A peres felek a 2014. december 11-én aláírt kinevezési okiratban abban állapodtak meg, hogy az alperes a felperest XY keresőképtelensége miatti távolléte idejére 2014. november 11-étől legfeljebb 2015. június 30-áig általános iskolai tanító munkakörben heti 40 órás munkaidővel közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatja.
Az iskola igazgatója 2015. május 26-án tájékoztatta a felperest, hogy kinevezése 2015. június 30-án lejár, ezért kiadja számára az időarányosan számított szabadságát.
A felperes közalkalmazotti jogviszonya 2015. június 30-án megszűnt.
A helyettesített személy tartós távollétére tekintettel a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését követően a munkáltató pályázatot írt ki, majd 2015. augusztus 17-től 2017. június 30-áig tartó időtartamra új személlyel létesített határozott időre szóló közalkalmazotti jogviszonyt.
A felperes a keresetében közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésére tekintettel 8 havi távolléti díjának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy a kinevezésében megjelölt időpont – 2015. június 30. - nem esett egybe a helyettesített személy várható távollétének idejével, ezért kinevezése részlegesen semmis, érvénytelen, amelyből következően a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése jogellenes.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a perbeli kinevezésben a határozott időtartam meghatározása során a felek dátum megjelölésével jelölték ki a közalkalmazotti jogviszony végét, mert a szavak nyelvtani értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a jogviszony ugyan XY helyettesítése céljából jött létre, de a feladatellátás csak 2015. június 30-áig tart.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság érvelése szerint a kinevezés célja – a távollévő közalkalmazott helyettesítése - nem értelmezhető a határozott idő lejártának kikötéseként, hanem csupán a határozott idejű foglalkoztatás okának megjelöléseként, illetve a határozott idejű kinevezés jogszerűségének alátámasztására vonatkozó közlésként.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helyben hagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az alábbi elvi kérdésben döntött.
A közalkalmazotta jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 21.§ (2) bekezdésének rendelkezéséből nem következik, hogy csak a helyettesített személy távollétének teljes tartamára lehet határozott idejű jogviszonyt létesíteni, továbbá az sem, hogy csak egyetlen határozott idejű jogviszonnyal, avagy egyetlen személlyel lehet a helyettesítést megoldani. A törvényi szabályozás nem zárja ki, hogy a munkáltató az általános magatartási követelmények megtartása mellett a távollévő helyettesítését több határozott idejű jogviszonnyal, avagy több helyettesítő személy alkalmazásával biztosítsa.
Budapest, 2017. november 16.
A Kúria Sajtótitkársága