben állapíthat meg kötelezettséget tartalmazó korlátozó feltételeket.

A hatósági ellenőrzés összetettebb módszereinek felhasználása útján lehetséges a nagy mennyiségű ellenőrzési adatanyag megfelelő, döntéstámogató formában történő rendezése.

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot – amelyben az alperes a 2015. július 10-én kelt határozatával a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával, a felperes 2014. január 6-ától fennálló közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel elrendelte a felperes öregségi nyugdíjának szüneteltetését – helybenhagyta. A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát arra hivatkozva kérte, hogy az alperes – az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 78117/13.

Az alperes a 2015. december 12-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. február 29. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2016. március 1-től 27.900 forint rokkantsági ellátást állapított meg részére. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amelyet a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012.